Ízlelgessük egy kicsit. Tehát adott a kézikamerás "műfaj", aminek azt az illúziót kellene keltenie az emberben, hogy amit lát, az tényleg megtörtént. Na de egy három dimenziós produkciónál ezt mégis hogy lenne lehetséges?! Oké, utólag is át lehet konvertálni az anyagot, de ki az az állat, aki talál egy felvételt, majd arra gondol, hogy de jó lenne háromdésíteni? Persze mindez lényegtelen, hiszen eleve humorosnak szánják a filmet, ami már önmagában is elég illúzióromboló tud lenni.

A Paranormal Bad Trip 3D a története mintha a Másnaposok horrorizált változata lenne: három jóbarát legénybúcsút tart, ami olyan jól sikerül, hogy véletlenül megölnek egy menyasszonyt. Innentől kezdve pedig elszabadul valamiféle gonosz... Ez az alkotásvagy korszakalkotó baromság lesz, vagy egy fárasztó ipari hulladék. És naná, hogy francia!

Akaratlanul is sikerült három olyan filmet megnéznem, amelyek között van laza kapcsolat: mindegyik érinti ilyen-olyan szinten a boszorkányságot. Ettől függetlenül teljesen különböző művekről lesz szó.

1. Az ördögök éjszakája / Az éjszaka ördögei - La notte dei diavoli / The Night of the Devils (1972)

Rendezte: Giorgio Ferroni

Olasz-spanyol koprodukciós alkotás, amely ügyesen egyesíti a gótikus horrort az ekkor már éledező olasz gore-ban dúskáló zombifilmek hangulatával. A hangsúly a hangulaton van, szóval senki se vizionáljon maga elé valamiféle szaftos splattert, noha azért akadnak eléggé merész képsorok is.

A film sajnos az általam sosem kedvelt keretes szerkezettel operál, vagyis a történések nagy részét egy hatalmas flashbackben, egy lázálom formájában láthatjuk. Ennek eredményeképpen tudni fogjuk, hogy bármi is történjen, két szereplő biztosan túléli az eseményeket. És akkor hol marad az izgalom? Azért persze egy kicsi csak akad.

Tehát a lázálmoktól szenvedő hősünk korábban valahol a Balkán eldugott erdei között autókázott, egészen egy szerencsétlen balesetig. Szerencséjére a közelben egy sok tagú család befogadja éjszakára, sőt, segítenek másnap megjavítani a kocsit is. Este azonban tilos kimozdulni, mert különben az erdőben bujkáló boszorkány elveszi a lelkét az embernek és vámpírrá változtatja. Ezt persze így nem mondják ki, de elég összerakni a mozaik darabokat: sötétben mozognak, vért szívnak, halhatatlanok, akiket szíven kell szúrni az elpusztításukhoz. Na jó, a leírás alapján lehetnek magyar parlamenti képviselők is, de azért annyira nem hardcore cuccról van szó.

Anno a Ház az erdő mélyén kibeszélős-elemzős írásom elég nagy népszerűségnek örvendett, nem tudom, hogy azért, mert jó volt vitatkozni a film zsenialitásán, vagy csak mert tényleg megérdemelte a különleges bánásmódot. Így most kísérleti jelleggel ezt megismételném egy szintén -méltán- népszerű filmmel. Úgy hogy előre szólok, hogy az alábbi írás ATOM SPOILERES lesz! Vagyis aki még nem látta, az jobban jár, ha nem baszik ki magával és most rögtön abba hagyja az olvasást és nekiül megtekinteni a...

Az árva - Orphan (2009)

Rendezte: Jaume Collet-Serra

Először persze csak egy kényelmes délutáni kritikára gondoltam, de nagyon nehéz lenne úgy írni, hogy kerülgetem és utalgatok a Nagy Csavarra. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyv meglehetősen okos és ezt szeretném kényelmesen megindokolni, anélkül, hogy kínosan kacsingatok azon olvasók felé, akik tudnák, hogy éppen mikre célzok. Inkább kezdjünk is neki!

Örökbe fogadni egy másik élőlényt igencsak nemes cselekedet, ami nagy felelősséggel jár. Hiszen ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak, akkor keményen dolgozni kell rajta, nincs reklamáció, nincs árucsere. Külön igaz ez akkor, ha nem egy csecsemőről, hanem egy általános iskolás korú gyermekről van szó. Ebben az esetben az újdonsült szülőknek bizonyos reszocializációt kell végrehajtani a kis csemetén, hiszen meg kell tanulnia, hogy milyen egy családban élni. Ami természetesen teljesen más, mint az árvaházi élet. Ez a filmben egyébként egész idilli állapotot mutat, de azért jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az állami intézményekben (főleg itthon) sokkal keményebb körülmények között nevelkednek a kölykök. Persze szükség volt a békebeli változatra, hiszen így még kevésbé lesz érthető, és főleg még nagyobb hatást keltenek Esther furcsaságai.

...Lófejnek! Egyik címe a kissé esetlen Horsehead (ez talán kanadai), de szerencsére megtalálható Fever és az eredeti, francia Fiévre néven is.

Jessica kislányként rémálmoktól szenved, központi elemként egy lófejű lénytől. Felnőve pszichológiát kezd el tanulni, különös tekintettel az álmok kutatására. Miután meghal a nagymamája, visszamegy a családi házba és a rémálmok újra kezdődnek, de ezúttal még vadabbak lesznek... A szereplők közül Catrina MacColl-t emelném ki, aki már több Fulci filmben is szerepelt.

Az előzetes figyelemfelkeltő, de sajnos benne van a pakliban, hogy valami unalmas, elvont szar lesz. Azért bizakodjunk. Ó és van benne csöcsike!

Ugyan már február 28 óta zajlik a filmfesztivál, de csak szombaton (nők napján!) lesz olyan, ami blogunkat is érinti. Ez pedig az itthon a Viasat 3 által már bemutatott Visszajárók (Les Revenants) c. sorozat első három része lesz. Eredeti nyelven, angol felirattal. Mindössze 50 forintért! Lehet, hogy nem tűnik túl nagy számnak, de basszus, mikor láthat az ember sorozatot moziban? :)

Szóval hajrá, áldozzunk a kultúrára!

Még további részletek itt!

Már nem is sorolom, hogy hány ilyen francia filmes csomag volt a blogon, a lényeg, hogy tudjuk, hogy azért többnyire jó filmeket készítenek. Terítéken újabb három példány.

1. Vidocq (2001)

Rendezte: Pitof

Kezdjük a legismertebbel, amiről a korát tekintve már rég meg kellett volna emlékeznem. Már csak azért is, mert ifjúságom (13 éve... Istenem, hogy öregszem) egyik kedvence volt, amit még eredeti (!) VHS-en (!) nyúztam! Így elhihetitek, hogy ennyi idő elteltével mennyire éles volt a kontraszt, amikor végre DVD-n néztem meg. Sajnos ez által fel is tűnt egy nagy probléma a filmmel kapcsolatban...

Ez pedig az, hogy nagyon érződik a green box használata (jó, annyira nem, mint a Mezsgye-folytatásokban). Bár az alkotók nagyon szépen kidolgoztak egy 19. századi környezetet, mégis feltűnő, hogy pl. amikor a mezőn vannak, hogy a háttér csak oda van vetítve. Ennek ellenére az operatőri munka nagyon pazar, még ha a narancssárga-szűrőt turbó fokozatra állították. Igaz, a közelikből is lehetett volna kevesebb, a legemlékezetesebb, hogy a nyúlszájú szereplő gennyedző sebét milyen gyakorisággal csodálhatjuk meg. Azért szép, na.

Pontosabban belga-francia-luxemburgi koprodukciós alkotás, de ne szőrözzünk. A lényeg azon van, hogy ha hihetünk az előzetesnek, akkor egy tisztelgést látunk majd a műfaj előtt, természetesen francia újhullámos köntösbe burkolva, aminek mi csak örülhetünk.

A történetről egyelőre csak annyit tudni, hogy egy férfi arra megy haza, hogy eltűnt a felesége. Aztán hirtelen egy megelevenedett rémálomban találja magát. Az előzetes nagyon meggyőző és nem hiszem, hogy ezúttal becsapnak majd minket.

A L'étrange couleur des larmes de ton corps (The Strange Colour of Your Body's Tears - avagy szabadon fordítva A furcsa színei a tested könnyeinek) egy jól összeszökött író-rendező páros, Hélène Cattet és Bruno Forzani műve. Itt megjegyezném, hogy már maga a cím is könnyet csal az egyszeri giallo-rajongó szemébe. A blogon már láthattuk egyik rövidfilmjüket, a The ABCs of Death-ben, övék volt a kissé sajátosra sikeredett "O". De első nagyjátékfilmjük, az Amer is szintén egy neo-giallo, amiről majd próbálok beszámolni, csak tessék rá majd emlékeztetni.