Akaratlanul is sikerült három olyan filmet megnéznem, amelyek között van laza kapcsolat: mindegyik érinti ilyen-olyan szinten a boszorkányságot. Ettől függetlenül teljesen különböző művekről lesz szó.

1. Az ördögök éjszakája / Az éjszaka ördögei - La notte dei diavoli / The Night of the Devils (1972)

Rendezte: Giorgio Ferroni

Olasz-spanyol koprodukciós alkotás, amely ügyesen egyesíti a gótikus horrort az ekkor már éledező olasz gore-ban dúskáló zombifilmek hangulatával. A hangsúly a hangulaton van, szóval senki se vizionáljon maga elé valamiféle szaftos splattert, noha azért akadnak eléggé merész képsorok is.

A film sajnos az általam sosem kedvelt keretes szerkezettel operál, vagyis a történések nagy részét egy hatalmas flashbackben, egy lázálom formájában láthatjuk. Ennek eredményeképpen tudni fogjuk, hogy bármi is történjen, két szereplő biztosan túléli az eseményeket. És akkor hol marad az izgalom? Azért persze egy kicsi csak akad.

Tehát a lázálmoktól szenvedő hősünk korábban valahol a Balkán eldugott erdei között autókázott, egészen egy szerencsétlen balesetig. Szerencséjére a közelben egy sok tagú család befogadja éjszakára, sőt, segítenek másnap megjavítani a kocsit is. Este azonban tilos kimozdulni, mert különben az erdőben bujkáló boszorkány elveszi a lelkét az embernek és vámpírrá változtatja. Ezt persze így nem mondják ki, de elég összerakni a mozaik darabokat: sötétben mozognak, vért szívnak, halhatatlanok, akiket szíven kell szúrni az elpusztításukhoz. Na jó, a leírás alapján lehetnek magyar parlamenti képviselők is, de azért annyira nem hardcore cuccról van szó.

Rég volt trágya-adag. Most se lesz valami nagy, de azért tessék csak vígan dagonyázni! Ráadásul még tematikus is! Mind unalmas!

1. Unhinged (1982)

Rendezte: Don Gronquist

Kezdjük rögtön a legrosszabbal. Egyes kitartó törzsolvasóknak talán derenghet valami a címet látva: ez a film egy vendégtoplista által már szerepelt a blogon. Most viszont ideje tiszta vizet önteni a pohárba, mert itt szó sincs semmiféle "magával ragadó hangulatról"! Bátran kijelenthetem, hogy ez minden idők legunalmasabb slasherje.

Hiába van három fiatal lány, akik közül kettő még csöcsit is villant, ha a legelső gyilkolásig 38 (!) percet kell várnunk! És az is gyors és béna. Nagyon érződik az alacsony költségvetés, amire manapság divatosan az "indie" jelzőt aggatják, de inkább maradjunk a trashnél, mert ez kifejezőbb. Vagy lehet, hogy mégsem, mert még azt hihetnétek, hogy valami szórakoztató baromság. Nem, egyszerűen fárasztóan szar.

Félreértés ne essék, tudom jól, hogy kis pénzből is lehet jót alkotni, de azért van egy határ, van egy minimális elvárás. Például, hogy a vágásoknak legyen dinamikája. Meg a jeleneteknek. Meg úgy az egész filmnek. Iszonyatosan vontatott, tele érdektelen párbeszédekkel, mondhatni végig pofázzák a teljes játékidőt. Ami már önmagában se valami biztató, de a két filléres színészekkel (pontosabban helyi lakosokkal!) előadatni ilyen mennyiségű szöveget kegyetlenség. A mimikát és testbeszédet meg elvitte a cica. Egyedül az idős nénike volt hiteles, de tegyük szívünkre a kezünket: csak itt Magyarországon hány másodpercbe kerülne találni egy mindenért bosszankodó, házsártos, passzív-agresszív kisnyugdíjast? Na ugye.

Aki követ minket Twitteren és / vagy Facebookon, az értesülhetett róla, hogy tegnap a Duna TV (!) nem kis meglepetést okozott azzal, hogy az alábbi filmet vetítette le. Mi maximálisan támogatjuk az ilyesfajta kezdeményezéseket, még több horrort a köztévékbe!

Hat nő és a gyilkos - Sei donne per l'assassino / Blood and Black Lace (1964)

Rendezte: Mario Bava

Bava munkásságáról már nem egyszer emlékeztünk meg. Igazi úttörő volt, abban megegyezhetünk. Ezt az állítást ezzel a filmjével is bebizonyította.

Érdekes, hogy egyes rendezők hogyan nyúlnak vissza időnként bizonyos témákhoz. Jelen esetben a film most is egy divatszalonban dolgozó emberek körül forog, csak úgy mint majd évekkel később elkészült Hentesbárd esetében. Persze a két mű jóformán össze se hasonlítható egymással. Természetesen fiatal lányok ezúttal is csúnyán meghalnak egy "arc nélküli" gyilkos keze által.

Ami kifejezetten érdekessé teszi a Hat nő és a gyilkost az az, hogy voltaképpen nincsenek főszereplők. Mondhatni a nézőt rendesen végig szopatják azzal, hogy amint rákerül a fókusz az egyik szereplőre, az rövid időn belül meghal. Képbe kerül ugyan egy kötelező nyomozó, de ő olyan, mintha ott se lenne. Az egyik leghanyagabbul megírt detektív, akit filmben eddig láttam.

Egy giallohoz képest meglepően gyors tempót diktál - már amennyire ez a műfajon belül lehetséges. A lánykák szépen, sorjában halnak meg, a legkülönbözőbb módszerekkel kivitelezve. Nem is tudom melyik tetszett a legjobban: a spéci három kampós kesztyű (vagy micsoda), vagy a tűzforró kályhához nyomott arc. Azt írtam már, hogy mindez 16-os karikával ment?

Vélhetően Ivan Zuccon a borzalmas Colour from the Dark után rájött, hogy az olyan komoly feladat, mint adaptálni egy Lovecraft-ot, nem neki való. Éppen ezért most leforgatott egy igazi trasht. Sztori voltaképpen nincs, emberek belezik ki egymást, elégedjünk meg ennyivel.

Röstellem a mostani poszt-szűkölködést, de sajnos rengeteg túlórám van a munkahelyemen. Így most kivételesen az alábbi videók elő csak nagyon minimális információt fogok szolgáltatni.

The Colony

Poszt-apokaliptikus horror. Akár a Holnapután folytatása is lehetne, melyben maga Laurence Fishburne fog menekülni  gyilkos mutánsok (?) elől. Nem néz ki rosszul, bár a CGI néhol kifejezetten ótvar.

A Gianluca Petrazzi rendezésében készülő Zombie 3D története a közeli jövőben játszódik, ahol egy vírus az emberek egy részét zombi harcosokká alakítja. Egy hat fős alakulatra fókuszál a sztori, akik épp maguk mögött hagynák a csatateret, amikor kiderül, hogy néhány katona még hátramaradt és vissza kell menni értük.

A műfaj, mint olyan, halott. El kell fogadnunk. Egyedül Argento próbálkozik még a régi fényét visszahozni, mármint akkor, amikor nem kínosan gagyi trasht, vagy kínosan gagyi Drakula filmet készít.

Azonban most új olasz rendező tesz kísérletet a frankensteini műtétre, név szerint Federico Zampaglione, aki elvileg itthon is ismerős lehet a Rémképek (Shadow) c. horror által. (Látta már valaki? Jó?)

A Tulpa főszereplője egy nő, aki egy sajátos klubba jár, ahol egy tibeti guru segítségével el akarja érni a Zen legmagasabb szintjét (vagy valami ilyesmi). Ezért bármire képes. Azonban a szerelmét brutálisan megöli valaki. A rendőrséghez nem mehet, mert fél, hogy a munkahelyén botrányba ütközne. Így a giallokhoz híven magánnyomozásba kezd.

Az előzetes nem rossz. Egyrészt hozza a giallok kötelező elemeit, mint a csöcs, felesleges brutalitás, bőrkesztyű  és dühös olasz hablatyolás. Azonban nyoma sincs a rá jellemzi finom lassúságra, a vágás nekem ehhez túl feszes. Persze így igazodik a kor igényeihez, na de akkor most mi is a cél? Nosztalgia vagy reform?

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Mivel eddig ebben a rovatban jóformán csak jó filmekről írtam, talán sokaknak az a kényszerképzete lehet, hogy régen minden jobb volt. Pedig már negyven-ötven éve is készültek kifejezetten rossz alkotások. A most következő is az, külön pikantériája, hogy ezt a merényletet egy rendezőzseni követte el.

Vámpírok bolygója - Planet of the Vampires / Terrore nello spazio (1965)

Rendezte: Mario Bava

Igen, Mario Bava. Aki megteremtette a giallo-t, mint műfajt, és olyan finomságokat adott a népnek, mint a Hentesbárd vagy a La maschera del demonio. Kivételes érzéke volt az atmoszféra teremtéshez. Híres volt arról, hogy jóformán minden műfajban kipróbálta magát. Ezúttal egy sci-fi horrorban villogtatta meg tehetségét - vagy pont hogy nem.

Elég hamar belecsöppenünk a történet lényegi részébe: két űrhajó (hogy kutató, kereskedelmi vagy hadi, az nem derül ki) ismétlődő jelet fog egy idegen bolygóról. Úgy döntenek, hogy megnézik, mivel ez értelmes és fejlett élőlények jelenlétére utal. A landolást követően a legénység tagjai megőrülnek és egymásnak esnek. Míg az egyiknek a fedélzetén ezt mindenki átvészeli (egy koppanástól jobban lesznek), addig a másikon az emberek többsége meghal. Vagyis végeznek egymással.

Innentől kezdve azonban eléggé leülepszik a cselekmény. Mondhatni oda-vissza futkosnak a két hajó között, miközben egyesével elhaláloznak. Vagy mégsem? Ugyanis úgy tűnik, hogy egy kis feltámadásnak is lehetünk tanúi. Vagy másról van szó? Azt azonban muszáj elárulnom, hogy -a magyar és amerikai címmel ellentétben- egy deka (űr-)vámpír sincs a filmben. Ez csak az amerikai producereknek köszönhető (így lehetséges az MGM lógó is). Egyébként imdb-n meg lehet nézni, hogy még előtte hányfélén gondolkoztak. De miért? Miért csapták be a nézőket?