Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy egy újabb rekordot könyvelhetek el, sőt egyenesen hármat is! Ugyanis 22571 egyéni olvasója volt a tegnapi bejegyzésemnek, ami többek között annak köszönhető, hogy az indexen 12 órán keresztül voltam kinn. Ráadásul a kommentek száma is elérte végre a háromjegyűt.

Köszönöm minden kedves olvasómnak a megtisztelő figyelmet!

Ha már a hozzászólásoknál tartunk, a legtöbben körülbelül ugyanazt a három filmet kértétek számon tőlem, amin meglepődtem, úgy hogy most górcső alá veszem őket és megmutatom, hogy miért nem kerültek be. Előre szólok, hogy ezek nem igazi kritikák, csak válaszadások a számon kérőknek.

A radírfej - Eraserhead (1977)

Rendezte: David Lynch

David Lynch egy igazi kultuszrendező, elismerem. De ez a film akkor is rossz. Tudom, most sokakat magamra fogok haragítani, de nézzük csak sorjában.

Nekem túlságosan is szürreális: szeretem, ha van egy mögöttes tartalom, vagy ha nekem kell kitalálnom, hogy ez meg ez mit is akart jelenteni, de ez már túlzás. Van ugyan egy lineárisnak tűnő történet, de ez csak a látszat, hiszen ez jócskán ki van nyújtva. Annyira vontatott, hogy nagyon könnyű elaludni rajta. Merő unalom az egész.

Egyedül a vacsora az, ami úgy megfogott, kissé hátborzongatóra is sikeredett, na meg a csecsemő is, de ennyi. a többi erőltetett. Felesleges jelenetek halmaza, mint az éneklő/táncoló kislány, ráadásul kétszer is. Betegnek lehet, hogy az a film, de engem nem tudott sokkolni, merőben unalmas alkotásokat meg nem akartam a listára rakni. Pláne nem mások kedvéért. Különben is, elárulná nekem valaki, hogy ez mitől is lenne horror?

Ichi the Killer - Koroshiya 1 (2001)

Rendezte: Takashi Miike

Talán ez szorul a legkevesebb magyarázatra, révén, hogy amint azt a posztban is írtam, a Visitor-Q-ra úgy kell tekinteni, mint a rendező egész munkásságára. Igaz, hogy feleannyira véres, de sokkal aberráltabb. Nem mintha ez az alkotás nélkülözné a bizarr dolgokat, elég ha csak a szőke maffiózóra gondolunk, akinek ki van szélesítve a szája.

Azonban, még ha nem is lettem volna szigorú, hogy minél színesebb legyen a paletta, szerintem akkor sem került volna be. Nekem egyszerűen kevésnek tűnt. Mindenesetre ez egy egész jó film, már annak, aki kedveli az ázsiai műalkotásokat.

Visszafordíthatatlan - Irréversible (2002)

Rendezte: Gaspar Noé

Ez is az a kategória, ami iszonyatosan túl van értékelve, de minden téren. Hogy ez mekkora "hűű meg hááá meg íííí". Pedig rohadtul nem kérem szépen. A legnagyobb hibája pont az, amivel egyedi akar lenni: az, hogy a történet visszafelé játszódik. Így nincs meg a hatás, amit el akarnak érni vele. Közönyössé válik számunkra, hogy az elején kinek és miért verik szét a fejét egy tűzoltó készülékkel (aminek durvasági faktorának a megítélése is túlzás). Ugyanez elmondható a nemi erőszakról is: csak annyit látunk, hogy szegény Monica Belucci jól beszopta megjárta. A befejezés meg kiszámítható, pláne, hogy korábban utaltak is rá. Ez azt is jelenti, hogy a vége merő unalom.

Az más kérdés, hogy ha eredeti sorrendben ment volna a film, akkor meg túlságosan is sablonossá sikeredett volna. A kérdés pedig az, hogy ez mitől is lenne durva? A nemi erőszakról? ugyan már kérem, nem ez az egyetlen ilyen film, amiben van ilyen. Persze az is igaz, hogy ennyire elnyújtva még egyikben sem láttam. Nekem ez az egész túl erőltetett, a párbeszédek meg sokszor siralmasak.

Remélem kielégítettem az elégedetlenkedőket:)

Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen nagy horderejű projectem, vannak ötleteim, de annak jobban örülnék, ha a nép szólna, hogy milyen top-listát vagy milyen nagyobb horderejű témát látnának viszont a blogon. Tessék megírni!