Bevallom őszintén, vagy egy tucat könyvajánlót elolvastam, mielőtt belevágtam volna ebbe a számomra új feladatba, de egyik sem fogott meg igazán. Talán pont ez hiányzott belőlük. A személyesség. Mert elmondhatom nektek, hogy fúúúú, van ez meg az a jó könyv, rizsázhatok több oldalon át a tartalmáról, ha nem tudlak vele megérinteni benneteket.
Úgy álltam napokig a könyvespolcom előtt, mint aki idegen bolygóra tévedt. Az első írásnak ereje van. Legyen Stephen King? Á, klisé. Akkor...? Már szanaszét hevert szinte minden darabom, amikor, mint az Aranydisznó-díjas Pocak reklámban, elém kúszott ez a könyv, és közölte, hogy törődjek magammal, meg persze velük is. És ideje csinálnom valamit. Hát csináltam is.
Íme a végeredmény:
Böszörményi Gyula: 9...8...7...
"Képzelj el egy olyan Budapestet, ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik, mióta elveszítette a feleségét. A negyedik emeleten élő, 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti, hogy mindennap vegyen valamit a plázák egyikében. A konditermek naponta zsúfolásig telnek kopasz, nagyképű, az értelmes gondolatot izomból megvető srácokkal, akikben sargatanas démonok égetik a kalóriát és az érző lelket. Oldalukon vihogó lánykák, kiknek vállán uncubus démon röhög. A sötét kapualjban egy srácot hernyó démon kábít bugyutává, hogy többé ne fájjon neki a csakis mammon pénzdémonnak élő szülei érzéketlensége... Képzelj el egy ilyen Budapestet! Vagy talán nem is kell elképzelned...?”
Ebben a nagyon is valóságos világban él főhősünk, a 14 éves Lilith. Lévén kiskorú, egyelőre démontalanul. Napról napra kérlelhetetlenül közelít azonban kötelező megszállásának ideje. Ő viszont szentül hiszi, hogy démonok nélkül is van élet, ahogyan a társadalom kitaszítottjai, az apagék is. Mert bár hasznos adományokkal is jár a felső hatalom által kirendelt „albérlővel” történő élet, ugyanannyit (ha nem többet) el is vesznek ezért cserébe „főbérlőjüktől”.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a város jövője néhány gyenge, szervezetlen apage (démontalan) kezében van, ismerjük meg megmentőinket, a gruftikat! Elszórva találkozhatunk velük az utcai tömegben, ám kétségkívül könnyen felismerhetők: fekete ruhájuk, rengeteg csörgő-zörgő ékszerük valamint a fülükből áradó hangos muzsika összetéveszthetetlenné teszi őket. Szemhéjukon is fekete sminket viselnek, ezzel hangsúlyozva álláspontjukat, miszerint látják a köztünk élő démonokat, de nem kérnek belőlük.
Lilith persze hozzájuk szeretne csatlakozni, hiszen amit eddig fontosnak hitt az életében, mind köddé vált: imádott édesanyja meghalt, az addig démonok nélkül élő apja pedig a temetés óta egy alkesz rabja. Miután az iskolában megismerkedik a hasonló nézeteket valló Synerellával, az addig csendes és észrevehetetlen lány kifordul önmagából. Hogy aztán a kötet végén rájöjjön: ebben a kegyetlenséggel átitatott világban senki sem az, akinek mutatja magát. Önmagára találásában ködgruftik, impek, különböző kasztbeli démonok segítik vagy éppen gátolják. Hogy milyen végeredménnyel? A Zéró fejezet végén kiderül... Vagy mégsem?
Hiába a meglehetősen klisés főhős, akit kiközösítenek, szembefordul a társadalommal, senki nem érti meg, satöbbi, satöbbi, szóval igazi, nagybetűs EGYÉNISÉG, maga a történet mindenféle szempontból egyedi. Tényleg. Se vámpír, se mindenképpenfélmeztelen farkasember, se bamba, döntésképtelen (na jó, utóbbi stimmel...) főszereplő, se romantikus szál (egyelőre!), se álcázott bibliai okosságok. Nem mintha ezzel bármire is célozgatnék... Khmm...
Ugyan sokan hívják Böszörményit a magyar J. K. Rowlingnak, köszönhetően a Gergő és az álomfogók című nagy sikerű „magyar Harry Potter gyerekeknek” regényének, ez a trilógia jóval több ennél. Bár a kis ajtókukucskálóra hajazó 14-es korhatárjelzés, na meg a címlapon feszítő, nagyjából 12 éves trúblekkmetál sminkes csajóca könnyen elijesztheti az olvasói kemény magot, azért érdemes beleinvesztálni! Nem ígérem, hogy térdig fogunk tocsogni a vérben és belekben, meg csöcsök se lesznek, de lebilincselő olvasmány (itt sem célozgatok semmire...) így vagy úgy.
A világ, amiből építkezik az egész trilógia, a démoni fertővé változott Budapest, minden ponton remekül ki van találva. Dolgozik klasszikus fantasy lényekkel és elemekkel, és persze jó adag társadalomkritikával. Hiszen a mi társadalmunk épp olyan, mint a könyvbéli, csak démonok nélkül: a tinilányok már 10 évesen plázacicák, akik a hamis szépség ideálját hajszolják; a kigyúrt, kopasz fenegyerekek leragadtak a „Kő kóla?” szinten, ami sajnos a legtöbb mai lánynak elég... Akad, akit az alkoholizmus és a lávalötty kerít hatalmába, vagy épp egy penész keseríti meg mindennapjait. Mindenki olyan szeretne lenni mint a másik: gazdag, szép, sikeres, szexi, mindegy milyen áron. Aki pedig szembeszegül a birkacsordával, a kitaszítottság billogjával fog fizetni.
A karakterek életképesek, szerethetők, bár kissé tipikus szerep mindannyiuké. Azért képesek jó párszor meglepetést okozni, és ez az érzés a történet előrehaladtával egyre csak fokozódik. A leíró részekkel sincs semmi gond, aki egyszer is járt Budapesten, seperc alatt a helyszín vonzásába kerül. Ezen felül a belső borító tartalmaz egy térképet a városról, rajta a cselekmény során felbukkanó helyszínekkel. Maga a kiadvány is pazar, keménykötésű, védőborítós, vastag, pergamenszerű lapokon barna (!!!) tintával írott szöveggel.
Aki olvasna végre egy vámpírmentes fantasyt, vagy csak egy kissé nyugisabb, „vérszegényebb” darabra vágyik az ünnepek alatt elfogyasztott tíz kiló bejgli után, annak bátran merem ajánlani! És elárulok még valamit: nekem a trilógia második kötete a szívem csücske, szóval remélem, várjátok már! :)
(A képen egyébként IceCat látható, ő szerepel a trilógia összes borítóján.)
Friss kommentek