Fontos! Mielőtt belevetnétek magatok a listába és őrült módjára végig görgetnétek, hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot.

A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az Underworld: Ébredés, a Kaptár: Megtorlás, az Ideglelés Csernobilban és persze a Parajelenségek 4 könyvelhetett el. Ez szerintem sok mindent elmond a jelenlegi állapotokról...

Ugyanakkor volt két horrorfilmes fesztiválunk is (Halloween Night Fest és a Budapest Horror Show), amelyek nagy űrt töltöttek be a honi mozizás terén. Reméljük, hogy jövőre legalább az egyik (legjobb lenne mindkettő) megismétlődik.

Én pedig minden eddiginél termékenyebb voltam filmfogyasztás terén. 56 idei horrort/thrillert néztem meg, csak azért, hogy a mostani toplista minden eddiginél hiánytalanabb lehessen. Ez majdhogynem sikerült is. Az itthon bemutatottakból mindössze A hollót és a Parajelenségek 4-et nem láttam. Előbbit a lehúzó kritikák miatt nem mertem, utóbbit, ha ütnek, akkor se fogom megnézni, ne is kérjétek. Mi több, ezek közül 54-ről kritika is készült, a maradékról pedig még fogok szerintem írni (bár a Kaptár: Megtorlás csak egy merő fikakupac lenne). Az is kiderült, hogy az évek alatt mennyire szőrös szívű lettem, hiszen még így is nehéz dolgom volt összerakni egy épkézláb toplistát.

Mert igen, hiába vagyunk már sokan, még most is egyedül raktam össze, ha már ennyire készültem erre egész évben. Jövőre azért lehet szó egy szerkesztőségi változatról is.

Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég volt, lássuk a medvét!

Holnap lelepleződik a Nagy Mű, ám még előtte bemutatom Nektek ezt a helyes kis koreai darabot még 2012-ból. Melynek az előzetese alaposan rászedett, és egy ostoba járványos found footage őrület helyett egy nagyon is élvezhető, hagyományos filmet kaptam. (Az amerikaiak persze megpróbálkoztak az előbb említett képtelenséggel, olyan is lett.)

Deranged / Yeon-ga-si (2012)

Rendezte: Jeong-woo Park

Egy furcsa járvány üti fel a fejét az országban, ami a következő tüneteket produkálja: a fertőzött először nagyon sokat eszik, ám nem hízik. Majd hirtelen elmegy az étvágya és rengeteget iszik. Míg egy nap bele nem veti magát valami nagyobb kiterjedésű vízbe és meg nem hal. Hamar kiderül, hogy a kórság okozója egy élményfürdőben rejlő spéci parazita, amolyan bélféreg. Kiszedni az alanyból nem lehet, ráadásul csak egy bizonyos féreghajtó használ ellene, amit viszont már nem gyártanak... Szóval pánik az van rendesen, mondanom se kell.

Középpontban egy tragikus sorsú apuka áll, aki fertőzött családján próbál segíteni. A film készítői rendesen meg is szopatják rendesen, ugyanis akárhányszor fellélegezhetne, hogy szerez gyógyszert, valami történik vele. Ez a végére egy kissé fárasztóvá válik, de talán még a tűréshatáron belül van. Vagyis sikerült nem elrontani, az amúgy igen hatásos drámai atmoszférát.

Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.

1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)

Rendezte: Pil-Sung Yim

A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.

A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból,  tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.

Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.

Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.

A mai gyűjteménnyel véget ér a három napos trailer-áradat. Tegnap Amerikát vizsgáltuk, most lássuk a világ többi részét. Régi olvasóink már úgyis tisztában vannak azzal, hogy az igazi csemegék már nem Hollywoodból érkeznek. Sajnos ezúttal ez nem így lesz, a felsoroltak közül keveset fogunk majd igazán várni.

Haladjunk Nyugatról Kelet felé.

1. Exit Humanity

Polgárháborús zombik Kanadából. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam, amit kellett. Mondjuk nekem már most soknak tűnik a moralizálás és a pofázás. A rendező egyik korábbi filmjéről, a Scarce-ről már volt korábban szó. A színészek közül kiemelném Bill Moseley-t, akit legutóbb a Rogue Riverben láthattunk, illetve az abszolút horror-veteránt, Dee Wallace-t (Cujo, Az üvöltés).

Mennyire várós? 7/10

Jason 13 ismét küldött nekünk egy vendégírást, ezúton is köszönjük neki. Ezúttal egy koreai 3D-s horrorról írt, igazi ínyencség. Továbbá ne tessék megfeledkezni a felhívásunkról sem. Egyébként sorozatkövetésre még senki nem jelentkezett, remélem senki nem ijedt meg a feladat "súlyától".

Sector 7 / 7 gwanggu (2011)

Rendezte: Ji-hun Kim

Biztos sok mindenkivel megtörtént már az, hogy egy előzetes látván leesett az álla és mindenképp megakarta nézni az adott filmet, velem ez már nemegyszer előfordult, legutóbb pár nappal ezelőtt. Sajnálatos módon, azonban a végeredmény láttán elég szomorú lettem, így utólag elnézve, jobb lett volna, ha megmaradok a kis kedvcsináló videónál.

Történetünk egy olajfúró tornyon játszódik, ahol a munkásokat épp váltanák le, de egy kis csoportjuk mégis inkább ott marad, hogy tovább kutasson az olaj után, immáron kibővülve a nagyfőnökkel. Csak hát egy túlméretezett szörnyeteg is elszabadul a mesterséges szigeten, így hőseink hamar nyakig a szószban találják magukat.

Ezzel a kis sztorival nagy baj nincs, volt már példa arra, hogy egy egyszerű forgatókönyvből hoztak ki elképesztő filmeket. A probléma abban rejlik, hogy a bevezetés túl bő lére lett eresztve, elég lassan bontakozik ki maga a fő cselekményszál, azaz a szörnyeteg a munkások ellen felállás. Ezt tetézi a szereplők gyenge játéka is, némelyikük már-már profin művelte a "ripacskodás művészetét". Sőt, a főszereplő tökös nőcskénk kimeríti az "unszimpatikus" fogalmát, egyszerűen képtelen voltam egy kicsit is megkedvelni. 

Így februárra csak megjött a nagy betűs TÉL, mindenki pánikban, és nem győzzük a fűtéssel. A horror világában azonban vannak sokkal rosszabb helyek, cudarabb időjárási viszonyokkal. Íme három film, három különböző kontinensről. Következzen két csontfagyasztó thriller és egy "melegebb" slasherrel.

Frozen (2010)

Rendezte: Adam Green

A rendező korántsem ismeretlen a blogon, hiszen a Baltával belopta magát a szívembe, hogy aztán később összehozzon egy középszerű folytatást. Ez a film viszont abszolút meglepett, mintha nem is az ő keze munkája lett volna. Két teljesen más világ. Persze pozitív értelemben.

A történet egyszerű, de éppen ebben rejlik a zsenialitása. Két srác, és egyikük barátnője kiugranak a hegyekbe síelni, szórakozni. Aztán folyamatos emberi mulasztásoknak hála fenn akadnak a sífelvonón, fenn a magasban. Vasárnap lévén legközelebb csak egy hét múlva fog üzemelni a pálya. Igaz, előbb fognak halálra fagyni, mint éhen halni, elvégre sípályákat ritkán raknak a trópusokra.

A nagy kérdés, hogy lehet e ebből a minimális történetből izgalmas filmet forgatni? Igen, lehet, ha jól eltaláltak a karakterek. Erre pedig nem lehet panasz, mindhármuk végtelenül szimpatikus. Mi több, jó színészek is alakítják őket, akik a horror berkein belül se ismeretlenek. A lányt Emma Bell (Végső állomás 5), a fiúját Kevin Zegers (Halálos kitérő), a haversrácot pedig Shawn Ashmore (Mother's Day) alakítja. Nagyon ironikus módon ez utóbbi játszotta az X-Men franchise-ban "Jégembert"...

Pár napja valahogy rám jött az az érzés, hogy "fú most ázsiai horrorhoz van kedvem, de komolyabbakra, mint a legutóbb". Így vélhetően a hét ennek a szellemében fog telni, de nem ígérek semmit, nehogy elriasszam az olvasók többségét:) Kezdjük is egy "szokványos" kísértetes, dél-koreai darabbal, aminek igazából nincs túl sok köze Hamupipőkéhez, de éppenséggel bele lehet magyarázni.

Cinderella (2006)

Rendezte: Man-dae Bongsai

Adott egy plasztikai sebész anya és a tinédzser korú lánya, kik között a kötelék igen-igen szoros. Maradjunk annyiban, hogy anyuci még segít a fürdésben... A lényeg, hogy ha hihetünk a filmnek, akkor arrafelé egy átszabás rutindolognak számít. Nem tetszik az arcod? Nem gond! Nyisz-nyisz és már kész is, te lehetsz a bál szépe! Igen ám, csak hogy az egyik ilyen páciens kissé bekattan, és egy fekete hajú szellemlányt vizionál, ami folyamatosan követi (hű de eredeti). Még beszél is hozzá, jó félelmetes hangon, ahogy azt kell. Végül bele is hal. A főhősnőnk lánya erre elkezd nyomozni, de nem sejti, hogy a történések középpontjában bizony ő áll. Meg persze a anyuka is, mert azt az alkotók elég hamar éreztetik velünk, hogy valami nem igazán klappol vele kapcsolatban sem.

Kiderül ugyanis, hogy anno volt egy eléggé nevetséges baleset, amiben a kislány nagyon csúnyán megégett. Ebbe érthető módon meg kissé beleőrült a voltaképpen felelősnek tehető mami. Kétségbeesésében pedig magához vesz egy másik lány gyermeket, akit elvesztettek a szülei. De ezzel a mesének még nincs vége...

Azt hiszem már a kelleténél többet sikerült elmesélnem a történetből, úgy hogy inkább ezt a részét hagyjuk is. De ha már itt tartunk, meg kell rögtön említeni a film legnagyobb problémáját, a mesélést. Maga a sztori pofon egyszerű lenne egy kellemes kis csavarral, de ehhez képest az alkotók olyan össze-visszaságban tálalják, hogy azt már tanítani lehetne.

Gondolom a többségnek már kicsit herótja van az utóbbi posztokból, hiszen jóformán csak '70-es évekbeli klasszikusokról rizsáztam. Ezért most következzen egy 2007-es koreai csemege. Mondhatni tökéletesen megfelel a blog ars poeticájának is, hiszen ez a film annyira nem ismert, hogy még imdb-n sincs fenn. Az más kérdés, hogy ilyen címmel már vagy egy tucat film készült.

The Butcher (2007)

Rendezte: Kim Jin Won

Ahogy a cím is sejteti, ez bizony egy torture porn. Méghozzá áldokumentarista rendezésben. Egész konkrétan egy mondo. Akiknek ezek a szakzsargonok nem mondanak semmit, azok egyrészt rossz helyen járnak, másrészt meg íme: szadista belezős film, ami el akarja hitetni, hogy ez megtörtént.

A történetről nem igazán lehet mit írni, hiszen itt is csak kínzás van, jóformán végig. Igen, nyugodtan vonjatok párhuzamot a Grotesque-val. Vagy inkább mégse. Mert míg ott tényleg másfél óra tömör tortúra volt látható, addig itt ez elég döcögősen van megvalósítva. Mondhatni a film első fele kifejezetten unalmas.

Ami érdekessé, és valamilyen szinten egyedivé teszi a művet a szokványos mocsokból, az az operatőri munka. Ugyanis itt az áldozatok fejére kamerákat szereltek, így sokszor az ő szemükkel látjuk az eseményeket. Azért a kínzóiknak is vannak kézi kamerájuk, szóval eléggé változatosra sikeredett ezeknek a váltogatása. Nagy kár azonban, hogy -hülyén hangzik- de sokszor túlzottan szemérmesek voltak az alkotók. Pl. amikor a kvázi főszereplő "alanyt" nyüstölik, akkor csak az ő szemével látunk, ami azért annyira nem látványos. Pláne, hogy a "realitás" kedvéért sokszor a fájdalomtól lehorgasztja a fejét, aminek következtében csak a lábait nézhetjük. Másik nagy probléma, hogy maguk a kínzások sincsenek túlságosan elnyújtva, gondolom inkább az emberi lélekre akart rávilágítani a rendező, de ez is csak felemásan sikerült.

I saw the Devil - Akmareul boatda (2010)

Rendezte: Jee-woon Kim

Hogy ki is az a Chan-wook Park? Remélem a kérdés nem komoly, mert ha igen, akkor sürgősen be kell pótolni a Bosszú-trilógia darabjait (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya). De már a blogon is találkozhattatok a rendező munkásságával, legyen az egy vámpír pap krónikái, vagy egy szelet extremitás. A lényeg, hogy nagy bátorságra vall az, ha valaki a "Mester" útjára lépve leforgat egy bosszúfilmet. Azt most megmondhatom, hogy  a Két nővért is jegyző Jee-woon kim maximálisan felnőtt a feladathoz (ez utóbbi film kritikájával már egy ideje tartozok, de arról majd lesz egy külön DVD ajánló, tekintve, hogy sikerült beszereznem a duplalemezes, digipack kiadást. Fuck yeah).