Bevallom őszintén, vagy egy tucat könyvajánlót elolvastam, mielőtt belevágtam volna ebbe a számomra új feladatba, de egyik sem fogott meg igazán. Talán pont ez hiányzott belőlük. A személyesség. Mert elmondhatom nektek, hogy fúúúú, van ez meg az a jó könyv, rizsázhatok több oldalon át a tartalmáról, ha nem tudlak vele megérinteni benneteket.

Úgy álltam napokig a könyvespolcom előtt, mint aki idegen bolygóra tévedt. Az első írásnak ereje van. Legyen Stephen King? Á, klisé. Akkor...? Már szanaszét hevert szinte minden darabom, amikor, mint az Aranydisznó-díjas Pocak reklámban, elém kúszott ez a könyv, és közölte, hogy törődjek magammal, meg persze velük is. És ideje csinálnom valamit. Hát csináltam is.

Íme a végeredmény:

Böszörményi Gyula: 9...8...7...

"Képzelj el egy olyan Budapestet, ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik, mióta elveszítette a feleségét. A negyedik emeleten élő, 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti, hogy mindennap vegyen valamit a plázák egyikében. A konditermek naponta zsúfolásig telnek kopasz, nagyképű, az értelmes gondolatot izomból megvető srácokkal, akikben sargatanas démonok égetik a kalóriát és az érző lelket. Oldalukon vihogó lánykák, kiknek vállán uncubus démon röhög. A sötét kapualjban egy srácot hernyó démon kábít bugyutává, hogy többé ne fájjon neki a csakis mammon pénzdémonnak élő szülei érzéketlensége... Képzelj el egy ilyen Budapestet! Vagy talán nem is kell elképzelned...?”

Ebben a nagyon is valóságos világban él főhősünk, a 14 éves Lilith. Lévén kiskorú, egyelőre démontalanul. Napról napra kérlelhetetlenül közelít azonban kötelező megszállásának ideje. Ő viszont szentül hiszi, hogy démonok nélkül is van élet, ahogyan a társadalom kitaszítottjai, az apagék is. Mert bár hasznos adományokkal is jár a felső hatalom által kirendelt „albérlővel” történő élet, ugyanannyit (ha nem többet) el is vesznek ezért cserébe „főbérlőjüktől”.