A poszt címét igazából arra akartam kihegyezni, hogy egy széria harmadik része -kevés kivétellel- mindig a leggyengébb (persze egy esetleges negyedik simán alul tudja múlni). Ezt még nagyon-nagyon régen több példával is sikerült illusztrálnom. A lényeg, hogy 1. ez a film is beáll a sorba, 2. csak most tudatosult bennem, hogy ki is az egyik főszereplő. Aucs.

Cabin Fever: Patient Zero (2014)

Rendezte: Kaare Andrews

Úgy látszik Hollywoodban a mai napig él a Luke Skywalker-effektus, azaz, hogy egy színész neve akaratlanul is összekapcsolódik egy baromi híres film karakterével. Vagyis kvázi eladhatatlanná válik, így kénytelen minden szart elvállalni, amit elé dobnak csontként. Sean Astin is ebben a cipőben jár, aki anno lelkesen Frodó úrfizkodott Samu szerepében, most pedig leginkább olyan művekben szerepel, amik hozzánk el se jutnak. Maximum a film+-ra. Egyébként vicces, de ő sem először szerepel B-kategóriás horrorban, már 2007-ben próbálkozott a Határvidékkel, amiről én még anno írtam is, de valahogy a jelenléte nem tűnt fel. Igazából most is csak az imdb-nek köszönhetően szúrtam ki. Ez betudható annak, hogy azóta sokat fogyott és nem kellett kicsinyíteni a magasságát. Mindegy, alakítása amúgy se tudná megmenteni ezt a förmedvényt.

Mielőtt elkezdeném az ütlegelést, tegyünk egy gyors, kötelező megemlékezést az előzményekkel kapcsolatban. Eli Roth művét a mai napig imádom a '80-as évek hangulatával és beteg humorával. A Ti West-féle folytatás nagy csalódásnak bizonyult, mert bár a történet folytatódott, ahol abba maradt, de a hangulata tini-horror szintre degradálódott. Ami külön fájó annak fényében, hogy tudjuk, hogy a rendező tud nagyon is hiteles retro hangulatot teremteni (ha mást nem is). Azóta mindkét rendező karrierje felfelé ível, szóval a Kabinláz sorozat tekinthető egyfajta bizarr kabalának is.

Hiába no, ha kéritek (e-mail, Facebook, komment), akkor próbálok annak is eleget tenni. Ráadásul a kettő közül az egyikkel kapcsolatban megkaptam, hogy befért volna a toplistába is. És tényleg? Akkor megint beégtem? Rögtön kiderül!

Haunter

Rendezte: Vincenzo Natali

A Kocka és a Hibrid rendezőjének legújabb műve ezúttal mellőzi a sci-fit és inkább a divatos kísértetes irányzatot képviseli. Egy kis csavarral. Ugyanis a főszereplő egy 16 éves lány, akinek minden napja ugyanúgy telik, mármint szó szerint, tisztára, mint az Idétlen időkigben. Csak ez sokkal rosszabb, mert pl. a családi házat nem hagyhatja el és igazából nem tud semmit se variálni. Természetesen a családja mindenből semmit se érzékel. Így ebben a végtelen monotonitásban telnek a napjai, vagyis izé, pont, hogy nem telnek. Ennek az érzékeltetés egész jól sikerült és szerencsére túlzásba sem vitték.

A film nem csinál túl nagy titkot belőle, hogy bizony mindannyian halottak és csak szellemei önmaguknak. De ugye ezzel egyedül a lányka van tisztában és hiába magyarázná el a többieknek a helyzetet, másnapra úgyis elfelejtik. Vajon ez a purgatórium? Nem az.

Természetesen ez így önmagában elég unalmas lenne, így elég hamar felveszi (először) akaratlanul a kapcsolatot az élőkkel, akik ebben a fordított helyzetben viselkednek ijesztően. Vagyis tőlük kellene megijedni. Frappáns, de lássuk be: ez nem megy. Mégis, mi a francot lehet ártani egy halottnak? Miért izguljunk értük?

Az első részt imádtam, a második kissé csalódás volt. A harmadikról volt már kedvcsinálónk, teaser poszterünk és guszta forgatási képünk is. Nem is ragoznám tovább, inkább lássátok!

A Cabin Fever: Patient Zero jövő februárban (valahol júniust írnak) érkezik, először Németországba, ezért is "németes" a plakát és német szinkronos az előzetes, bekapcsolható angol felirattal. Persze, hogy hozzánk mikorra várható, az kérdéses.

A sztorira nem lehet mondani, hogy nem próbálkozott a Pontypool-t is jegyző forgatókönyvíró. Adott egy csatornamunkás, aki odalent csapdába kerül és még egy fertőző tartály tartalma is veszélyezteti. Szövetséget köt ugyan egy tanulékony óriással (?!), de szembekerül egy őrült sorozatgyilkossal is.

Az előzetes valahogy beszédesebb.

A kanadai rendezőnek egy korábbi munkáját, a Scarce-ot pedig már ismertettük a blogon.

Számomra a horror legvékonyabb jege a zombik világa. Miért mondom ezt? Egyrészt naiv és pihenős filmnéző vagyok, vagyis, ha valaki úgy gondolta, hogy feltesz egy kérdést, akkor elvárom, hogy megismerhessem az ő válaszát. Nekem ne maradjon nyitva, hogy miért zombulnak a zombik, igenis tudni akarom, hogy az élőhalottak, varázslat következtében kószálnak, vagy fertőzés miatt csak "síkhülye" agresszív polgárok, akik fel akarják falni a népet. Másrészt, ha már válaszol, akkor azt is elvárom, hogy ez ki legyen dolgozva, és oka legyen a filmben, ami nem olyan buta, mint például egy véletlenül visszafelé elolvasott mondat. Nagyon sokszor használják a zombikat metaforaként, vagy kvázi szócső gyanánt, és ez nekem fura. Ezen felvetések után azt kell mondanom, hogy felemás érzéseim vannak a következő darabbal kapcsolatban. 

Hősünk Helen, aki egy újév napjának hajnalán tér magához, mi tagadás, elég ramaty állapotban. Ahogyan kóvályog fel és alá, mindenhol vérfoltok vannak a szobában, ami azért némi ijedelemre ad okot. Kétségbeesve tárcsázza barátnőjét, akitől megtudja, hogy a a közeli vegyi üzemben történt robbanás végett valami anyag elszabadult, és megváltoztatja az emberek DNS-ét, amitől meglehetősen agresszívak lesznek. Helennek nincs más dolga, mint eljutni a barátnőjéhez, miközben amennyire csak lehet, távol kell magát tartania a fertőzöttektől. A szinopszis nem egy akadémiai székfoglaló az bizonyos, de el kell ismerni, hogy élvezetes 40 percet sikerült összehozni belőle, hála Helen lassanként visszatérő emlékeinek, melyekből az előzményeket sikerül összeraknunk. Így tehát két idősíkon folyik a történet, ami azért minden sztori értékelésnél plusz kettő.

Holnap lelepleződik a Nagy Mű, ám még előtte bemutatom Nektek ezt a helyes kis koreai darabot még 2012-ból. Melynek az előzetese alaposan rászedett, és egy ostoba járványos found footage őrület helyett egy nagyon is élvezhető, hagyományos filmet kaptam. (Az amerikaiak persze megpróbálkoztak az előbb említett képtelenséggel, olyan is lett.)

Deranged / Yeon-ga-si (2012)

Rendezte: Jeong-woo Park

Egy furcsa járvány üti fel a fejét az országban, ami a következő tüneteket produkálja: a fertőzött először nagyon sokat eszik, ám nem hízik. Majd hirtelen elmegy az étvágya és rengeteget iszik. Míg egy nap bele nem veti magát valami nagyobb kiterjedésű vízbe és meg nem hal. Hamar kiderül, hogy a kórság okozója egy élményfürdőben rejlő spéci parazita, amolyan bélféreg. Kiszedni az alanyból nem lehet, ráadásul csak egy bizonyos féreghajtó használ ellene, amit viszont már nem gyártanak... Szóval pánik az van rendesen, mondanom se kell.

Középpontban egy tragikus sorsú apuka áll, aki fertőzött családján próbál segíteni. A film készítői rendesen meg is szopatják rendesen, ugyanis akárhányszor fellélegezhetne, hogy szerez gyógyszert, valami történik vele. Ez a végére egy kissé fárasztóvá válik, de talán még a tűréshatáron belül van. Vagyis sikerült nem elrontani, az amúgy igen hatásos drámai atmoszférát.

Ketyeg az óra és hamarosan köszönthetjük az újévet. Én pedig meg fogom írni a már hagyományos mondható top-listámat az idei év legjobbjairól. Ehhez pedig minél több filmen kell átrágnom magam - sajnos az utóbbi időben feleslegesen. A mostani négyesfogatból se kerül majd egy se a legjobbak közé, de lesz köztük azért nézhető darab is. Nosza!

1. House at the End of the Street

Rendezte: Mark Tonderai

Nagyon úgy tűnik, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben mégse mutatják be a hazai mozikban (azért egy direkt DVD-t el tudok neki képzelni), addig is maradnak más alternatívák a megtekintéséhez. Igazából nem nagy veszteség, mert ha nagyon szigorúan nézzük, akkor nem több egy kliséhalmaznál.

A történetet már félve merem leírni: anyuka és lánya új házba költözik. A mellettük lévőben egy szörnyű gyilkosság történt. A lány egy lázadó tini, akit anyuka rövid pórázon tart, még a széltől is óvja. Azért sikeresen megismerkedik a már említett sötét múltú ház egyetlen lakójával, Ryannal, a fiatal, visszahúzódó sráccal. Aki mellesleg az eltűntnek vélt húgát tartja a pincébe zárva, szemmel láthatóan joggal.

Ha túl tesszük magunkat a lassan csordogáló történeten, a rengeteg ismerős paneleken (könyörgöm a húgica kiköpött Samara!), akkor egy zseniális manipulációnak lehetünk a tanúi. Ugyanis valami elképesztő módon képes a szereplőkkel játszani, pontosabban azoknak a megítélésével. Mire a játékidő végére érünk, merőben más lesz a megítélésünk egyes, ha nem az összes szereplővel kapcsolatban.

Javában forog a Kabinláz előzményfilmje, a Cabin Fever: Patient Zero. Ebben játszik Jillian Murray, aki kiposztolt egy igen szép képet magáról. Hozzátette, hogy 9 órába telt, mire elkészült és karaktere gyakorlatilag a csapó eldördülése után még 5 másodpercig él. 9 óra 5 másodpercért, kemény.

Ismét egy olyan ínyencfalatot vadásztam le nektek, amely a hazai DVD-forgalmazókat és a tévécsatornákat is (vagy leadták valahol?) elkerülte, méltatlanul. Így fel is merülhet a kérdés, hogy akkor ki gyártotta le a szinkront hozzá, vélhetően anno kiadták VHS-en, de ebben nyugodtan ki lehet javítani.

Kritika már volt róla, csak ajánlani tudom. Főleg a horror-rajongóinak, ugyanis ez egy zseniális omázs.

Kell még egy Kabinláz rész? Oly mindegy, mert úgyis megkapjuk. Eli Roth húsevő vírusa 2002-ben fertőzött meg néhány tinit, majd hirtelen 2009-ben befutott a folytatás. Aztán év elején bejelentették, hogy Kaare Andrews rendezésében érkezik a harmadik felvonás, amely az előzményeket hivatott bemutatni. Andrews korábban az Altitude kisköltségvetésű horrort láthattátok, így bizakodásra adhat okot, hogy esetleg a Cabin Fever: Patient Zero címre keresztelt prequelt valamennyire élvezni tudjuk.

A főbb szerepekben Sean Astin, Lydia Hearst, Ryan Donowho és Mitch Ryan lesz látható. Íme az első teaser, ami nem mutat túl sokat, de kedvcsinálónak megteszi. Poszter (és sztori) erre.