A nem rég publikált Bloodlust képregény-kritikánkhoz szorosan kapcsolódik az alábbi hír:

2014. március 9-én (vasárnap) rendezik a 27. Képregénybörzét a Kispesti Művelődési Házban (Budapest, XIX. kerület, Teleki u. 50.), ahol kapható lesz a Bloodlust című magyar cyberpunk/fantasy/horror képregénysorozat első antológiája, melynek címe: Cryweni történetek. Az 56 oldalas kiadvány limitált kiadásban jelent meg 2013 legvégén.

A tartalom:
- Zsoldosvégzet (képregény, színes borítóval)
- A Neopolisz gyermekei (Dense T. Harding novellája, színes borítóval)
- Delírium (képregény, színes borítóval)
- Kéjgyilkos (C. Martens novellája, színes borítóval)
- három oldalas borítógaléria a kiadvány borítóinak ceruza-, illetve tollrajzaival

Bővebb információ a képregénybörzéről itt: KLIKK!

 Alant pedig egy trailer (!) található a Bloodlusthoz:

Az elmúlt évtized(ek)ben a vámpírkultusz elárasztotta a filmek és a könyvek világát, melyre a közönség az érzelmek széles skálájával reagált, a gyomorforgató hányingertől kezdve egészen az euforikus örömmámorig. Természetesen a képregények se maradhattak ki a szórásból, elég csak a magyar kiadást is megélt Hellsing c. mangára gondolni. Ma azonban a terítéken egy olyan darab lesz, mely kis hazánkban látta meg a napvilágot, a készítők Fábián Péter és Kozmajer Viktor. Voltak olyan kedvesek és egyből a sorozat mindkét eddig megjelent számából küldtek egyet nekünk véleményezésre, melyet ezúton is köszönünk. Nem egy friss kiadványról van szó, 2010-ben jelent az első és 2012-ben a második, de azóta se hagyott alább a lelkesedés, a honlapjukon sok aktuális infot lehet találni kis példányszámú kiadványokról és a tervezett folytatásról. Kedvcsináló és borítók hajtás után.

Egyből át is adnám a szót az illetékeseknek:

Dense vagyok, a Blodlust Comics csapatával készítettünk egy digitális, ingyen letölthető kiadványt, egy cyberpunk világban játszódó történetet 'A Neopolisz gyermekei' címmel. Alapvetően nem horror szándékkal íródott de meglehetősen erőszakos és 18+os a koncepció, így hangulatában talán illeszkedik.

A borító Fábián Péter munkája, az írást pedig jómagam követtem el.

Elérhető ITT vagy ITT.

Jó olvasgatást!

Az év első kritikája legyen egy kissé morbid hangulatú olasz remekmű.

Buio Omega / Beyond the Darkness (1979)

Rendezte: Aristide Massaccesi azaz Joe D'Amato, aki legalább 60 különböző álnéven forgatott élete során

A film, szokatlan módon az olaszoktól, egy remake. Az eredetije az 1966-os, fekete-fehér Il terzo occhio. A rendező nyilvánvalóan látta a lehetőséget egy sokkal naturalistább, véresebb újraértelmezésben.

Az ifjú milliomos Frank a családja után élete szerelmét is elveszíti, köszönhetően a házvezetőnő -Iris- ármánykodásának. Ugyanis a nő csak magának akarja a férfit, aki így egyszerre válik anyává és szeretővé, ezt pedig tessék szó szerint venni. A srác ezt már nem tudja megemészteni és elborul az agya. Mivel amolyan "hobbi-taxidermista", ezért nem jelent neki akadályt, hogy az elhunytat kipreparálja. Ezzel kvázi megdöntve a "míg a halál el nem választ" tézist. Persze szegény próbálkozik azért élőkkel, de azok rendre elhaláloznak. Egy idő után Irisnek már kissé terhes lesz a kvázi "vetélytársa", ám a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek igazán.

A kivitelezés több mint korrekt. A maszkmesteri munka abszolút valósághű. Erre a legjobb példa a teljesen élethű és totálisan naturalista boncolás. De a savas hullaeltüntetés se lett semmi. A zenéért a The Goblins / Goblin felelős, akik akkoriban számos olasz horror elengedhetetlen kellékeinek számítottak. Legtöbbet Argento-nak dolgoztak (pl. Sóhajok), de ott voltak a borzasztóra sikeredett Hell of the Living Dead-nél is. Mindazonáltal itt kiváló munkát végeztek, a főtéma egy önmagában is élvezhető zeneszám. A fényképezést nagyon eltalálták, ami néhol rásegített az egyébként sem cinizmustól mentes hangvételre.