Öt paranormális kutató egy kísértet járta házban... Igen, sablonos hangzik, de mivel svédek készítik, így azért reménykedhetünk, hogy tettek hozzá valami újat is. Vagy legalább azt, hogy nem lesz szar.
Az előzetesen látszik, hogy nem volt túl izmos a költségvetés, viszont baromi hangulatosra sikerült vágni. Mondhatni felkeltette az érdeklődésemet.
Úgy tűnik, akaratlanul is csináltam egy sajátos rovatot az idei 2013-as horror termésnek. Akkor lássunk is neki!
Rendezte: Marc Forster
.jpg)
Tudom, már épp itt volt az ideje, hogy írjak róla. Komolyabb mentségem nincs, csak talán annyi, hogy valahogy nem vitt rá a lélek egy PG-13-as besorolású zombis horror megtekintéséhez... Pedig még a kasszáknál (itthon és a világban szerte) is szépen teljesített és a kritikák se alázták a sárga földig. Mondjuk azt mindenki kiemelte, hogy a könyvhöz semmi, de semmi köze. Amit mivel még nem volt szerencsém olvasni, így az összehasonlítás réme nem fenyeget, tehát nem kell elfogultságtól tartani. Az természetesen elítélendő, ha egy adaptáció ennyire figyelmen kívül hagyja az eredeti művet.
Ez 100%-ig Brad Pitt-film (aki egyébként már 4 Oscar jelölést tudhat magáénak). Köré épül minden. Ami valahol vicces, mert amolyan pestisként működik szinte végig a játékidő alatt. Vagyis bárhová megy, bárkivel érintkezik, ott hamarosan elszabadul a pokol és jóformán mindenki meghal. Mármint a zombi járványon kívül (vagy felül?). A fertőzés okát természetesen a mai trendnek megfelelően nem tudni, ugyanakkor ez most nem rendezői könnyedség, hanem maga a cél a filmben. Magyarul Pitt körbeutazza rohamtempóban a világot, hogy megtalálja a vírus eredetét és persze gyógymódot keressen. Igen, ő egymaga. Chuck Norris elismerően bólogat a sarokban.
Niamh egy 11 éves kislány, aki egyedüli túlélője egy mészárlásnak, melyben odaveszett a családja. A rendőrség egy csapat "huligánt" vádol, így figyelmen kívül hagyják a gyermek magyarázatát, miszerint a ház volt az elkövető... Árvaként egy szociális családsegítő pár fogadja be, akik persze beköltöznek a házba, hogy szegényke legyőzze a félelmét... Mind tudjuk, hogy mi lesz ebből:)
Francia-ír-svéd koprodukcióős alkotás. A rendező pedig Marina de Van, akit mi már ismerhetünk a sajátos hangulatú In My Skin-ből és esetleg a Ne nézz vissza! c. horrorból.
Úgy tűnik, ami a krimiket illeti, ezek a skandinávok nem tudnak nagyot hibázni. Bár a The Killing eredetijét nem sikerült még megnéznem, csak az amerikai remake-et, A híd esetében éppen fordított a sorrend, előbb a dán-svéd koprodukció került elfogyasztásra. Ismételten nem csalódtam!
Letagadni sem nagyon lehetne, hogy a The Killing szerkesztői erőteljes The Bridge-fanok. Gyakorlatilag két testvérsorozatról van szó, amelynek a gyengéi és erősségei is igen hasonlítanak egymásra. Az itthon a Viasat csoport által megvásárolt sorozat 1. évada és a Gyilkosság 3. évada nagyon hasonló témát boncolgatnak. No, de a jótól nem szégyen tanulni és másolni azt – vallhatják a The Killing írói. És talán a most boncolgatott sorozatunk még jobbá és elismerésre méltóbbá válik a későbbi ikersorozat miatt.
A Dániát és Svédországot összekötő hídon találnak egy félbevágott női holttestet, melyről kiderül, hogy két nő darabkáit illesztették össze. Mivel a testrészek pontosan az országok határvonalán húzódnak, közös dán-svéd nyomozómunka kezdődik a gyilkos megtalálásáért. A dán Martin és a svéd Saga szöges ellentétei egymásnak, ami nyilván a nyomozás során okoz majd kisebb akadályokat.
De a The Bridge többről szól, mint egy szimpla gyilkosságról és a tettes üldözéséről. Egy több részből álló társadalomkritika, amit bemutatnak nekünk az írók. A gyilkosunk a XXI. század legnagyobb problémáira igyekszik felhívni a figyelmet, téve mindezt természetesen nem a legerkölcsösebb eszközökkel. A társadalmon belüli egyenlőtlenségtől elkezdve a bevándorlók helyzetén át a kiskorú gyermekek foglalkoztatásának problémájáig igyekszik elnyerni a média és az emberek szimpátiáját. Ahogy a köznép nevezi, az Igazság Bajnoka.
Egy csapat tipikus amerikai tinédzser (focisták, pom-pom lányok, okostojások stb.) elbuszozik egy európai erdő mélyére, ahol egy amerikai hamburger készítő üzemet csodálhatnak meg. Már pusztán a kerettörténet is magában hordozza a szatírát azzal, hogy az USA fiataljainak egy másik kontinensre utaznak hamburgert zabálni... Mondanom se kell, hogy a húspogácsát emberből készítik és így már teljesen más értelmet kap az "amerikai" jelző...
Igen, egy jónak ígérkező, svéd horror-vígjátékról beszélünk. Jöhet, elvitelre.
Kis költségvetésű svéd horror sablon sztorival: néhány jóbarát egy erdei kunyhóban beszopja.
Viszont meg kell hagyni, hogy egész hatásosnak ígérkezik. Bár a hanghatások eléggé nyersek, remélem ezen majd még finomítanak. Viszont a maszkmesteri munka előtt meg emelem a kalapomat.
A poszter se mindennapi.
A filmet hazájában egyébként már bemutatták tavaly, a cikk apropója a nemzetközi vizekre való evezése.
Fontos! Mielőtt belevetnétek magatok a listába és őrült módjára végig görgetnétek, hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot.
A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az Underworld: Ébredés, a Kaptár: Megtorlás, az Ideglelés Csernobilban és persze a Parajelenségek 4 könyvelhetett el. Ez szerintem sok mindent elmond a jelenlegi állapotokról...
Ugyanakkor volt két horrorfilmes fesztiválunk is (Halloween Night Fest és a Budapest Horror Show), amelyek nagy űrt töltöttek be a honi mozizás terén. Reméljük, hogy jövőre legalább az egyik (legjobb lenne mindkettő) megismétlődik.
Én pedig minden eddiginél termékenyebb voltam filmfogyasztás terén. 56 idei horrort/thrillert néztem meg, csak azért, hogy a mostani toplista minden eddiginél hiánytalanabb lehessen. Ez majdhogynem sikerült is. Az itthon bemutatottakból mindössze A hollót és a Parajelenségek 4-et nem láttam. Előbbit a lehúzó kritikák miatt nem mertem, utóbbit, ha ütnek, akkor se fogom megnézni, ne is kérjétek. Mi több, ezek közül 54-ről kritika is készült, a maradékról pedig még fogok szerintem írni (bár a Kaptár: Megtorlás csak egy merő fikakupac lenne). Az is kiderült, hogy az évek alatt mennyire szőrös szívű lettem, hiszen még így is nehéz dolgom volt összerakni egy épkézláb toplistát.
Mert igen, hiába vagyunk már sokan, még most is egyedül raktam össze, ha már ennyire készültem erre egész évben. Jövőre azért lehet szó egy szerkesztőségi változatról is.
Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég volt, lássuk a medvét!
A tegnapi napon Cadenzával lenyomtuk az első három filmet. Bár mindketten gyökeresen eltérő véleményre készültünk, ez most (még) nem igazán jött össze. Az viszont mindkettőnket meglepett, hogy a filmeket eredeti nyelven sugározták. Igen, még a svédet is. Bár ahhoz könnyítésül kaptunk angol (amolyan "lebutított") feliratot. Akinek azonban ez nem volt elég, élhetett a szinkrontolmács eszközével is. Persze ez az aprócska tény egyikünknél sem okozott különösebb fennakadást, de Cadenza azért bevállalt egy (az ő szavaival élve) "audiotolmácsos" élményt. (Pedig papírom van róla, hogy tudok angolul... - Cadenza)
Mindeközben a helyet is jobban szemügyre vehettük (most már le is tudtunk ülni!), mi több, volt szerencsénk megtapasztalni, hogy az itt kapható popcorn köröket ver "plázás" társaira. Értsd: enyhén sózott, szép nagy szemű, rendesen kipattogott, egyszóval tökéletes. Mindazonáltal az italozás kissé nehézkes, ugyanis mindent üvegben vagy korsóban kapsz, továbbá az ülések karfájában nincs pohártartó. (Igen, tudjuk: ez egy művészmoziban nem szokás.) Külön érdem (purga szerint), hogy a férfi mosdó kellemes gyümölcsillatú. (Bezzeg a női nem... - Cadenza)
Egyébként olyan este 10-fél 11 magasságában egy dj nyomatta az előtérben az aláfestő elektronikus zenéjét (meg nem mondjuk a pontos műfaját).
Az első fecskék után ímhol a teljes lista! Nagyon változatosra sikeredett, úgy érzem mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Van köztük egy-két kellemes meglepetés is. Ahol nincs magyar cím, ott elvileg az eredeti lesz - kivéve a Crawl, amihez majd a Facebookon lesz névadó játék.
Szerintem az egyszerűség kedvéért menjünk az eredeti filmcímek ABC sorrendjében. A szinopszisokat a szervezőktől kaptuk.
Azt hiszem már nem kell nagyon felvezetnem az ilyen típusú posztokat. Csak annyit tennék hozzá, hogy mindegyik próbálja többnek mutatnia magát annál, ami.
And now ladies and gentlemen, enjoy the shit!
Rendezte: Jack Ersgard
Kezdjük rögtön a legborzasztóbbal. Ha valaki az Engedj be! és a Babycall láttán abban a tévhitben élne, hogy Svédország ugyan ritkán termel horrort, de akkor üt, akkor annak ajánlom figyelmébe az alábbi darabot. Vagyis pont hogy nem. Ugyanis ebben a filmben semmi értékelhető nincsen.
A történet már akkoriban is baromi sablonos volt: egy család egy új házba költözik, amiről kiderül, hogy kísértetjárta. Először a tapéta nem akar ragadni, majd apuka furcsa jelenéseknek lesz tanúi. Mert ilyenkor természetszerűen csak az egyik családtag látja az eseményeket, amelyek hamar a rögeszméjévé válnak. Míg a másik rendszerint ezen kiakad. Aztán megjelenik egy hóbortos parajelenség kutató is, speciális műszerekkel.
Nem csak az a baj, hogy az egész egy kliséhalmaz. Ettől még nyugodtan betölthetné a funkcióját és ijesztgethetné a nézőt. De képtelen bármiféle atmoszféra teremtésre. Semmi se működik. Sokan az ilyen típusú filmeknél odavannak a minimalizmusért (magától nyikorgó ajtó, árnyak a falon, ilyesmik), ezt lehet jól csinálni (Az elcserélt gyermek) és lehet parasztvakítóan is (Paranormal Activity). Itt viszont a parafaktort annyira takarékra rakták, hogy az embernek még a mikroba rakott pattogatott kukorica hangjától jobban megemelkedik a pulzusa, mint a Lidércnyomás láttán. A végére tartogattak ugyan egy-két "merészebb" trükköt, de mire odáig eljut az ember, egyszerűen elalszik.
Friss kommentek