A mai nap volt a választások napja, így ehhez méltóan csámcsogjunk egy jót egy nekrofil rövidfilmen! Mert elvégre mi is tehetetlenül tűrjük, ahogy a mindenkori hatalom jól seggbe kúr minket. (Micsoda képzettársítás, ugye?)

Necrophile Passion (2013)

Rendezte: Tom Heidenberg

Ez az a film, amiről már 1 perc után meg lehet állapítani, hogy rossz lesz. Nincs különösebb gondom az alacsony költségvetéssel és az amatőr színészekkel, de látni egy olyan fickót, aki -nem vicc- még AZ ERDŐBEN SEM TUD HITELESEN SÉTÁLNI, az már szégyen. A folytatás még inkább az. Ugyanis emberünk meglátja egy csinos hölgyike véres holttestét és megtorpan. A készítők még arra se ügyeltek, hogy a kamuvér rászáradjon az áldozat testére, ami jelen esetben azt jelentené, hogy a gyilkos még a közelben van! Ez persze a srácnak nem tűnik fel, így rövid tétovázás után nem a rendőrséget hívja, hanem hazaviszi a lakásába a holttestet.

A amatörizmus további iskolapéldája, hogy hősünk arra se vette a fáradtságot, hogy a holttestet valamibe becsomagolja, így -ismétlem- a LAKÁSÁBA úgy vonszolja be, mintha csak a szemetet vinné. Aztán még az előszobában jól megdugja, mert ugye ez lenne a lényeg. Ennek undorítónak, bűnös élvezetnek, vagy valami ilyesmi érzést kiváltónak kellene lennie, de gyakorlatilag egy percig sem lehet elhinni, hogy az a lány halott. Így csak simán fárasztó a művelet. És még ez volt a legjobb pillanata!