Kivételesen ahelyett, hogy egy nagyon régi Lucio Fulci-s posztomat updatelném, inkább írok egy újat. Akkor lehet, hogy elhamarkodott voltam két film alapján (sőt tuti), de amióta láttam még négyet, azóta megnyugodtam, hogy tényleg egy enyhén szólva túlértékelt rendező. Az ezzel kapcsolatos poszt itt elolvasható. Előre engedtessék meg az a luxus, hogy röviden írok róluk, ennek több oka is van.
3. Zombi - Zombi 2 / Zombie (1979)
Nem, nem két filmről van szó. Ugyanis a magyar cím csak simán "Zombi", míg eredetileg ez egy második rész, noha első az nincsen, legalábbis hivatalosan. Ugyanis Fulci így tisztelgett Romero-nak Az élőhalottak éjszakája előtt. Ez nagyon szép, csak épp a kettő között ég és föld a különbség. Hovatovább pedig a legtöbb (sokszor önjelölt) horror-filmesztéta ezt a filmet tekinti az egyik legkiemelkedőbb alkotásnak. Na ez egy súlyos tévedés.
A történet nem túl izgalmas, legalábbis szerintem: a nő keresi apukáját egy távoli, egzotikus szigeten, egy merész újságíróval. Az apuka persze nem botanikus, hanem orvos, aki egy különleges betegséget tanulmányoz, aminek következtében a holtak feltámadnak és megeszik az élőket. Persze a bennszülöttek vudura gyanakodnak, de ki nem szarja le őket? Igazából kb. ennyi.
Nem bonyolítanám túl, mert nincs mit. Azt elismerem, hogy akkoriban biztos nagy sikere lehetett, hiszen sokkal izgalmasabb, mint Romero '78-as Holtak Hajnala. Na meg a belezések is sokkal jobbak, még ha mai szemmel kissé gagyi is lehet. De legalább nem annyiból áll egy zombi, hogy az embert leöntik hamuval, meg ketchupöt tesznek a szája szélére. Itt rendesen vannak kukacok, meg rothadó test. Röviden ennyi a pozitívum: fasza gore és fasza zombik. Ennyi.
A negatívumokból jócskán van: iszonyatosan lassú és vontatott. A szereplők totál logikátlanul viselkednek. De a legnagyobb baki, hogy kb. 3-400 éves halottakból (is) csinálnak zombikat! Mégis, hogy a jó életbe?! Azokból a konkvisztádorokból már csak csontoknak kellett volna maradniuk! A színészek pocsék alakítást nyújtanak, igazi ripacsok. Fel nem tudom fogni, hogy mi ebben a filmben a jó, a "zseniális". Romero legalább rittyentett egy társadalomkritikát, itt még ez sincs. Ja és tartsatok maradinak, de számomra egy napfényes pálmafás tengerpart nem tud félelmet kelteni bennem, hiába grasszálnak az élőhalottak. A cápa vs. zombi jelenet legalább poén.
Decembertől itthon is lehet kapni, dupla DVD-n, 3000 pénzért. Ezt csak fanatikusok engedjék meg maguknak, aki nem látta, az nehogy megvegye!
4. The New York Ripper - Lo squartatore di New York (1982)
A császkáló halottakon kívül Fulci másik szakterülete a giallo volt. Ez is kicsit túlzás, de speciel ez a filmje annyira nem vészes. Amolyan egyszer nézhető.
Itt minden megvan, ami kötelező eleme a műfajnak: cicik, settenkedő gyilkos, akinek csak a kezeit látjuk, és a szokásosnál nagyobb gore. Egy bizonyos dologgal egyedivé akarták tenni a mi lelkes nő-aprítónkat, de sajnos ez inkább a film kárára ment, mint hasznára. Ez pedig nem más, mint a hápogás. Ahogy mondom: a tettes ölés közben direkt hápogó hangot ad ki, mint ahogy a kacsák is szokták. De sokszor telefonáláskor is (csak hogy a rendőrséget bosszantsa). Rémes, totál hangulatromboló.
A történet itt is pár sorban összefoglalható: A címadó városban van egy őrült, aki néha megöl 1-2 lányt. Közben meg megy a nyomozás, szóval semmi extra. A film menete már kevésbé vontatott, viszont itt is vannak alapvető rendezési hibák: pl. a "kedvencem", amikor egy kompon, az autóban zajlik le a gyilkosság, aminek a mozzanatait a lemenő Nap képeivel tarkítják, és ez most WTF?! A zene meg passzol is hozzá, mármint a nyugvó Naphoz, mint egy relaxációs kazettát vágtak volna bele véletlenül poénból a vágószobában, aztán úgy hagyták. Nagyon gáz és zavaró, mert így az a pici izgalom is a semmibe tűnik. Apropó, a zenei aláfestés szinte minden alkotásánál rossz! Abszolút oda nem illőek. Erre még lesz egy jó példa.
Aztán akad egy mellékszál, ami csak arra volt jó, hogy feleslegesen összezavarják a nézőt, nevezetesen ezzel az "álgyilkossal". Ezt a trükköt a mai napi alkalmazzák, hogy azt hiszed, hogy tudod, hogy ki tette/teszi, de aztán mégsem az. Kérem szépen, még ez sem jött össze.
Ezt a filmet is kb. az menti meg, hogy jó benne a gore (a pengével kettévágott szem azért az riszpekt) és legalább pörögnek az események. Na meg a sok csöcsike.
5. Lizard in a Woman's Skin - Una lucertola con la pelle di donna (1971)
Ez meg már tényleg a legalja. Erről is hallottam szépeket, hogy így meg úgy milyen fantasztikus, én meg csak fogom a fejem, hogy ezek az emberek ebbe mit képesek belelátni?! Igazából ez egy mezei krimi szerintem. Szóval nem is igazán lenne itt helye, de szeretném elkerülni az olyanokat, hogy "azért mondod ezt, mert ezt meg azt még nem láttad" c. kommenteket, bár attól tartok, hogy ezt így is úgy is meg fogom kapni.
A cím alapján senki se gondoljon valami gyíkszörnyre, ami egy nő bőrébe bújva szedi áldozatait, még ha a poszter ezt is sugallja. Pedig még az is érdekesebb lenne, mint ez. Itt voltaképpen egy pofonegyszerű ügyet úgy össze tudtak bonyolítani, hogy ihaj. A végére már igazából le is szartam a történéseket, csak legyen már vége és derüljön ki, hogy ki a gyilkos.
Tehát, van egy gazdag picsa, akinek rémálmai vannak, melyekkel analitikushoz fordul. Egyik álmában megöli a szomszédasszonyt, aki másnap halott lesz úgy, ahogy azt előre látta. Persze ebben ugye az a bibi, hogy akkor ő a tettes, noha erre ő nem emlékszik. Szívás. A nyomozás meg kezdetét veszi, bár ne lenne ez a szál se, mert a főnyomozó rohadtul idegesítő! Miért? Mert végig fütyöli az egész kibaszott filmet! De nem ám valami vidám dallammal, nem, amolyan aláfestő zeneként, jó hosszan, és mindig ugyanazt! Ha nem érdekelt volna annyira a tettes kiléte, már a felénél abba hagytam volna a filmet.
Persze történnek még gyilkosságok, de azoknál csak a holttesteket látunk, mint egy kriminél. Ugyan van egy hosszabb kergetőzés, de az is felejtős.
Ez egy pocsék film. Kerüljétek. Ugyanakkor szívesen várom a "hozzáértőknek" az elemzését, hogy ez mitől olyan "mesteri".
6. Aenigma (1987)
Ez még egy viszonylag nézhető darab, de nem kár érte, ha valaki lemaradna róla élete során. Amolyan bosszú-film, aminek az az érdekessége, hogy a bosszúálló egy kómában fekvő lány. Na és ez hogyan is lehetséges? Ez konkrétan nem derül ki, kb. a nézőre van hagyva, hogy találgathasson. Én arra tippelnék, hogy beleköltözött a "két világ között tengő lelke" egy új diáklányba. Mert itt lánykollégium a helyszín. Most a kedves férfiolvasóknak felcsillanhatott a szemük, de ki kell ábrándítanom mindenkit: a cicifaktor meglehetősen alacsony.
A bosszú maga a félelemből operál: elhitetni az áldozatokkal, hogy amit látnak, az a valóság. Ami a szemük elé tárul, az néhol igen bizarr, vagy ami rosszabb, félelmetes. Szóval végig azt láthatjuk, ahogy emberek hallnak meg különféleképpen, néhol extrém módon. Ez utóbbira legjobb példa az, amikor szerencsétlen lányt csigák lepik el. Igen, csigák, amik szörcsögő hangot adna ki. nem tudni hogyan, de valahogy megölik, persze a valóságban a saját párnájával fojtja meg magát.
A zene ezúttal felemásra sikeredett, az izgalmasabbnak szánt jeleneteknél kétféle zene váltja egymást: a heavy metalos gitárszóló és a kemény orgonajáték. Na vajon melyik nem illik a képbe? A rendezés legalább most nem lett olyan kusza. Viszont a kis gyilkosunk anyukájának a karakterét meg végképp nem tudom hova tenni, abszolút kidolgozatlan.
Mindenesetre egyszer meg lehet nézni, azonban túl sok érzelmet nem váltott ki belőlem.
Most pedig lehet háborogni:
Zombi: 3/10
The New York Ripper: 5/10
Lizard in a Woman's Skin: 2/10
Aenigma: 4/10
Friss kommentek