Akaratlanul is sikerült három olyan filmet megnéznem, amelyek között van laza kapcsolat: mindegyik érinti ilyen-olyan szinten a boszorkányságot. Ettől függetlenül teljesen különböző művekről lesz szó.
1. Az ördögök éjszakája / Az éjszaka ördögei - La notte dei diavoli / The Night of the Devils (1972)
Rendezte: Giorgio Ferroni
Olasz-spanyol koprodukciós alkotás, amely ügyesen egyesíti a gótikus horrort az ekkor már éledező olasz gore-ban dúskáló zombifilmek hangulatával. A hangsúly a hangulaton van, szóval senki se vizionáljon maga elé valamiféle szaftos splattert, noha azért akadnak eléggé merész képsorok is.
A film sajnos az általam sosem kedvelt keretes szerkezettel operál, vagyis a történések nagy részét egy hatalmas flashbackben, egy lázálom formájában láthatjuk. Ennek eredményeképpen tudni fogjuk, hogy bármi is történjen, két szereplő biztosan túléli az eseményeket. És akkor hol marad az izgalom? Azért persze egy kicsi csak akad.
Tehát a lázálmoktól szenvedő hősünk korábban valahol a Balkán eldugott erdei között autókázott, egészen egy szerencsétlen balesetig. Szerencséjére a közelben egy sok tagú család befogadja éjszakára, sőt, segítenek másnap megjavítani a kocsit is. Este azonban tilos kimozdulni, mert különben az erdőben bujkáló boszorkány elveszi a lelkét az embernek és vámpírrá változtatja. Ezt persze így nem mondják ki, de elég összerakni a mozaik darabokat: sötétben mozognak, vért szívnak, halhatatlanok, akiket szíven kell szúrni az elpusztításukhoz. Na jó, a leírás alapján lehetnek magyar parlamenti képviselők is, de azért annyira nem hardcore cuccról van szó.
A film bizonyíték arra, hogy 1. régen mégsem volt minden jobb, 2. önmagában kevés a sikerhez az, ha minél több kultikus karakter kerül egy produkcióba.
Nem is tudom, hogy érdemes-e erről hosszabban írnom, hiszen gyanítom, hogy az olvasók többsége már látta. Ezt már csak azért is sejtem, mert hozzám hasonlóan rengeteg Tarantino-fan él az országban. Oké, hogy nem ő rendezte, de nem csak hogy az egyik főszereplőt alakítja, de a forgatókönyvért is a Mester a felelős! Aki pont forgatókönyvírásért kapott már két Oscar-díjat, szóval valamit csak tudhat. Rodriguezzel remek párost alakítottak, mindkettőjük munkásságának az esszenciája érződik végig a filmben. Vagyis hallhatunk fekete humorú, sajátos párbeszédeket, mindezt mexikói köntösbe tálalva.
Friss kommentek