Úgy tűnik, ami a krimiket illeti, ezek a skandinávok nem tudnak nagyot hibázni. Bár a The Killing eredetijét nem sikerült még megnéznem, csak az amerikai remake-et, A híd esetében éppen fordított a sorrend, előbb a dán-svéd koprodukció került elfogyasztásra. Ismételten nem csalódtam!
Letagadni sem nagyon lehetne, hogy a The Killing szerkesztői erőteljes The Bridge-fanok. Gyakorlatilag két testvérsorozatról van szó, amelynek a gyengéi és erősségei is igen hasonlítanak egymásra. Az itthon a Viasat csoport által megvásárolt sorozat 1. évada és a Gyilkosság 3. évada nagyon hasonló témát boncolgatnak. No, de a jótól nem szégyen tanulni és másolni azt – vallhatják a The Killing írói. És talán a most boncolgatott sorozatunk még jobbá és elismerésre méltóbbá válik a későbbi ikersorozat miatt.
A Dániát és Svédországot összekötő hídon találnak egy félbevágott női holttestet, melyről kiderül, hogy két nő darabkáit illesztették össze. Mivel a testrészek pontosan az országok határvonalán húzódnak, közös dán-svéd nyomozómunka kezdődik a gyilkos megtalálásáért. A dán Martin és a svéd Saga szöges ellentétei egymásnak, ami nyilván a nyomozás során okoz majd kisebb akadályokat.
De a The Bridge többről szól, mint egy szimpla gyilkosságról és a tettes üldözéséről. Egy több részből álló társadalomkritika, amit bemutatnak nekünk az írók. A gyilkosunk a XXI. század legnagyobb problémáira igyekszik felhívni a figyelmet, téve mindezt természetesen nem a legerkölcsösebb eszközökkel. A társadalmon belüli egyenlőtlenségtől elkezdve a bevándorlók helyzetén át a kiskorú gyermekek foglalkoztatásának problémájáig igyekszik elnyerni a média és az emberek szimpátiáját. Ahogy a köznép nevezi, az Igazság Bajnoka.
Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.
Mint látjátok, igyekszek lépést tartani a friss megjelenések terén, úgy hogy íme egy idén debütált alkotás egyenesen Amerikából. A rendezőt azonban innen Európából importálták, ő meg nyilván örült, hogy "felfedezték". Viszont a forgatókönyvet egy bizonyos Sonny Mallhi írta, akinek ez volt az első szkriptje és olyan is lett. Hogy mi a legnagyobb baj vele, arra mindjárt kitérek, de előbb lássuk a történetet! Abból úgyis világossá válik.
Előre leszögezném, hogy ez NEM horror, hanem egy horrorisztikus ál-beteg művészfilm. Nagy különbség. Szóval aki a cím alapján egy Ómen utánérzést várna, vagy bármi hasonlót, az bizony csalódni fog.
Friss kommentek