„Kihúztam a vékonybelét. Egy háromcentis részt vágtam a hasfalán szikével, centiről centire kihúztam a vékonybelét egy horgolótűvel, és centinként vágtam le a bélfodorról. Egy öt milliméteres horgolótűvel. Elég nagy eszköz kell ahhoz, hogy jól meg lehessen fogni a belet, mert csúszós, és nem szeretnénk, ha perforálna. Hét méter. Azt mondják, ez az átlag hossza. De háromnál többet soha nem tudtam kihúzni. - Elmosolyodott, és megnyalta az ajkát, mintha kiszáradt volna – Pedig gyönyörű. Olyan rózsaszín és kecses. Mintha csak arra várna, hogy megszülethessen. A vér fémes szaga: emlékszel még rá, kedvesem?”
Azt hiszem, ezzel a kis bevezetővel kellően megalapoztuk a hangulatot egy kis „könyvboncolgatáshoz”! Köszönet illeti érte a páromat, ugyanis tőle kaptam karácsonyra, így tudom most megosztani veletek az élményt! Vajon végig kitart ez a belsőséges hangulat, vagy teljesen más irányt vesz a történet? Vajon tényleg van olyan kegyetlen a gyilkosunk, mint a hírhedt Hannibal Lecter? Hiszen mindannyian tudjuk: A szerelem kínszenvedés. És ő a kínzás szerelmese. Hogy kiről is van szó?
Chelsea Cain: A Fúria
A fülszöveg hitetetlenül meggyőző. Adott egy békés kisváros, melynek nyugalmát egy brutális sorozatgyilkos hátborzongató tettei kavarják fel. Kilúgozott, megkínzott tinilányok maradványai kerülnek elő innen-onnan. Nyom nincs, csak egyre több aggódó szülő, egy drogos rendőrnyomozó, na meg egy rács mögött csücsülő elvetemült női kínzómester. Akinek ennyi endorfintól sem indul be a nyálelválasztása, az inkább itt hagyja abba az olvasást...
A kitartó (remélem) többséggel pedig két lépést teszünk visszafelé, és nekiindulunk még egyszer. Rögtön egy finom kis kínzással nyit a történet. Egy mániákus női sorozatgyilkos, a „Fúria” 200. áldozatának megölésére készül. Aki nem más, mint az ő ügyében eljáró nyomozó, Archie Sheridan, egyik főszereplőnk. Aztán persze kiderül, hogy mindez évekkel ezelőtt történt, mára már csak a súlyos gyógyszerfüggőség (Dr. House 2.) és a férfi mellkasán éktelenkedő, szív alakú heg emlékeztet azokra a szörnyű időkre. Na meg a tudat, hogy hiába győzködi magát, sosem épül fel teljesen.
Friss kommentek