Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.
1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)
Rendezte: Pil-Sung Yim
A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.
A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból, tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.
Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.
Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!
Aki látott már egypár ázsiai horror-filmet, annak bizonyára feltűnt, hogy a legtöbbnek ugyanaz a felépítése: van egy emelkedő íve, ami a kezdeti unalomtól a "majd' befosol" végéig terjed. Persze általában a készítők igyekeznek egy kicsit az elején is fenntartani az érdeklődést, több-kevesebb sikerrel. Nos, ez az ív erre a filmre fordítottan igaz. Abból az egy szempontból előnyös, hogy nem megszokott. Azonban ez a lépés rosszul jön ki, mert milyen már, hogy az ember a film végét elunja? Persze ez is emberfüggő, mert aki kevés horrort, vagy eleve filmet látott az életében, annak nagyon fog tetszeni, hiszen számára a végkifejlet teljesen meglepő lehet, de nekünk, horror-fanoknak egyáltalán nem.
Fincsi kis film, sajnos azonban vannak szépséghibái, az egyik legsúlyosabb az, hogy elég nehezen gördül a cselekmény. Igaz, nem olyan durván, hogy "jajj minggyá' elalszok, ha nem történik végre má' valami!". Nem-nem, mert a film folyamatosan érezteti velünk, hogy itt valami lesz... és lesz is természetesen.
Igyekszem nem csak hetente egyszer írni, csak hát el vagyok havazva. Na mindegy, a lényeg az, hogy most végre megint olvashattok tőlem kritikát.
Friss kommentek