Ha nem számítjuk a Szem c. klasszikust, akkor kijelenthetjük, hogy Kínához való visszacsatolása nem tett jót Hongkong horrorfilm-gyártásának. Na de majd most!
A Rigor Mortis előzetese baromi meggyőző, hiszen egyszerre ígérkezik brutálisnak és paráztatónak. Magasak is lettek az elvárások, még annak ellenére is, hogy ez egy vámpír-film lesz.
Ahogy tegnap ígértem, most jöjjön egy durvább adag, szigorúan csakis saját felelősségre!
Kellemes időtöltést a vasárnapi ebédhez! :)
Ez egy olyan alapmű, amit mindenkinek illik látnia, már ha "horrorfannak" tartja magát. Egyszerre zseniális és gusztustalan. Továbbá igen, az állatgyilkosságok igaziak.
Avagy adjuk a népnek minél betegebb filmeket online!
Az eddig bemutatott legdurvább darab a Begotten volt, ideje azt felülmúlni. Éppen ezért következzen három, nem kicsit polgárpukkasztó darab. Ezek még a szolidabbak (persze ez ízlés kérdése), holnapra durvábbakat fogtok kapni:)
Eléggé nyers és pornógráf. Szeretni fogjátok:) Vérre, ilyesmire azonban ne tessék számítani.
Hong Kong felől érkezik a What Under the Bed? c. horror, amiben egy fekete parókájú, fehérre meszelt kislány fogja ijesztegetni a jónépet. Eléggé érdeklő természet, hiszen nem csak az ágy alatt bújik meg, hanem lelkesen figyel egy csókváltást is.
Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.
Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso
Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.
Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.
Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!
A Pang ikertesók a Sleepwalker 3D esetében nem együtt dolgoztak, valamiért csak Oxide Pang ténykedett a rendezői poszton. A főszerepet a direktor felesége, Angelica Lee Sinje vállalta be, karaktere éjszakánként alvajár és elképzelhető, hogy így gyilkosságot követett el. Hug Si Yan alakítja azt a zsarut, aki rááll az ügyre.
Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".
Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.
Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.
Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.
Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)
Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:
A film, mint azt a cím is sejteti, három kisfilmből áll, melyet különböző nemzetiségű, ázsiai rendezőmesterek készítettek el. Amúgy érdekes, hogy a második részt már 2 évvel korábban bemutatták, persze más (kevésbé ismert) rendezőkkel és történetekkel. További említeni való, hogy az egész a LionsGate-nek köszönhető, szóval megvolt az amcsi hátszél. Haladjunk levetítési sorrendben, és derítsük ki, hogy jó-e ha több nagyágyút egy filmbe tuszkolunk.
Rendezte: Danny Lee és Herman Yau
A cím kissé csalóka (ezt már megszokhattátok tőlem, muhahaha), mert most egy '93-as, szintén hong-kongi műről van szó (hogy ott anno miket forgattak, ejj).
Sajnos nagyon sok mindenben megegyezik a szintén ugyan onnan való Ebola Syndrome-al, elég ha csak a főszereplőre, Anthony Wongra gondolunk, aki szinte ugyanazt a karaktert hozza. A rendező is ugyanaz, mármint az egyik, Yau. Így nem meglepő. hogy a történetben is elég sok az átfedés: erőszakkal (de még milyennel) megszerez egy éttermet, majd aki az útjába áll, abból finom kaját készít. Az emberek pedig mit sem sejtve megeszik. Igazából ebből a szempontból is félrevezető a cím, mert itt ugye nem tudatos emberfogyasztásról van szó. Attól még persze undi.
A legnagyobb hasonlat persze egyértelműen a brutalitásban van. Igaz, annyira nem merész, hogy bekerüljön a már sokat emlegetett listámba, de ennek elmondom mi lehetett az oka. Szerintem egyszerűen Yau kitalálta, hogy ennek a filmnek megcsinálja a sajátos újragondolását, csak sokkal betegebbre és "humorosabbra". Így a The untold story-t tekinthetjük az Ebola syndrome apukájának. Biztos nem tetszett neki az, amint a rendezőtársával alkottak. Ennek fényében ez utóbbit kissé túlértékeltem, de ettől függetlenül megérdemli a listán való előkelő helyezést. Bár az is lehet, hogy a rendező nem úszkált a kreativitásban...
Kedves olvasóim!
Ti, kik rendíthetetlenül naponta (akár többször is) be-benéztetek az oldalra egy esetlegesen új poszt reményében, most imáitok meghallgatásra talált. Itt vagyok és írok. Kárpótlásul valami nem hétköznapi, igazi underground csemegéről kaptok beszámolót. Remélem elnyeri tetszéseteket.
Rendezte: Tun Fei Mou
Erről a kis aranyosról már korábban említést tettem a Philosophy of a Knife kapcsán, hogy a témája ugyanaz, csak mégis más. Egyrészt nem 4 és fél órás, hála az Égnek! A másik szembetűnő különbség pedig az, hogy ez teljesen színes, hogy ez most jó vagy sem, el lehet dönteni. Ehhez kapcsolódva pedig a harmadik különbség pedig az, hogy míg a későbbi változat sokkal inkább dokumentumfilm, ebben viszont van kerettörténet, nem csak úgy az arcunkba tolják a vérbő és kegyetlen "kísérleteket".
Ez, mint az eredeti címből is kiderülhet, egy hong-kongi alkotás, ez okot adhat annak az elméletnek, hogy ott aztán tudhatták anno mitől döglik a légy, erről már korábban is megbizonyosodhattunk.
Szóval, a történet ugyanaz, csak épp nem orosz, hanem kínai szemszögből, ami nekem hihetőbb abból a szempontból, hogy Andrej Iszkanov az áldozatok közé szinte csak orosz származásúakat rakott, ami eléggé elfogult gondolat, tekintve hogy a helyszín Mandzsúria, azaz Kína Japán által megszállt területe. A korrektség pedig ebben a verzióban fellelhető, hiszen bár itt a "kísérleti alanyok" között (akiket megvetően "marútnak" hívnak) volt egy fehérorosz anyuka és kb. 10 év körüli kisfia, akiket elgázosítanak. Ráadásul az áldozatok neveit is feltűntetik minden esetben (korával, származásával együtt), már ha lehetőség volt az azonosításukra.
Friss kommentek