Ha már írtam róla, tessék megnézni. Bár remélhetőleg már mindenki látta. Az első részt itthon az Ultrafilm adta ki egy és duplalemezes DVD-n. Míg a másodikat az Oliza Film. Elvileg még egy pár helyen beszerezhetőek.
Egyébként szerény véleményem szerint a folytatás sokkal jobban sikeredett. Ráadásul szorosan kapcsolódik az első részhez, konkrétan egy óra eltérés lehet a kettő között. Egy év múlva lesz arról is kritika:))
Ezt a posztot már vagy két éve meg akarom írni. Tavaly sajnos kifutottam az időből, ám most!
Szokás szerint kezdjük az előddel, a történet jelentős része természetesen mindkét esetben megegyezik.
Szóval van nekünk egy csapat középiskolásunk, akik amolyan " halloween-i illegal party"-t szerveznek egy elhagyatott házba, ami egykoron temetkezési vállalkozás volt. Természetesen elátkozott, hiszen a legutolsó lakó itt végzett a családjával. Igaz, már előtte az alapító atyáknak is meggyűlt a baja vele. A lényeg, hogy ezekre a mendemondákra hőseink nagy ívben szarnak. Ehhez a tiltott hangulathoz remekül illik az a rendezői húzás, hogy mindössze csak tízen vannak a bulizók. Arról meg már ne is beszéljük, hogy az étel-ital jelentős része is lopott.
Bömböl a muzsika a magnóból (ami ekkor még régi vágású punk rockot jelentett és nem Skrillexet), megy rá a jelmezes tánc, míg egyszer csak úgy nem döntenek, hogy tartanak egy szeánszot. Mert mi sem természetesebb annál, hogy azon az estén, amikor a babona szerint a szellemek szabadon garázdálkodhatnak, megidézzék őket. Pontosabban nem is ezt akarják, csak egy tükörrel akarnak múltidézést végrehajtani. De a szeánsz az szeánsz és az egyiküket megszállja egy démon. Ami egy vírushoz hasonló módon el is terjed. Élőbe és holtba egyaránt.
Igyekszem állni a szavam, és minden eddiginél jobban szemmel tartom az idei felhozatalt, hogy aztán az év végi toplistám valóban megalapozott lehessen. A mostani adagba szerencsére már egész jó filmek is kerültek.
Rendezte: Johannes Roberts
Jók is lesznek, de ez nem az. Idén már nem is tudom, hogy hanyadszorra kell csalódnom egy várva várt filmben. Hovatovább, ezt a művet még arra is esélyesnek lássam, hogy itthon bemutassák, amire remélem végül nem fog sor kerülni. Mert elméletileg mindennek klappolnia kellene: Universal-stúdió, angol alkotók, szűk játéktér és nem utolsósorban sci-fi jelleg. Nekem még az előzetes is kifejezetten tetszett. Mégis, hogy a fészkes fenébe lehetett ezt ennyire elszúrni?!
A helyszín egy bérelhető raktárház. Tudjátok, tőlünk nyugatra nagy keletje van ezeknek a helyeknek, ahová az átlagember a ritkán használt dolgait tárolhatja. Egy ilyen épület mellé zuhan le egy katonai teherszállító repülőgép, ami rendesen összezavarja a raktár biztonsági rendszerét, ezáltal vagy egy féltucat embert fogva tart. Ez még önmagában csak simán bosszantó helyzet, csakhogy előkerül a repülőgép rakományából egy vérszomjas földönkívüli és egyenként széttépi a benn tartózkodókat.
Pozitívum, hogy a leendő áldozatok nem csupán "noname karakterek", akik csak annyi a dolguk, hogy csúnyán elhalálozzanak. Egész konkrétan egy szerelmi háromszög szereplőit láthatjuk, illetve azoknak a barátait. Meg pluszba egy mániákus fickót, aki a felesége elől rejtőzködik a raktárban.
Ismét egy olyan ínyencfalatot vadásztam le nektek, amely a hazai DVD-forgalmazókat és a tévécsatornákat is (vagy leadták valahol?) elkerülte, méltatlanul. Így fel is merülhet a kérdés, hogy akkor ki gyártotta le a szinkront hozzá, vélhetően anno kiadták VHS-en, de ebben nyugodtan ki lehet javítani.
Kritika már volt róla, csak ajánlani tudom. Főleg a horror-rajongóinak, ugyanis ez egy zseniális omázs.
Az utóbbi év horrorjai "megtanítottak" minket arra, hogy bizony Kelet-Európa borzasztóan veszélyes: Szlovákiában embereket rabolnak el és kínoznak halálra gazdagok, Szerbiában és Bulgáriában szervkereskedőktől kell tartani, Romániában a gyerekek ölhetnek meg merő játékból, Horvátországban őrült hegyi emberek garázdálkodnak, Ukrajnában gagyi szellemek rémisztgetnek, míg Ausztriában minden második férfi pedofil és gyerekeket zárnak a pincékbe - ez utóbbi mondjuk igaz is, muhaha. (Az mondjuk elég gáz, hogy ezeknek a turistariasztó alkotásoknak a fele francia...)
Most azonban két film is rávilágít arra, hogy bizony Lengyelország sem kerülheti el a "címkét", ráadásul úgy, hogy az egyiket maguk a lengyelek bizonyítják be. Hogy mi van kis hazánkkal? Nekünk van egy Sas Tamásunk és maradjunk is ennyiben, mert ezzel köröket vertünk minden közelben lévő nemzetre.
Rendezte: Grzegorz Kuczeriszka
"Lengyel horror? No, ezt látnom kell!" - hangzott el magamban a képzeletbeli párbeszéd, mert bizony ilyesmit ritkán lát az ember. Az első reakció persze az, hogy "nekünk mikor lesz már végre?", míg a végén már az, hogy "ezt a szart mi is meg tudtuk volna csinálni". Mert bizony ez a film egyszerűen rossz. Inkább ne is készüljön soha horror ebben az országban, mint hogy ilyen szeméttel szennyezzük a világot. Úgy hogy megkönnyebbülhetünk. De legalább próbálkoztak, azért ezt el lehet ismerni.
Csak sajnos a filmet nem profik készítették. Egyedül az operatőri munkán látszik a tapasztalat, amiért egyébként ugyanaz a Kuczeriszka a felelős, aki rendezte is az egész művet. Ilyenkor szokás mondani, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Mert attól, hogy már egy tucat filmnek a készítésénél vett részt az ember, még nem biztos, hogy rendezőnek is be fog válni. Ezt a felvetést a Pora mroku bizonyítja be legjobban, ugyanis tele van ordító bénázásokkal.
Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!
Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard
Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.
Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.
Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!
Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.
Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:
Nagyon ritkán fordul elő az, hogy egy széria minden egyes részét ugyanaz rendezi (Sikoly összes), az meg még ritkábban, hogy a forgatókönyveket is egy ember szállítja minden esetben. Jelen alanyunknál ez történt: mind a hármat William Lustig rendezte, aki már a Maniac-al beírta magát a horrortörténelem nagykönyvébe. Az író pedig mindig Larry Cohen volt, aki leginkább a kisbaba-horrorjairól ismert: ő írta és rendezte az It's Alive 1 és 3-at, továbbá a remake és Az ördög gyermeke c. film szkriptjét is. Lássuk, hogy mi lett kettejük munkájának a gyümölcse!
Mivel a filmek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így muszáj lesz spoileresnek lennem a második résztől. Csak szólok.
Igazi VHS-klasszikus, egy újabb emlék a fura gyermekkoromból. Már maga az ötlet zseniális volt, hiszen a rendőr, mint karakter az esetek többségében csak egyfajta fogyasztási cikként volt jelen a horrorokban, és van azóta is. Tudjátok, ha már túl kevés szereplő van életben, de még van húsz perc a filmből, akkor hirtelen megjelenik egy vagy két zsaru, csak hogy legyen még kit feltrancsírozni. De mi van akkor, ha magát a félelem tárgyát képezi a kék egyenruha? Hiszen hazájában mindig is azt a jelképet képviselte, aki megvéd a rossz emberektől, akiben meg lehet bízni. (Itthon ugye már ekkor is közutálatnak örvendtek, a "Kádár-kolbásszal mászkáló pribék" volt a "biztos úr" alternatív kifejezése, manapság meg... khm... inkább hagyjuk is.)
Jó, a korrupció már akkor se volt ismeretlen fogalom arrafelé, továbbá a '70-es évek hippi- és négerverései se múltak el nyomtalanul az emberek fejében. De mégis teljesen más a helyzet, amikor a rendőr szó szerint levadássza a civileket. A címszereplő egy bizonyos Matt Cordell nevű ex-zsaru (akit a totál ismeretlen Robert Z'Dar alakított mindháromszor), aki valaha a testület mintapéldányának számított. Aztán elkövette azt a hibát, hogy leakarta leplezni a város korrupciós ügyeit, aminek az lett a következménye, hogy koholt vádak alapján még őt ítélték el. Azt mondanom se kell, hogy hogy jár egy "kékvérű" egy olyan börtönben, aminek a lakóinak a nagy része neki köszönheti a rabságot. Így elég hamar betalálják a fürdőben, majd szépen szétvagdossák az arcát és még meg is ölik. Vagy mégsem? Mindenesetre újra az utcát rója, ám ezúttal nem hogy a védteleneket védené, hanem egyenesen lemészárolja őket!
Aki rendszeresen olvas minket, annak nyilvánvaló, hogy most éljük a found footage filmek reneszánszát, vagyis jóformán hetente adunk hírt egy-egy újabb ebben a stílusban készülő filmről. Ezeknek a 90%-a elakarja hitetni a nézővel, hogy a látottak igaziak, persze a többség esetében ez elég szánalmas (lásd: Apolló 18). Persze vannak pozitív példák is, de manapság ritkán látni valóban klasszikus értelemben vett ál-dokumentarista filmet. Legutóbb talán a Megan is Missing kapcsán beszélhettünk ilyesmiről, de azért ott is voltak necces részek. A következő alany ellenben egy méltánytalanul elfeledett mű, hiszen a hitelessége több, mint meggyőző.
Rendezte: John Erick Dowdle
Ez voltaképpen egy nagyon ügyesen összerakott ál-dokumentumfilm. Nincs oknyomozó riporter, akit láthatnánk, ahogy találkozik az interjúalanyokkal, csupán a száraz narrációját hallhatjuk, amitől csak még hitelesebbé teszi az összhatást.
A történet egy sorozatgyilkosról szól, akinek megtalálták a VHS kazettáit, rajtuk a szörnyű tetteivel. Igen, még az évezred elején járunk. A felvételek remekül visszahozzák az analóg kamerák képi világát. Ritkán látni ilyen éles kontrasztot, a legemlékezetesebb egyértelműen a Cannibal Holocausthoz köthető. Ennél fogva a képhibák, "csíkozások" nem hogy nem zavaróak, hanem remek atmoszféra teremtők is egyben.
A filmben megszólalnak különböző rendőrségi és egyéb szakértők, akik bizony bevallják, hogy sokáig tehetetlenek voltak a tettessel szemben, hiszen képes volt mindig profilt váltani. Vagyis elkövette azt a bravúrt, hogy nem tudták megmondani, hogy összesen hány gyilkosság köthető hozzá - ezidáig.
Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.
Anno a The Ward-ban nagyot csalódtunk, hiszen Carpenter készített egy olyan filmet, ami vagy tíz évvel ezelőtt tudott volna ütni. De! Ő legalább tisztességesen kivitelezte sablonhorrorját. Az alábbi műre viszont nem találni mentségeket.
Rendezte: Francis Ford Coppola
"Írta és rendezte az öt (!) Oscar-díjas Francis Ford Coppola (Keresztapa trilógia, Apokalipszis most!, Drakula), a főszerepben pedig Val Kilmer (Mindörökké Batman, A vörös bolygó, Durr, durr és csók)." - Pusztán ennyivel úgy 10-15 éve hatalmasat lehetett volna robbantani a mozi pénztárakban, legyen szó bármilyen filmről. Sajnos azonban míg a főszereplő meghízott és sorban vállalja el a gyenge, B-kategóriás filmeket (khm... Gyilkos paraziták), addig a rendezőzseni legutóbbi munkáira nem igazán kapja fel az ember a fejét. Most komolyan, a fekete-fehér művészfilmjét, a Tetro-t hányan nézte meg közületek? Emlékeztek rá egyáltalán arra, amikor két éve bemutatták nálunk? Mert én nem. De mindegy, Coppola már megteheti, hogy forgasson egy önkifejezésre alkalmas europér alkotást. Ugyanakkor mégis mi a búbánatért készítene el egy ilyen silány vackot, mint a Twixt?
A történet próbál egyszerre több szálon mozogni, minél több rejtélybe keveredni, de ez olyan ügyetlenül történik, hogy az ember könnyen belezavarodik. Azért van egy erős gerince a filmnek, ami Kilmer karakteréhez köthető. Ugyanis ő egy lecsúszóban lévő horror-író, aki városról városra járva tart könyvdedikálásokat. Az egyik ilyen piciny városkában azonban elidőzik egy csöppet, ugyanis ihletet kap egy új, vámpíros regény megírásához. Természetesen a figura iszákos, rosszban van a nejével és még egyetlen kislányát is elveszítette, ami miatt állandó lelkiismeret-furdalás gyötri. Igen, elég sablonos, tudom.
Következzen két olyan film, melynek központi témája, hogy egy csapat fegyveres rabló nem tudja sokáig élvezni a zsákmányát, mert valami közbe jön...
Rendezte: Neil Mackay
Sokat elmond egy filmről az, ha az eredeti kanadai címnek sokkal kevesebb köze van a valósághoz, mint az alternatívnak / nemzetközinek. Ugyanis itt egy deka tavat nem látni a teljes játékidő alatt, ellenben "csatateret" már annál inkább. (Persze, ha ez egy spéci kanadai kifejezés, vagy ilyesmi, akkor szóljatok.)
A történet abszolút nincs túlbonyolítva: egy hat fős banda 3,2 millió dollárral tiplizik a helyszínről, hogy minél hamarabb biztonságban legyenek. Azonban akad bőven kaki a palacsintájukban, mivel nem elég, hogy sikerült rendőrt ölniük -aminek köszönhetően az üldözőik vérszemet kaptak-, de még az összekötőjük is haladékot és több pénzt kér. A haladék egy nap, azt meg egy erdő közepén fekvő elhagyott házikóban töltik.
Másnap azonban elég hamar szembesülnek vele, hogy egy zárlatos agyú vietnami veterán vadászik rájuk, mivel ez az ő "vadászterülete". Igazi gerilla akciókkal és változatos fegyverekkel folyik az ő kis háborúja.
Friss kommentek