Korábban már hírt adtunk róla, hogy készül, most már poszterek is vannak hozzá. Íme:

Japánban nagy népszerűségnek örvend a Ju-On, amelynek sikerét Hollywoodban is megpróbálták meglovagolni az Átokkal. A franchise tovább folytatódik, Masayuki Ochiai ma látott hozzá a Ju-on: Owari no Hajimari (vagy ha angolul jobban tetszik: The Grudge: Beginning of the End) címre hallgató következő résznek. A Sasaki Nozomi és Kobayashi Kai főszereplésével készülő horrort június 28-án mutatják be.

A hetedik felvonásban egy általános iskolában oktató tanár meglátogat egy régóta hiányzó tanulót. Amikor a nő megérkezik újra átéli azokat a borzalmakat, amely 10 évvel ezelőtt történt a Saeki házban.

Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!

1. Byzantium 

Rendezte: Neil Jordan

Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!

A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői! 

Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...

A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.

Íme az újabb előzetes a Ringu folytatásához. Érdekesség, hogy a vetítések előtt nem kérik arra a nézőket, hogy némítsák le okostelefonjukat, a 4D miatt jobb, ha bekapcsolva hagyják. Egyelőre nem tudni, hogy mire számíthatnak a nézők, de állítólag a kísérteties Sadako fogja őket felhívni. A Ringu-ban egy furcsa videókazetta járta kézről kézre, miután valami megnézte telefonhívást kapott és a vonal túlvégén lévő hang közölte, hogy hét nap múlva meg fog halni.

A Sadako 3D 2-ben Miori Takimoto játssza főszerepet, azt a szakpszichológust, aki unokahúgát magához veszi, miután annak édesanyja a szüléskor meghalt. Négy év telik el, majd a furcsa videófelvétel feltűnik a színen és a lány körül érdekes dolgok történnek.

A Ringu anno öt hét alatt 1 millió nézőt vonzott és több, mint 100 millió dollárt fialt, ezzel el is kezdődött egy szép reményű japán horrorfranchise. Majd jött az amerikai remake és folytatása.

A történet meglehetősen szokványos: a kiscsalád új lakásba költözik, ami persze elátkozott/kísértet lakta. De kit érdekel, ha a rendező maga Hideo Nakata, az eredeti Kör alkotója?

Az előzetes engem meggyőzött, eléggé adrenalin növelő.

Már március idusát éljük és még nem írtam idei horrorról, ejnye. Sokan nyilván most a Mamára gondolnak (mindíg meg-megállva), de él bennem a parányi remény, hogy valamilyen formában itthon is bemutatják (aztán persze előbb-utóbb úgyis feladom).

Így viszont az első egy nagyon különleges darab lesz. Jöjjön hát a...

The ABCs of Death (2012 - 2013)

Rendezte: maradjunk annyiban, hogy 26-an (!) vannak

Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.

Nehéz erről a "filmről" bármit is írni, hiszen egészként nem kezelhetjük. Részekre bontva viszont egy baromi hosszú kritika lenne belőle, ráadásul megfosztanám a kedves olvasóinkat az élvezettől. Mert bizony meg kell hagyni, élvezetes egy darab. Ugyan van minőségbeli ingadozás az egyes történetek között, de egy se volt, amitől feszengenem kellett volna, hogy erre még azt a pár percet is sajnálnám az élettől.

A többség mivel szabadon engedhette a fantáziáját, így inkább humorosra, vagy szatirikusra vette a figurát. Tegyük hozzá, hogy ilyen rövid idő alatt baromi nehéz bármiféle mély mondanivalót megfogalmazni és úgy közvetíteni, hogy az ne legyen direkt. Szerencsére azért akadt erre is példa. 

Két film sok közös vonással: hasonló magyar cím, hasonló történet és mindkettőt a Lionsgate stúdió pénzelte. Azonban a különbségek még nagyobbak, már csak azért is, mert az egyiket Amerika, míg másikat Japán készítette. Kezdjük is az utóbbival.

Kísértetjárás - Kaidan (2007)

Rendezte: Hideo Nakata

Ha van japán rendező, akit talán nem kell bemutatni, az Hideo Nakata. Neki köszönhetjük, hogy a Ringuval (azaz az eredeti Körrel) a világ felfigyelt a J-horrorra. Majd szépen leforgatta annak a második részét, a remake folytatását (!) is és nem utolsó sorban a Sötét vizet (amit szintén feldolgoztak az amcsik Fekete víz néven). Szóval ő már az a rendező, akinek a munkáira érdemes odafigyelni, pláne, ha az eljutott kis hazánkba is direkt DVD formában.

Maga a film egyszerre illeszkedik be a már említett művek halmazába és mutat valami újat. Mert bár tény, hogy ezúttal is egy hosszú fekete hajú szellemasszony (vagyis legalább nem gyermek) áll bosszút az őt ért sérelmeken, ugyanakkor az egész történet jó 250 évvel ezelőtt játszódik. Csak sajnos ez a korszakbeli újítás annyira nem érződik fontosnak, minden gond nélkül át lehetett volna emelni a jelenbe. Igaz, akkor viszont már tényleg csak egy hagyományos szellemes horrort kapnánk szerelmi drámával megfűszerezve.

Mert a cselekmény fő mozgató rugója a szerelem, vagy legalábbis ezt akarják velünk elhitetni. Talán pontosabb megfogalmazás lenne a "kanos dohányárus kalandozásai" - mint egy rossz pornónak a címe. A főhősünk ugyanis egy fiatal fiú, aki maga sem tud róla, de egy szörnyű átkot hordoz magával apja bűne miatt. Az ugyanis megölte az uzsorását, aki még agóniájában elátkozta az egész családját. Hogy  a sors még jobban közbeszóljon, a fiú beleszeret abba a nőbe, kinek az apja volt a már említett meggyilkolt uzsorás. Bár a korkülönbség elég nagy, végül a nő is beleszeret a kis dohányárusba (azért nem kell pedofíliára gondolni vagy bármi ilyesmire, kellően  érett a srác).

Harmincadik filmes poszt alkalmából ismét valami különlegeset akartam. Íme a japán trash koronázatlan királya, a Machine Girl! Szinkronról álmodni se merjetek, viszont magyar felirat van hozzá, szóval bárki megnézheti!

Ez az a film, amit nem hiszel el, amíg nem látod a saját szemeddel.

Ismét itt van a szokásos név nélküli rovatunk, amiben a világ minden tájáról és korából lapátoltam össze nektek a rossz filmeket. Lehet gyönyörködni.

1. Kórház a pokolban - Sublime (2007)

Rendezte: Tony Krantz

Ez is az a fajta film, ami többnek gondolja magát egy horrornál. Azt hiszi magáról, hogy művészi, meg hogy egyedi. Egyik sem. Cserébe viszont borzasztóan unalmas és vontatott.

Főhősünk egy mezei végbéltükrözésre fekszik be, helyette egy olyan műtétet végeznek el rajta, ami meggátolja a tenyerén való izzadást. Természetesen kiakad, de kissé túlságosan is: úgy viselkedik, mintha minimum kasztrálást hajtottak volna végre rajta. Mindegy, a baj nem jár egyedül, és mint kiderül, műhibát vétettek, minek következtében állapota egyre rosszabbá válik. Mindeközben a családja is egyfolytában meglepi valami bosszantó dologgal. Ja és valamiért folyton folyvást visszaemlékezik a legutóbbi születésnapjának minden egyes elemére.

Ez utóbbi elem borzasztóan fárasztó. Miért nem lehetett lineárisan egybevágni? Semmi pluszt nem ad a filmélményhez, sőt, csak elvesz. Ráadásul közel egy órát kell várnunk ahhoz, hogy bármiféle horrorisztikus dolog történjen. Itt gyorsan teszem hozzá, hogy a játékidő két óra, amit valami eszméletlenül fájdalmas végig szenvedni. Ha nem írják különböző fórumokon, hogy a "végén lévő csavar miatt megéri", akkor már húsz perc után feladtam volna. Egyébként nem éri meg, rutinos horrorfilmesnek ez semmi, teljesen kiszámítható.

Bár a végével kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy akár morális kérdéseket is felvetethetne, de ahhoz nem elég bátor. Sőt, a film meg is könnyíti a szerencsétlen néző dolgát, hogy ne kelljen ezen gondolkoznia. Méghozzá meglehetősen gusztustalan módon. Ha bevállalósabb és képes a kérdés körül állást foglalni, akkor jobban tudnám értékelni. Így viszont úgy rossz, ahogy van.