Az elmúlt évtized(ek)ben a vámpírkultusz elárasztotta a filmek és a könyvek világát, melyre a közönség az érzelmek széles skálájával reagált, a gyomorforgató hányingertől kezdve egészen az euforikus örömmámorig. Természetesen a képregények se maradhattak ki a szórásból, elég csak a magyar kiadást is megélt Hellsing c. mangára gondolni. Ma azonban a terítéken egy olyan darab lesz, mely kis hazánkban látta meg a napvilágot, a készítők Fábián Péter és Kozmajer Viktor. Voltak olyan kedvesek és egyből a sorozat mindkét eddig megjelent számából küldtek egyet nekünk véleményezésre, melyet ezúton is köszönünk. Nem egy friss kiadványról van szó, 2010-ben jelent az első és 2012-ben a második, de azóta se hagyott alább a lelkesedés, a honlapjukon sok aktuális infot lehet találni kis példányszámú kiadványokról és a tervezett folytatásról. Kedvcsináló és borítók hajtás után.

A sztori alapfelállása nagyjából a következő: apokalipszis utáni újrakezdés, körülfalazott bűntanya, fegyver és drog minden mennyiségben, mindezt természetesen áthatja az erőteljes cyberpunk életérzés. Na meg persze hemzsegnek a természetfeletti lények, belőlük egyelőre csak a vámpírokat kapjuk az arcunkba, de állítólag lesznek itt még vérfarkasok és miegymás.

Ha már képregény, akkor nézzük először a rajzokat. Ezekre nekem sok panaszom nincs, sőt mi több, elég tetszetősek, a színezéssel együtt nagyon jól megteremtik a hangulatot. Némelyik talán kicsit kidolgozatlanabb, mint a többi, de ez gondolom betudható a stílusnak, na meg annak hogy a jelenetek kb. háromnegyede rosszul megvilágított helyiségekben játszódik. Szóval összességében nekem elég pozitív az első benyomásom, de a fent linkelt oldalon elég jó galériák vannak, mindenki el tudja dönteni hogy személy szerint bejövős-e a képvilág vagy sem. 

Magáról a történetről viszont bármennyire is preferálom alapból, de NEM tudok SPOILERMENTESen írni, így ha valaki ragaszkodik a saját megtapasztalás varázsához, az ugorhat is rögtön a végére, ott úgyis összegzésre kerül a most kifejtett gondolatmenet lényege. 

Az első füzet legeleje rögtön flashbackkel indul, megtudjuk miért lett kampec az emberiségnek, hurrá. Az írónak sikerült összeházasítania a vámpírokat az egyiptomi múmiákkal, ami szép is, jól is illeszkedik, csak sajnos kicsit újrahasznosítás szaga van. (Nekem alapból az Anne Rice féle Vámpírkrónikák, ami erről beugrik, de nálam műveltebbek nyugodtan írhatnak kommentet lent, hogy ki húzta elő először a kalapból ezt a csavart.) Nem baj, nincs új a nap alatt, elismerem, hogy nehéz eredeti ötletekkel előállni a témában, haladjunk.

A továbbiakban egy dekoratív nőcske bevetését követhetjük nyomon, aki egy homály fedte félkatonai szervezethez tartozik. Sajnos a telcsizésen és a teljesen felesleges, pisztoly-előrángatós izmozáson kívül eleinte nem sok mindent csinál a bűntanyán, de azért a füzetke közepe-vége fele kibontakozik némi eksön is. Előkerül ugyanis egy vámpír, akit a nőcinek ki kéne iktatnia. Habár drakula#124086 golyóálló, azért eléri a csúf halál, egy rejtélyes idegen segíti le készségesen a fejét a nyakáról. Ééés vége. 

A második füzetet nem részletezném nagyon, bejön sok új szereplő és másik cselekményszál is, előtérbe kerül a misztikum és a balladai homály. Itt már jobban lehet sejteni, hogy mi felé halad a történet, és sűrűbbek lesznek az események is. Amit még külön kiemelnék, mert nekem nagyon tetszett, hogy a hátsó borítón sablonos tartalmi ajánló helyett az előző részben is szereplő csaj jelentését olvashatjuk az akciójáról.  

Summázva a dolgot, az első két szám legnagyobb hibája csupán annyi, hogy ez az első két szám, emiatt eléggé bevezető jellegűek, kontextust teremtenek a későbbi történetnek. Ezzel együtt önmagukban is élvezhetőek, magáról a sorozatról pedig egy abszolút pozitív képet állítanak ki, én személy szerint kíváncsian várom a folytatást.