Egy fiatal amerikai lány Bangkokban csatlakozik egy titkos, perverz társasághoz, akik online osztanak meg magukról különleges, bizarr videókat. Aztán a lányka brutális halált hal. Ezt követően a húga (vagy nővére, idegesítő a "sister" kifejezés) magánnyomozásba kezd a csoport után, amiből tudjuk, hogy mi fog következni...

Amerikai-thai-osztrák thriller, ami önmagában nem hangzik rosszul, sőt az előzetes se vészes. De az már komoly aggodalomra ad okot, hogy a rendező ugyanaz a Joel Soisson, akinek többek között a leírhatatlanul rossz Mezsgye 2 és 3-at köszönhetjük. Így a megtekintéséhez kell majd egy nagy adag erőfeszítés a prekoncepciók leküzdése végett.

A mai nap volt a választások napja, így ehhez méltóan csámcsogjunk egy jót egy nekrofil rövidfilmen! Mert elvégre mi is tehetetlenül tűrjük, ahogy a mindenkori hatalom jól seggbe kúr minket. (Micsoda képzettársítás, ugye?)

Necrophile Passion (2013)

Rendezte: Tom Heidenberg

Ez az a film, amiről már 1 perc után meg lehet állapítani, hogy rossz lesz. Nincs különösebb gondom az alacsony költségvetéssel és az amatőr színészekkel, de látni egy olyan fickót, aki -nem vicc- még AZ ERDŐBEN SEM TUD HITELESEN SÉTÁLNI, az már szégyen. A folytatás még inkább az. Ugyanis emberünk meglátja egy csinos hölgyike véres holttestét és megtorpan. A készítők még arra se ügyeltek, hogy a kamuvér rászáradjon az áldozat testére, ami jelen esetben azt jelentené, hogy a gyilkos még a közelben van! Ez persze a srácnak nem tűnik fel, így rövid tétovázás után nem a rendőrséget hívja, hanem hazaviszi a lakásába a holttestet.

A amatörizmus további iskolapéldája, hogy hősünk arra se vette a fáradtságot, hogy a holttestet valamibe becsomagolja, így -ismétlem- a LAKÁSÁBA úgy vonszolja be, mintha csak a szemetet vinné. Aztán még az előszobában jól megdugja, mert ugye ez lenne a lényeg. Ennek undorítónak, bűnös élvezetnek, vagy valami ilyesmi érzést kiváltónak kellene lennie, de gyakorlatilag egy percig sem lehet elhinni, hogy az a lány halott. Így csak simán fárasztó a művelet. És még ez volt a legjobb pillanata!

Thomas Müller: Bestiális emberek

Sorozatgyilkosokkal négyszemközt

Képesek vagyunk-e felismerni a Gonosz hazugságait és stratégiáját? Nyugodtak lehetünk-e, mondván, hogy mi még soha nem találkoztunk gyilkossal? Vagy csak nem ismerjük fel, mert úgy tudja álcázni magát? És miért gondoljuk mindig azt, hogy a Gonosz nem a mi közelünkben van, hanem mindig valahol máshol?

Thomas Müller, a világhírű kriminálpszichológus, évek óta a gyilkosságok, a gyilkosok hazugságait, az álcázási trükkjeiket tanulmányozza. Négyszemközti beszélgetéseket folytatott olyan tettesekkel, mint a „savas gyilkos”, aki sósavval teli hordókba tette női áldozatait, vagy a 11 prostituáltat megölő bűnözővel, és más sorozatgyilkosokkal. A szerző mindent igyekszik megtudni indítékaikról, mindvégig abban a reményben, hogy talán sikerül megakadályoznia egy jövőbeni bűncselekményt.

Ez a könyv nem fantáziaregény, nem kitalált krimi, hanem a valóság pontos, izgalmas bemutatása. A kötet német nyelvterületen hónapokig vezette a sikerlistákat. Magyarul először olvasható, a Dialóg Campus Kiadó gondozásában, és már kapható minden jobb könyvesboltban is.

Február 27-én (szerdán) az íróval egy beszélgetésre kerül sor, a Nyugati tér 7. szám alatti Alexandra Könyvesházban, 17:00-kor. Minden érdeklődőt várnak szeretettel!

Tudom, tudom, mostanság hanyagoltam kissé a blogot, ennek több oka is van, amire most nem igazán térnék ki. Szerencsére koimbra tartotta a frontot, ezúton is köszönöm neki.

Jöjjön akkor a tradicionális "bocsánat csomag", amiben kivételesen egész jó filmek kerültek. Természetesen csak tömören.

1. Az elcserélt gyermek - The Changeling (1980)

Rendezte: Peter Medak

Ez a film is a "para-toplista" keretében került megtekintésére, mivel sok külföldi oldalon említik, teszem hozzá gyorsan, hogy jogosan. Itt is fellelhető az a minimalista professzionalitás, ami a Woman in Black c. remekmű esetében felmerült: nagyon apró, mégis mai szemmel nézve triviális eszközökkel képes befosatni az embert.

A történet első hallásra nem több egy szabvány kísértethistóriánál: "frissen" özvegyült férfi beköltözik egy régóta elhagyatott hatalmas házba. Aztán hamar feltűnnek neki furcsaságok (pl. különböző természetellenes zajok), aminek hatására hív egy médiumot, aki közli, hogy itt bizony egy halott gyermek szelleme nem talál nyugalmat. Azonban ahelyett, hogy az alkotók ennek a kölöknek a fejével rémisztgetnék a nézőt, inkább folytatják a különböző paranormális jelenségek egymásra pakolását.

De még ez se minden! Ugyanis itt a szemünk előtt egy kész összeesküvés bontakozik ki, kvázi egy krimi a horrorban, nagyon elegáns párosítás, meg kell hagyni. Manapság sajnos az ilyesmi ritkaság.

A színészekkel maximálisan megelégedhetünk, hiszen maga a főszereplő egy Oscar-díjas színész, George C. Scott (A tábornok c. háborús filmben nyújtotta alakításáért kapta). De a többségnek sincs szégyenkeznie, hiszen az egyik mellékszereplő a két Oscar-díjas Melvyn Douglas. Szóval a minőségre nem lehet panasz, de ugyanez mondható el a film minden technikai részletére is. Engem hangulatában leginkább az Ómenre emlékeztetett, csak itt még említés szintjén se jelenik meg a Sátán, ami nem is baj.

Aki szereti a régi vágású, visszafogottabb, finoman paráztató horrort, annak ez egy tökéletes választás. Ha már nálad az etalon a gyors vágások és a több liternyi vér, akkor inkább kerüld. Mellesleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi mai zsánerfilm vett át tőle jellegzetes elemeket, mint pl. a kútra épített ház megjelenítése, ami mondanom se kell, hogy miben köszön vissza később.

Olybá tűnik, hogy Kanadának a '80-as évek volt a horror aranykora.

Funny Games (1997)

Rendezte: Michael Haneke

Igen, végre sikerült megnézem. Még az Eden Lake-nél sokan írták, hogy "á, ez sem a Funny Games-hez képest, na az durva". Én pedig megint hallgattam a kedves olvasókra, csak úgy, mint a Radírfej esetén, így minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy beszerezhessem eme produkciót. Sajnos a párhuzam duplán indokolt, mivel David Lynch alkotásához hasonlóan, ebben is csalódnom kellett. Itt azonban gyorsan le kell szögeznem, hogy maga a film jó, csak megint indokolatlanul túlértékelték.

Aki kíváncsi a filmre, amiben elég kemény pszicho-terror folyik és egyben nyomasztó is, az MOST rögtön hagyja abba az olvasást, mert úgy szerintem sokkal jobban fog ütni, ha nincs semmi előzetes információnk róla.

A türelmetlenebbek, na meg persze azok, akik már látták, ők folytassák nyugodtan a poszt olvasását, végül is nem azért írom, hogy senki rá se nézzen:)