Még csak most kezdődött el, de már véget is ért a Bates Motel második évada. Bizony, nem szoktuk meg, hogy ilyen kis soványka időtartam alatt ledarálnak egy évadot Amerikában, de Normanék mindössze két hónapig lehettek a televízióban. Lássuk, az első szezon olykor gyengécske, máskor tűrhető részei után mit kaptunk a másodikban. Vajon jobban sikerült, mint az első?

Már meg is válaszolnám a saját magam által feltett kérdést, amire minden bizonnyal hetek óta körmöt rágva és az ágyban saját verejtéketekben forgolódva vártok. Igen, sokkal jobb lett, mint az első évad. Szeretném ezúttal kicsit részekre feldarabolni a beszámolót, mert úgy éreztem, három nagyon jól elkülöníthető dologról kell beszélnünk a tíz rész kapcsán.

I: Bradley-Caleb

A két szereplőnek ugyan természetesen semmi köze egymáshoz, de az első négy rész kettejük, de főleg utóbbi körül forog. Ahogy írtam az első részben Bradley volt a főszereplő, akit nagyon bölcsen a következő epizód végére már ki is írtak a sorozatból. Pont ezért sem értem, miért kellett központi szerepbe helyezni az évad nyitórészében. Nem nagyon fecsérelnék szót rá, annyira jelentéktelen minden szempontból. Caleb (Kenny Johnson – The Shield) megjelenése sem kavart nagy vihart, amilyen gyorsan jött, olyan csendben el is viharzott. Norma erőszakos bátyjaként és Dylan apjaként vonult be a köztudatba, egy egész évados bekattanást eredményezve ezzel Norman testvérének. Ez volt az a szakasz egyébként, ahol elkezdtem felírni magamnak a cliffhangereket, mert annyira borzasztóak voltak, mint például Caleb megjelenése, majd hogy kiderül, ő az apuka. Hát, hetekig nem jött álom a szememre ezektől az információktól... Aztán az évad második felére ebben is rendeződtek a dolgok. Igazából gyengécske és felesleges négy epizód volt ez, még ha itt is élte át az első „blackoutot” Norman.

A héten elkezdődött végre a Bates Motel 2. évada is. Az első szezon kiegyensúlyozatlan színvonala után én nagyjából hasonlót sejtek erre az évre is. Lássuk, hogy is sikerült a szezonpremier.

Bár az első szezon tíz része nagyon vegyes érzéseket váltott ki a nézőközönségből (valaki szerint az eleje volt jó és a vége laposodott el, én pont az ellentettjét éreztem), azt leszögezhetjük, hogy potenciál alapvetően igenis van a Bates Motelben. Mindannyian szerettük, szeretjük Hitchcock klasszikusát és a Freddie Highmore&Vera Farmiga duó kiváló színészi játéka is többre predesztinálná a Norman Bates gyerekkorának meséjét. A holtszezonos promó videóval meghozták a kedvemet, hogy adjak még egy esélyt a Bates családnak. Lássuk hát, milyen is volt a 2. évad eleje.

Még áprilisban örvendeztünk, hogy a Viasat 6-ra jött a Horror Mesterei, az Amerikai Horror Story és a Dexter 6. évada. Nos, ezt így ősszel sikerült megfejelni úgy, hogy az "anyaadó" is beszállt a buliba.

Lássuk, hogy mikkel örvendeztetnek meg minket:

A pénteki nappal elkezdődött az Amerikai Horror Story második évada. (Viasat 6)

Jövő pénteken (szeptember 6.) kezdődik a Horror Mesterei második évada. (Viasat 6)

A Viasat 3-ra pedig az ősz folyamán érkezik az egy évadot megélt 666 Park Avenue éééés a Bates Motel!. Továbbá egy francia sorozat, a Visszajárók (Les Revenants), mely egy kis faluban játszódik, ahová visszatérnek a holtak úgy, mintha mi sem történt volna. Vagyis nem zombiként.

A nagy meglepetés pedig, hogy a TV2 is próbál kilépni a komfortzónájából, ami annyit tesz, hogy szeptember 11-én el kezdik sugározni A búra alatt (Under the Dome) c. Stephen King könyve által készült sorozatot, rögtön egy dupla résszel. Aminek a gyorsaságáért nagy pacsi jár, hiszen Amerikában is csak nem rég ment le.

Jó kis ősznek nézünk az elébe!

Végére értem hát végre én is a Bates Motel első évadának, mellyel őszintén szólva, megszenvedtem az elején. Ha emlékeztek, az első öt epizódról még részenként írtam, aztán egyéb elfoglaltságaim miatt (jó, meg részben amiatt is, mert nagyon nem tetszett) felhagytam a követést, de most két nap alatt ledaráltam az évad második felét és gondoltam, írok pár sort róla.

Kezdeném a meglepő pozitívummal, amit magam sem vártam volna: az évad második fele kifejezetten jó. Nem tudom, hogy csak meg akarok-e felelni annak a kedves olvasói felvetésnek, mely szerint nem nagyon kritizálok semmit, esetleg annyira nem voltak már elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, hogy már a közepest is jónak értékelem, vagy szimplán csak tényleg feljavult az évad a második öt részre, de pozitív csalódásként éltem meg a Bates Motel végét.

Eleinte kissé az volt az érzésem, hogy akár egy délutáni matiné sorozatnak is jó lenne, annyira nem volt se igazán beteg, se igazán véres. A vér mondjuk az évad második feléből is elmaradt (azért egy kisvárosban mégsem lehet halomra ölni az embereket), de legalább a főszereplő beteg vonásai elkezdtek egyre jobban kiütközni.

Kedves Bate Motel-fanok :)

Sajnos egy időre kénytelen vagyok felfüggeszteni a BM követését, mivel a jelenlegi munkám mellett nincs sok időm nézni Normanéket. Igyekszem 2-3 adagban letudni az évad maradék részét, esetleg évadértékelő formájában fogom összegezni az első évadot.

Őszintén bízom benne, hogy ideiglenes távolmaradásomat magukra veszik a készítők, és az évad második felére odavágnak kicsit a sorozatnak, mert eddig többnyire csak csalódást okoztak nekem :)

Ti ne adjátok fel és mindenképpen tájékoztassatok, ha esetleg felfedezni vélitek már Hitchcock szellemét a Bates Motelben!

Úgy látszik Norman Bates nem az az asszonynak reggelit főző fajta. Mint aki jól végezte dolgát, vidáman bandukol hazafelé legújabb hódításából, épp csak dalra nem fakad. Hősünknek jó kis estéje lehetett Bradley-vel, de a vidámság csak addig tart, amíg haza nem ér. Normát ugyanis - mint azt láthattuk az előző rész végén - letartóztatták, aminek maximum csak Dylan örül kéjes örömmel.

A két fiú látogatásának a legkevésbé sem örült anyuci, akinek megőrülése kezd a tetőfokára hágni. Az aktuális rész tulajdonképpen Norma idegállapotáról szólt leginkább. Kicsit felcserélődtek a szerepek. Míg eddig Norman tűnt az őrültnek és Norma a kiegyensúlyozott, logikusan gondolkodó, konzekvens szereplőnek, addig mostanra mintha kicsit megváltozott volna a szereposztás és a fiú az, akinek meg kell mentenie valamitől az anyját. Ellenszegülve anyjának, leteszi tehát a százezer dolláros óvadékot.

A múlt heti, velőtrázóan fasza kis rész után ezúttal kicsit visszafogott tempóban zajlott az aktuális Bates Motel. Ha cselekmény ugyan nem is volt túl sok, de arra kiváló volt a rész, hogy a négy fontosabbnak mondható szereplővel egyaránt történjen valami lényeges, ami talán megváltoztatja a véleményünket róluk.

Ugye előző héten ott hagytuk abba, hogy Norman betört Shelby házába, hogy megszerezze az övet, ami bizonyítaná a Norma/Norman bűnösségét. Azonban azt nem láttuk, hogy ezt a kis magánakciót Dylan is figyelemmel kísérte és jó (fél)testvérként viselkedve, ki is húzta az öcsi ülepét a fekáliából. 
Természetesen Norman azonnal rohan anyucihoz a nagy felfedezésével, mely szerint, a csúnya rendőr bácsi ázsiai rabszolgát tart az aranyos kutyus mellett háziállatként. Norma közli vele, amit mi már előzőleg is sejthettünk, hogy az ő drága kicsi fia kissé beteg, s szeret képzelődni.

Az már most kiválóan látszik, hogy itt Shelby és Dylan között lassan elkezdődik egy "ki a helyi menő csávó" verseny, mert már nagyon méregették egymást.

Na végre, erről beszéltem! Úgy tűnik, a drágalátos írók olvasták a múlt heti kirohanásomat, mely szerint rossz mederben van a sorozat, és emiatt úgy döntöttek, hogy újraforgatják a harmadik részt, hogy az én kényes ízlésemnek is megfeleljen. És nemhogy sikerült megfelelniük az előzetes elvárásaimnak, messzemenőkig le a kalappal a harmadik rész előtt. Mert bizony nagyon úgy tűnik, hogy valami baj van Normannel!

Kedvenc leendő pszichopatánk erőteljesen kezd bekattanni. Már dolgozatírás közben is csak a kedvenc kifestője képeit látja maga előtt és a kérdések megválaszolása helyett ő inkább a tanárnője megkötözött testéről ábrándozik. Ennek következtében rosszul is lesz és kórházba kerül, ahol persze kiderül, hogy semmi baja nincsen. Eközben viszont csőstül jön a szar. Nem elég, hogy azok a rakoncátlan szőnyegszállítók elrontották a rendelést, még házkutatási paranccsal is érkeznek a fakabátok a Bates Motelba.

És mivel a házkutatás egy olyan dolog, ami általában sikerrel jár, így Shelby meg is találja Norman ágya alatt az erőszakoskodó és már hulla Keith övét, ami hát egy eléggé közvetett bizonyíték lenne a család ellen. De Shelby-nek más tervei vannak a középkorú anyucival, akit az sem zavar, hogy a fia esetleg gyilkos. Ő megvédi a családot!

Kezdeném mindjárt a legfontosabbal: nagyon rossz irányba kezd menni a sorozat. Ha tényleg az lesz a fő irányvonal, hogy egy kisváros titkait akarják leleplezni, fűszerezve egy kis családi belviszállyal, akkor szerintem többünknél kaszát fog kapni.

Csak röviden foglalom össze, hogy mi történt az aktuális részben, mert tényleg felidegesített a Bates Motel második része.

Kezdésnek megjelent a már előző részben emlegetett Bates testvér, aki ugyan a mi Normanünknek csak a féltestvére és meglepő módon nem is Normnak vagy mondjuk Normany-nek hívják (pedig a Norma és Norman után adná magát...), hanem nemes egyszerűséggel Dylannek (Max Theriot - House at the End of the Street). Hamar körbepisálja a lakást (pardon, megjelöli a területét), a kisöcsit megneveli, anyucit pedig burkoltan megfenyegeti, hogy esetleg kiderül, mi is történt valójában Norman apjával, ha nem maradhat ott.