Az utóbbi év horrorjai "megtanítottak" minket arra, hogy bizony Kelet-Európa borzasztóan veszélyes: Szlovákiában embereket rabolnak el és kínoznak halálra gazdagok, Szerbiában és Bulgáriában szervkereskedőktől kell tartani, Romániában a gyerekek ölhetnek meg merő játékból, Horvátországban őrült hegyi emberek garázdálkodnak, Ukrajnában gagyi szellemek rémisztgetnek, míg Ausztriában minden második férfi pedofil és gyerekeket zárnak a pincékbe - ez utóbbi mondjuk igaz is, muhaha. (Az mondjuk elég gáz, hogy ezeknek a turistariasztó alkotásoknak a fele francia...)
Most azonban két film is rávilágít arra, hogy bizony Lengyelország sem kerülheti el a "címkét", ráadásul úgy, hogy az egyiket maguk a lengyelek bizonyítják be. Hogy mi van kis hazánkkal? Nekünk van egy Sas Tamásunk és maradjunk is ennyiben, mert ezzel köröket vertünk minden közelben lévő nemzetre.
Pora mroku (2008)
Rendezte: Grzegorz Kuczeriszka
"Lengyel horror? No, ezt látnom kell!" - hangzott el magamban a képzeletbeli párbeszéd, mert bizony ilyesmit ritkán lát az ember. Az első reakció persze az, hogy "nekünk mikor lesz már végre?", míg a végén már az, hogy "ezt a szart mi is meg tudtuk volna csinálni". Mert bizony ez a film egyszerűen rossz. Inkább ne is készüljön soha horror ebben az országban, mint hogy ilyen szeméttel szennyezzük a világot. Úgy hogy megkönnyebbülhetünk. De legalább próbálkoztak, azért ezt el lehet ismerni.
Csak sajnos a filmet nem profik készítették. Egyedül az operatőri munkán látszik a tapasztalat, amiért egyébként ugyanaz a Kuczeriszka a felelős, aki rendezte is az egész művet. Ilyenkor szokás mondani, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Mert attól, hogy már egy tucat filmnek a készítésénél vett részt az ember, még nem biztos, hogy rendezőnek is be fog válni. Ezt a felvetést a Pora mroku bizonyítja be legjobban, ugyanis tele van ordító bénázásokkal.
Friss kommentek