Engem ért a megtiszteltetés, hogy végigkísérhetem veletek Norman Bates életét, egészen gyermekkorától kezdve. Szégyenkezve bár, de megvallhatom nektek, hogy bizony az eredeti Psycho filmet egészen a múlt hétig nem volt alkalmam megnézni. Tudjátok, van az a fajta ember, aki erős szkepticizmussal áll oda a régebbi filmekhez. Na, ilyen vagyok én is. De akármennyire is előítéleteim voltak avval kapcsolatban, hogy egy több mint 50 éves filmet kell megnézzek, a végeredmény minden képzeletemet felülmúlta. Nem hiába Alfred Hitchcock az, aki. És ha már őszinteségi rohamom van, azt is bevallhatom, hogy a folytatásokra még nem vitt rá a lélek, de pótolni fogom ezen elmaradásomat is. No, de ennyi elég is volt a háttérből, következzen hát az a szálló, amelynek remélhetőleg hosszú időre mi is kicsit lakosai lehetünk: a Bates Motel.
A 17 éves fiatal Norman Bates arra ébred, hogy édesapja holtan fekszik a pincében. Egyből rohan anyjához, Normához, aki ezen nincsen igazán meglepődve. És mi az amerikai módi, ha az embert egy ilyen tragédia éri? A költözés. Veszik hát sátorfájukat és hat hónap múlva elköltöznek egy kisvárosba, ahol megnyitják a saját kis moteljüket, a Bates Motelt.
Friss kommentek