Mostanában újra futott egy kört a Facebookon az anekdota, miszerint Hemingway egyszer fogadást kötött valakivel, hogy csupán hat szóból is remekbe szabott történetet lehet írni. A mű végül is így szólt: “For Sale. Baby shoes. Never worn” vagyis: “Kisbaba cipő eladó. Soha nem hordták.” Maga a történet nyilvánvalóan kamu, azonban remekül példázza a mesélők legnagyobb kihívását: a sorok közti űr kitöltését. Filmre fordítva a dolgot: Ha képekkel, minimális dialógussal el tudunk mesélni múltat, jövőt, akkor a 40 percben foglalkozhatunk az itt és mosttal. És ez a rész nagyon jó ebben is.

A történet dióhéjban: Grady Edlund (Doug Jones - Pokolfajzat 1-2, Faun labirintusa) egy sikertelen vadászat után 10 napot tölt étlen-szomjan az erdőben. Visszatérése után, nagyon legyengülten, zavarodottan viselkedik. Ápolja a családja, de ahogy minél több időt töltenek vele, egyre inkább úgy tűnik, hogy szentségtelen alkut kellett kötnie az erdőben élő szellemekkel az életéért cserébe. Grady öccse a ranchon dolgozó öreg indiántól kér segítséget, aki nem először lát hasonlót.

Először is gyorsan megköszönöm mindenki türelmét, magánéleti gondok miatt voltam távol sokáig. Egy új jövevény boldogította, és egy motorbaleset keserítette napjaimat az utóbbi 2-3 hónapban. Mi tagadás, gore-ból volt bőven mindkét alkalommal. :)

Jelen epizódunk mindenkiben kelthet "ezt már láttam" érzést. Ez nem véletlen. Az X-akták 9 évada minimum kétszer dolgozta fel a történetet, a Rejtély is foglalkozott a dologgal, talán ennek a sorozatnak az első része is érintette az alapkérdést, és mozifilmek is boncolgatják. (Lélekszám 436, A vesszőből font ember ) Mi az, ami összetart egy közösséget? Mit kell beáldoznunk a boldogságunkért? Az egyén szabadsága felülírható-e a közösség érdekei szerint?

Bobby (Brandon Routh) és Tracy (Shiri Appleby) fiatal házasok, koruknak megfelelő álmokkal és vágyakkal. Gyereket szeretnének és természetesen egy otthont, ahol a család boldogságban és biztonságban élhet, álmaik megvalósításához pedig bármit megtennének. Barátaiktól hallanak először a közösségről, ahol egy gyönyörű házat ajánlanak nekik, cserébe egy kacifántos szerződés aláírásáért. Ahogyan hajdanán, ismét a Nő csábít, és Bobby, Tracy unszolására aláírja a papírt. Rövidesen kiderül azonban, hogy hiba volt nem elolvasni az apró betűs részt...

Számomra a horror legvékonyabb jege a zombik világa. Miért mondom ezt? Egyrészt naiv és pihenős filmnéző vagyok, vagyis, ha valaki úgy gondolta, hogy feltesz egy kérdést, akkor elvárom, hogy megismerhessem az ő válaszát. Nekem ne maradjon nyitva, hogy miért zombulnak a zombik, igenis tudni akarom, hogy az élőhalottak, varázslat következtében kószálnak, vagy fertőzés miatt csak "síkhülye" agresszív polgárok, akik fel akarják falni a népet. Másrészt, ha már válaszol, akkor azt is elvárom, hogy ez ki legyen dolgozva, és oka legyen a filmben, ami nem olyan buta, mint például egy véletlenül visszafelé elolvasott mondat. Nagyon sokszor használják a zombikat metaforaként, vagy kvázi szócső gyanánt, és ez nekem fura. Ezen felvetések után azt kell mondanom, hogy felemás érzéseim vannak a következő darabbal kapcsolatban. 

Hősünk Helen, aki egy újév napjának hajnalán tér magához, mi tagadás, elég ramaty állapotban. Ahogyan kóvályog fel és alá, mindenhol vérfoltok vannak a szobában, ami azért némi ijedelemre ad okot. Kétségbeesve tárcsázza barátnőjét, akitől megtudja, hogy a a közeli vegyi üzemben történt robbanás végett valami anyag elszabadult, és megváltoztatja az emberek DNS-ét, amitől meglehetősen agresszívak lesznek. Helennek nincs más dolga, mint eljutni a barátnőjéhez, miközben amennyire csak lehet, távol kell magát tartania a fertőzöttektől. A szinopszis nem egy akadémiai székfoglaló az bizonyos, de el kell ismerni, hogy élvezetes 40 percet sikerült összehozni belőle, hála Helen lassanként visszatérő emlékeinek, melyekből az előzményeket sikerül összeraknunk. Így tehát két idősíkon folyik a történet, ami azért minden sztori értékelésnél plusz kettő.

Ez az a rész, mely felett ismét könnyeket hullatok, elnézéseteket kérem. Látom, ahogyan az összes zombi, vámpír, szörnyeteg, sorozatgyilkos, kísértet és kannibál lehajtott fejjel kullog a bemutató után, és ha megkérdezik, hogy mi is ő valójában, akkor inkább azt hazudja, hogy a teletubbies-ban statiszta, csak nehogy be kelljen vallania, hogy egy olyan műfajhoz van köze, amelynek ez a film hazudja magát.

A történetben egy fiatal pár, Samanta és Carlos életébe kapcsolódunk be az esküvőjük napján. Fel kell hívnom a figyelmet a többszörös rekordkísérletre. Az epizód nem csak, hogy a thriller összes lehetséges kliséjét ellövi, de a helyszín és téma (esküvő, templom, lagzi) minden ziccere is bevarrásra kerül.

Miután túléltük a múlt heti darabunkat, fellélegezhetünk, mert egy kellemes epizóddal folytatjuk a sorozatot. Persze most sem kell arra számítani, hogy a rettegés záróizmokat gyötör, vagy hólyagot ránt össze, de mindenképpen egy nézhető, mi több élvezhető rész következik.

Nem tudom, purga miért nem tartott eddig közvélemény kutatást, hogy népes olvasótáborában miképpen oszlanak meg a félelmek, ki mitől tart. De nekem mindenképpen visszatérő rémálmom az, hogy bemegyek a hálószobámba, lefeküdni készülök, de amikor az ágyba bújnék, akkor már ott fekszem. Sokféle magyarázat létezhet, de a legfélelmetesebb, hogy az én életem valaki más éli. Ez a mostani rész azonban rátesz még egy lapáttal, és nemcsak, hogy ellopják a főszereplő életét, de cserébe kap egy másikat, mely láthatólag silányabb minőségű.

Be kell látnom, hogy ez a rész nemcsak, hogy nem a kedvencem, de annyira siralmasan szar, hogy nem is értem, hogy miként lehetett az antológia második része. A közepes indulás után, ha valaki ezt látja, akkor maximum azért lesz kitartó, mert tudja, lejjebb már nem lehet. Nulla forgatókönyv, idegesítő karakterek, és minden, ami Eric Robertset B kategóriás színésszé teszi. Szó szerint mélyrepülés minden szempontból.

E heti hősünk  nem is hős, hanem antihős. Ha Piszkos Harry horrorfilmbe kirándul, akkor viszont mindenképpen számolnia kell tettei következményeivel, mert a holtak nem felednek. Henry nem válogat az eszközökben, ha valakit laposra kell verni egy vallomás érdekében, akkor laposra veri. Az ilyen hozzáállással két baj van. Ha az ember nagyon belejön, akkor a sok jó mellett nyilván ártatlanok is be-becsusszannak az áldozatok közé, másrészt nyilván a túlkapás is benne van a pakliban. A hősködés már a sztori elején annyira jól sikerül, hogy a gyanúsított belehal, de még előbb annak rendje-módja szerint megfenyegeti vallatóját. 

Három és fél ember autókázik a semmi közepén egy jól bevált klisé felé. Point, Lemmon, Diego és Navarro igazi csibészek lehetnek, ezt látszik alátámasztani a nagy sebességgel közlekedő terepjáró, a kocsiban uralkodó feszültség, és a Navarro mellkasán lévő lyuk, amely miatt a beszélgetésbe ütemes szörcsögéssel kapcsolódik csak be.

Mit tesz Isten, a kocsi alját kompletten leszakítja valami, így annyi a rövid távú terveknek. Hogy kórház közelébe jussanak, vagy bármi segítséghez érjenek kizárt, de egy távoli füstoszlop talán a kosztkvártély ígéretével kecsegtet.

Ezúton üdvözöljük körünkben legújabb meglepetés szerkesztőtársunkat, gbubu13-at, aki e sorozat mellett valami nagyon különleges témával fog majd érkezni. Hogy mivel, az legyen egyelőre meglepetés. - purga

"Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az a félelem maga" Franklin D. Roosevelt

Mick Garris, a Masters of Horror széria második évadja után fülig érő szájjal nyitott be a Showtime irodájába. "Van ám még ott story, ahonnan ezek jöttek" mondta, de a Showtimenak nem kellett tovább az antológia. Az NBC azonban látott még fantáziát a horrorban és így a MoH 3. évada helyett született meg az a sorozat, amelyet a következő hetekben igyekszem kibelezni, kivesézni és nem utolsósorban szívből ajánlani, mert bár nem mindenhol a kedvenc, én nagyon szeretem.