Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.

1. Hell of the Living Dead / Virus (1980)

Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso

Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.

Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.

Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!

2. Demonia (1990)

Rendezte: Lucio Fulci

Ha már az előbb szőrmentén megemlítettük Fulcit, íme még egy darabja. Tudjátok, hogy annyira nem vagyok oda a műveiért, de ezt látván talán egyetértetek velem abban, hogy ez akkor is egy nézhetetlen szar.

Nem tudom, hogy '90-re elfordultak-e a "mestertől" a producerek, mert a többi művéhez képest ez egy roppant silány darab, már ha csak technikai szemszögből nézzük. Fakó és élettelen képek és minden téren igénytelenség jellemzi a filmet. Mert azt elismerem, hogy az alkotásaiban azért a maszkmesteri munkára sosem lehetett panasz, de most már ez sem vigasztalhat minket.

Na de lássuk a történetet: egy kanadai régészcsoport Szicíliában tevékenykedik, míg egy napon feltárnak egy régi katedrálist, ahol 500 éve egy csapatnyi apácát megöltek a falusiak. Természetesen azért, mert ezek a nőszemélyek az ördöggel cimboráltak, ölték a parasztokat és jókat leszbiztek egymással. A szellemeik meg kiszabadulnak és elkezdődik a gyilkolás.

Baromi unalmas, vontatott és igénytelen. Egyetlen érdekesség, hogy maga a rendező is szerepel benne, persze erre is volt már korábban példa. Aki sosem hallott még Fulciról, az mindenképpen kerülje! (De az is, aki igen.)

3. Lao Mao / The Cat (1992)

Rendezte: Ngai Kai Lam

A hong-kongi filmipar munkái nem ismeretlenek a blog számára (elég, ha csak az Ebola Syndrome-ra gondolunk), és mondhatni ez idáig még nem találkoztam ilyen pocsék darabbal. Igazából nem is annyira horror, mint inkább sci-fi, de talán a legjobb szó rá a röhejes. Mert ugye az nem titok, hogy még a legbrutálisabb filmjeikbe is képesek valami börleszk szerű humort belecsempészni. Viszont mi van akkor, ha az egész alapkoncepció olyan, mint egy rossz tréfa?

Ugyanis maga a sztori egy nagy vicc: három földönkívüli egy kristályt keres a Földön, aminek óriási hatalma van. Csak hogy ugyanerre a tárgyra egy rettentő külsejű gonosz űrlény is vadászik. Az alakja olyan, mintha a Terminátor közösült volna másfél tonna gyurmával. De az ő külseje még a kisebb poén, hiszen a jók csapatában az egyikük nem más, mint egy fekete macska (ami nem mellesleg úgy néz ki, mint a mi egyik macsekunk; Lucifer. Kép itt)! Igen, egy ufó-cica, akinek különleges képességei vannak, pl. a farkát képes visszaragasztani. Ráadásul ő a kapitány, kvázi valamiféle vezér. A másik kettő meg egy tinédzser lány és egy öregember alakját vette fel. Segítségükre vannak természetesen az emberek is (igazából nem túl sok), akik az egész jelenséghez abszolút nyitottan állnak.

A lényeg, hogy borzasztóan nevetséges az egész, abszolút lehetetlen komolyan venni. De még azt sem lehet mondani, hogy egy jó vígjátékkal van dolgunk, mert nem igaz. Legfeljebb csak kínunkban nevethetünk. Viszont a kutya-macska harc igazán epikusra sikeredett. Ezért az egy jelenetért érdemes végig szenvedni. További érdekesség, hogy a művet bizonyára a South Park alkotói is láthatták, hiszen legalább két epizódot is megihletett ez a förmedvény.

4. Scarce (2008)

Rendezte: Jesse T. Cook és John Geddens

Meglepően sok kanadai művel találkozok (teszem hozzá nem direkt), ez magában hordozza a változó minőséget is. Ki nem találjátok, de ez sem egy korszakalkotó darab. Azonban a kivitelezést tekintve legalább érződik benne az igényességre való törekvés. Kár, hogy maga a sztori rém elcsépelt.

Három snowboard-os srác elmegy a hegyekbe, hogy bulizzanak egy jót, csak hát lerobban a kocsijuk, mi több, egyikük le is sérül. Szerencsére egy közelben lakó vadász segít rajtuk, vagy legalábbis úgy tűnik. Aztán persze kiderül, hogy ez a "jótevő" szó szerint ilyen szerencsétlenekre vadászik a társával, a prédát meg el is fogyasztják. Most pedig tegye fel a kezét az, aki még nem látott ehhez hasonló filmet! Akad? Akkor az nézze meg nyugodtan, mert azoknak valószínűleg tetszeni fog. Hiába véres, ha baromira érdektelen az egész. A karakterek súlytalanok, egydimenziósak. Nem éreztem senki iránt sem szimpátiát, nincs semmi érzelem.

Igazi tucatfilm, kár volt leforgatni. Az operatőri munka szép, a fehér hó és a vörös vér párosítása mindig telitalálat. Egyébként meg elég lassú és monoton, fordulatokra meg ne nagyon számítsunk.

5. Rovdyr (2008)

Rendezte: Patrik Syversen

Hogy a Scarce mennyire klisés, azt jól példázza ez az ugyanabban az évben készült norvég horror.

Itt is egy csapat fiatal a főszereplő, akik elmennek kirándulni a hegyekbe, majd a gonosz hegyi emberek szó szerint levadásszák őket. Ugyan sokkal marcangolósabbra sikeredett, de ezzel együtt sokkal üresebbre is. A karakterek egytől egyig irritálóak, ráadásul az alaphelyzeten kívül semmiféle magyarázatot nem kapunk. Kik ezek? Hobbi vadászok, akik unják az őzeket és a vaddisznókat? Az a baj, hogy mostanság nagyon nagy divat lett az, hogy a nézőre bíznak mindent. Ez legtöbbször nem szokott zavarni, ha kapok támpontokat, itt azonban ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy létezhetnek ilyen gyilkosok a fenyvesek között és kész. Hurrá.

A kivitelezésre ugyan nem lehet panasz, voltaképpen tartja ezen a téren a "norvég színvonalat", de minden más tekintetben alulmúlja társait. Csapnivaló, klisés forgatókönyv, béna színészek még náluk is bénább dialógusokkal. Kiváltképp azok tekintsék meg, akiknek nem kell egy filmhez történet, csak trancsír.

6. Scream of the Banshee (2011)

Rendezte: Steven C. Miller

A végére pedig következzen egy friss amcsi produkció, amiről elég lenne talán annyit írni, hogy a SyFy csatorna saját készítésű förtelme. Emlékeztetőül: nekik köszönhetjük (többek között) a fenomenális Arany Pálma-díjas Cápolip c. remekművet. A színvonal nem sokat változott, ugyanakkor most is sikerült megnyerniük egy lecsúszott sztárt, ezúttal Lance Henriksen-t, aki úgy tűnik, hogy végleg elkötelezte magát a ZS-kategóriás mozik mellett (lásd még a Rendezte: A halál és a The Seamstress-t). Mondanom se kell, hogy ő a legjobb dolog a 90 percnyi játékidő alatt.

Magára a történetre kár a karaktereket pazarolni, érjük be annyival, hogy egy restauráló műhelyből kiszabadul egy Banshee, aki amolyan alakváltó, sikító boszorkány. Ha meglátod és elsikítod magad, halott vagy. A készítők próbálnak ijesztgetni, ez viszont egyáltalán nem jön össze. Pedig van azért egy-két biztató pillanat, de azok is hamar elillannak. A színészeknek csúfolt szöveges statisztákat meg tényleg hanyagoljuk. Úgy rossz az egész, ahogy van. A kivitelezés alulmúlja egy elvárható tévéfilm színvonalát is. Fájdalmas végignézni, de én csak azért is megcsináltam. Még csak röhögni se lehet rajta, mint a már említett Cápolipon. Nagyon fárasztó.

Jó szórakozást a filmekhez! :D

1. Hell of the Living Dead: 2/10

2. Demonia: 1/10

3. The Cat: 3/10

4. Scarce: 4/10

5. Rovdyr: 3/10

6. Scream of the Banshee: 2/10