A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.
Mivel eddig ebben a rovatban jóformán csak jó filmekről írtam, talán sokaknak az a kényszerképzete lehet, hogy régen minden jobb volt. Pedig már negyven-ötven éve is készültek kifejezetten rossz alkotások. A most következő is az, külön pikantériája, hogy ezt a merényletet egy rendezőzseni követte el.
Vámpírok bolygója - Planet of the Vampires / Terrore nello spazio (1965)
Rendezte: Mario Bava
Igen, Mario Bava. Aki megteremtette a giallo-t, mint műfajt, és olyan finomságokat adott a népnek, mint a Hentesbárd vagy a La maschera del demonio. Kivételes érzéke volt az atmoszféra teremtéshez. Híres volt arról, hogy jóformán minden műfajban kipróbálta magát. Ezúttal egy sci-fi horrorban villogtatta meg tehetségét - vagy pont hogy nem.
Elég hamar belecsöppenünk a történet lényegi részébe: két űrhajó (hogy kutató, kereskedelmi vagy hadi, az nem derül ki) ismétlődő jelet fog egy idegen bolygóról. Úgy döntenek, hogy megnézik, mivel ez értelmes és fejlett élőlények jelenlétére utal. A landolást követően a legénység tagjai megőrülnek és egymásnak esnek. Míg az egyiknek a fedélzetén ezt mindenki átvészeli (egy koppanástól jobban lesznek), addig a másikon az emberek többsége meghal. Vagyis végeznek egymással.
Innentől kezdve azonban eléggé leülepszik a cselekmény. Mondhatni oda-vissza futkosnak a két hajó között, miközben egyesével elhaláloznak. Vagy mégsem? Ugyanis úgy tűnik, hogy egy kis feltámadásnak is lehetünk tanúi. Vagy másról van szó? Azt azonban muszáj elárulnom, hogy -a magyar és amerikai címmel ellentétben- egy deka (űr-)vámpír sincs a filmben. Ez csak az amerikai producereknek köszönhető (így lehetséges az MGM lógó is). Egyébként imdb-n meg lehet nézni, hogy még előtte hányfélén gondolkoztak. De miért? Miért csapták be a nézőket?
De nem is ez a legnagyobb baj. Hanem a szemmel látható olcsóság. Nagyon érződik, hogy hiába a spanyol-olasz koprodukció, a tengerentúlról érkező tőke, ez mind kevésnek bizonyult. Az egész filmet egy (!) műteremben vették fel, tíz darab műanyag sziklával és rengeteg működdel. Ha viszont így nézzük, akkor egész korrekt a végeredmény, mégse totális katasztrófa. Sőt, vannak kifejezetten profi megoldások is, mint a titokzatos óriás humanoid csontvázak kivitelezése. Mielőtt bárki nekem esne, hogy miért kötök bele ilyenekbe egy negyven éves film kapcsán, annak javaslom, hogy nézze meg az 1956-os Tiltott bolygót. A különbség kézzel fogható.
A helyzetből adódóan képtelenek voltak normális perspektívákat összehozni. Nincsenek mélységek, atmoszféra meg még csak nyomokban se. Ez utóbbit már a fémesen kongó, üres díszlettel megáldott "űrhajó" belseje megöli. A fényhatások meg tiszta LSD-trip, ami mondjuk a korszak tekintetében nem annyira meglepő. Teljesen steril az egész, amit a nevetségesen egyforma egyenruhák csak még jobban megerősítenek. Ilyen "búvárruhásokért" egyszerűen lehetetlen izgulni. A másik probléma még ezzel kapcsolatban, hogy így mindenki teljesen egyformává válik. Egyszerűen lehetetlen megkülönbözteti őket. Egyedül az öreg kapitányt tudtam elkülöníteni.
Ez utóbbi lehet, hogy szándékos, hiszen van egy, a korát megelőző pozitívum: a teljes egyenjogúság a nemek között. Míg ezt követően még sokáig a nők csak "kisegítő" személyzetek lehetnek egy ilyen kaliberű filmben, addig itt erről szó sincs. Itt szó nélkül beállítják egyedüli őrnek a női tisztet, ha kell. Egyszerűen senki nem kezeli őket "gyengébbik nemként". Leszámítva talán azt, hogy egyikük a stressztől valamiféle idegösszeomlást kap. Ettől függetlenül a két hölgy szereplő még nem lett "tökös", mint később Ripley.
A színészi alakítások borzalmasak. Semmi érzelem. Az egyiküknek meghal az öccse, de ezt olyan rezignáltan fogadja, hogy még én is elkeseredettebb vagyok, ha odaég a pirítósom. Az, hogy nincs köztük összhang, az annak is betudható, hogy a színészek közt volt amerikai, spanyol, olasz és portugál. Természetesen felvételkor mind az anyanyelvén beszélt, szóval el lehet képzelni, hogy mi sülhetett ki ebből...
A befejezés egyébként ötletes, meg poén, de annyi kérdést vet fel hirtelen, hogy ajaj.
Minden hibája ellenére azonban megelőzte korát. Túl a már említett emancipáción (vajon mennyire lehetett ez szándékos?) muszáj kijelentenünk, hogy nyomot hagyott a műfajban. Ugyanis a történet jelentős része egyértelműen A nyolcadik utas: a Halál-t idézik. Biztosra veszem, hogy ez a film nem kicsit hatással volt Ridley Scott-ra. Kissé ironikus, hogy azóta azonban jócskán elszaladt felette az idő.
Van valamiféle sajátos bája, az már igaz. Ennek ellenére azonban lapos és unalmas. Aki bírja a klasszikus Star Trek sorozatot, illetve a kor sci-fi műveit, annak talán tetszeni fog. A kifejezetten horror fanatikusok viszont inkább kerüljék.
Érdekesség, hogy fiának, Lamberotnak (még mindig Démonok 1-2) ez volt az első filmje, amiben dolgozott.
Friss kommentek