Ezt a posztot már vagy két éve meg akarom írni. Tavaly sajnos kifutottam az időből, ám most!
Démonok éjszakája - Night of the Demons (1988 Kevin Tenney - 2009 Adam Gierash)
Szokás szerint kezdjük az előddel, a történet jelentős része természetesen mindkét esetben megegyezik.
Szóval van nekünk egy csapat középiskolásunk, akik amolyan " halloween-i illegal party"-t szerveznek egy elhagyatott házba, ami egykoron temetkezési vállalkozás volt. Természetesen elátkozott, hiszen a legutolsó lakó itt végzett a családjával. Igaz, már előtte az alapító atyáknak is meggyűlt a baja vele. A lényeg, hogy ezekre a mendemondákra hőseink nagy ívben szarnak. Ehhez a tiltott hangulathoz remekül illik az a rendezői húzás, hogy mindössze csak tízen vannak a bulizók. Arról meg már ne is beszéljük, hogy az étel-ital jelentős része is lopott.
Bömböl a muzsika a magnóból (ami ekkor még régi vágású punk rockot jelentett és nem Skrillexet), megy rá a jelmezes tánc, míg egyszer csak úgy nem döntenek, hogy tartanak egy szeánszot. Mert mi sem természetesebb annál, hogy azon az estén, amikor a babona szerint a szellemek szabadon garázdálkodhatnak, megidézzék őket. Pontosabban nem is ezt akarják, csak egy tükörrel akarnak múltidézést végrehajtani. De a szeánsz az szeánsz és az egyiküket megszállja egy démon. Ami egy vírushoz hasonló módon el is terjed. Élőbe és holtba egyaránt.
Le se lehetne tagadni a Gonosz Halott hatását, ami nem is baj. Főleg, hogy megvan a maga sajátos íze. Egyrészt egyáltalán nem szemérmes: korrekt mennyiségű és kivitelezésű gore-t kapunk. Másrészt nem csak csöcsikét, de nunit is láthatunk! Meg az egyik legbizarrabb szexjelenetet, melyben kinyomják szerencsétlen faszi mindkét szemét. Sajnos a mindent bevállaló horror-veterán Linnea Quigley (Silent Night, Deadly Night, Az élőhalottak visszatérnek, Rémálom az Elm utcában 4) feje itt borzalmasan néz ki, mármint még átalakulás előtt is. Pedig neki kellene képviselnie a "minden pasi velem akar dugni" ribancot. A segge jobban néz ki, komolyan.
A cselekményvezetés viszont nagyon rossz. A film első fele konkrétan unalmas. Aztán az akció jelentős részét 10-15 perc alatt ledarálják. Hiába vannak tízen, ha a többséggel gyorsan végeznek. Az utolsó 20 percben jóformán csak három szereplő futkározását láthatjuk. A karakterek fele könnyen felejthető, sőt, Quigley-n kívül egyedül "Vicces" (Hal Havins - Életfogytig, Witchtrap) tud kitűnni. Mondjuk ő nagyon. A "kerettörténetet" adó morcos vénember pedig ugyan mókás, csak épp több sebből vérzik (bocs a szóviccért, aki látta az érti).
A maszkok korrektek, legalábbis a kor színvonalához viszonyítva mindenképp. Manapság azért már annyira nem félelmetesek. A látványba nem nagyon tudok belekötni, tipikus '80-as évek horrorja. Van egy sajátos atmoszférája és a zenéket is sikerült eltalálni. Azt nem mondom, hogy járt volna neki egy remake, de jobban is meg lehetett volna csinálni. Mindenesetre kapott egyet.
A rendezőnek egyébként már több horrort is köszönhetünk: Démoni játék 1-2, Pinokkió bosszúja, The Cellar.
Legutóbb az Ómen kapcsán írtam, hogy egy remake lehet jó, ha megfelelő kezekbe kerül és tud valami újat nyújtani. Jelen esetben nem ez történt. A sztori majdnem ugyanaz, csak telepakolták felesleges plusz ötletekkel.
Először is a buli ugyanúgy egy elátkozott helyen zajlik, csak hogy a szervező ezúttal szeretne meggazdagodni és belépőt kér a részvételért. Mindenesetre így is sikere van, baromi sokan megjelennek, hiszen a pia, zene ingyen van - el se hiszem, hogy ezt nyereségesnek gondolta. Itt kezdtem örülni, hogy "háhá, mészárszék lesz". De nem, ugyanis megjelennek a rendőrök és bezárják a bulit. Majd a szervezőnek csak egy bünti csekket adnak. Bazzmeg.
Végül benn ragadnak heten és felfedeznek néhány csontvázat a pincében. Hogy ezeket hogy nem vették észre anno, az egy újabb rejtély. A lényeg, hogy most is démonmegszállás történik. A végére pedig ismét hárman maradnak ééééés nem rohangálnak! Miért? Mert itt van egy kibaszott védett szoba!!! Feszültség nem hogy nincs, ezt a jelenséget úgy kezelték, mint óvodások fogócskánál a "házat". Szörnyű.
De ez még hagyján. Ugyanis kitalálják, hogy a rozsda árt a démonoknak!! Illetve mégsem, mert hiába lövik őket szarrá korrodált szögekkel, ugyanúgy egyben maradnak! Ez a következetlenség végig benne van a filmben. Azzal is veszélyes vizekre tévedtek az alkotók, hogy a démonok valamiféle röhejes eredettörténetet kaptak... Az meg már tényleg a legalja, hogy a "félelmetesen zárt kapun" simán át lehetett volna mászni! Emlékeztetőül: az eredeti verzióban a kapu eltűnt és végig téglafal volt. (És azon is át tudtak mászni.) Borzasztóan idegesítő film.
A kivitelezésben itt sincs sok kivetnivaló, sőt voltak kellemes megoldások is. Mint például a bevágott némafilmes flashback-ek. Vagy Quigley cameoja, amiben ugyanúgy lehajol, mint anno - ez egy jópofa húzás volt. Szexualitás amúgy van dögivel, aminek a fő mozgatórugója a feltűnően sok leszbicsók. Szintén tetszett az ominózus "rúzs eltüntetése a mellben" tovább gondolása is.
A színészek közül kettőt emelnék ki, és akkor érzitek majd a színvonalat: Shannon Elizabeth, akire még mindig mindenki úgy tekint, mint a csöcsét mutogató Nadia az Amerikai pitéből. (Már a Jack Frost-ban is domborított.) Nem mondom, hogy rosszul játssza a szerepét, de nem is jól. Az igazi mélypontot viszont Edward Furlong jelenti, aki már a Rendezte: a Halál és a Holló 4 óta igazi ZS-sztárnak számít. Igen, még mindig ő volt a Terminator 2 vagány kissráca. Mondjuk most legalább testhez álló szerepet kapott: egy lecsusszant drogos alakít - kb. ez az a szint, ami még hiteles tőle.
Hangulat abszolút nincs. Kiszámítható és nem csak a remake jellege miatt, hanem önmagában is, már ha csak a saját "fordulatokat" nézzük. A vége meg nettó baromság. Hiába a sok pozitívum, attól ez még szar. Azért nem az a messziről kerülendő, halloween-i after party-ra érdemes benyomni, hogy a vendégek jókat röhögjenek, mert van min. Másra nem való.
Ja és Gierash is ismerős lehet, első művéről, az Autopsy-ről korábban már írtam.
Halloween - A rémület éjszakája (1978 John Carpenter - 2007 Rob Zombie)
Carpenter filmjét már megszámolni se tudom, hogy hányszor említettem a blogon. Szó volt arról, hogy ez egy mérföldkő, hogy a zenéje mennyire zseniális és hogy bizony eléggé túlértékelik. Tovább megyek. Romero Holtak hajnala mellett a "horror-szakértők" valóságos Szent Tehénként tekintenek erre a műre. Elismerem, hogy fontos alkotás, de azért ne essünk már olyan túlzásokba, hogy "a mai napig beleborzongok, ha nézem". Mert ezt egyszerűen nem tudom elhinni.
A sztori jól ismert: egy pszichopata, Michael Myers kiszabadul az elmegyógyintézetből, ahová azért került, mert öt évesen leszúrta a nővérét. Útja rögtön a szülővárosába viszi, ahol találomra öli a tinédzsereket. Ennyi, ez a váz, az ördög természetesen a részletekben lakozik.
A mai napig megy a vita, hogy ez tekinthető-e az első slasher-nek, vagy inkább a Black Christmas. Ezt a vitát én sose értettem, mivel két teljesen különböző filmről beszélünk. Ráadásul mindenki megfeledkezik a Toolbox Murders-ről, ami ha nem slasher, akkor mi a tököm? A Texasi láncfűrészes mészárlást meg már meg se merem említeni... Mindenesetre tény, hogy a karakteres, maszkos gyilkosos filmek nem lennének e nélkül.
A cselekmény itt is három, jól elkülöníthető részre bontható. Az elsőben Myers nem csinál mást, csak kukkol, megfigyel, követ. Elhiszem, hogy ez akkoriban nyugtalanítható lehetett a nézőknek, de ma már szimplán unalmas. Egyszerűen nem történik semmi.
Viszont amint leszáll az éj, gyilkosunk munkába kezd. A film csúcspontja, legjobb része. Nem csak mert végre történik valami, hanem ahogy. Myers lazán ki-be sétál a kertvárosi házakban, amit megtehet, hiszen Halloween van, így a maszkja nem szúr szemet senkinek se. Na ez már tényleg nyugtalanító. Oda az otthont jelentő biztonság érzése. Most mondhatnám, hogy erre az is rátesz egy lapáttal, hogy a félelem tárgya egy ember, nem démonok vagy űrlények. Csakhogy ebben a lezárás miatt nem lehetünk biztosak. Még tegyük azt is hozzá, hogy azért az autós-fojtógatós jelenet nagyon gáz, főleg, hogy a végén a "hulla" szépen visszadugja a nyelvét és becsukja a száját...
A harmadik része a cselekményeknek pedig csupán annyi, hogy Jamie Lee Curtis (had ne mutassam be) fel-le rohangál. Ezt sajnos nagyon elnyújtották, a sokszori feltámadás meg inkább nevetséges, mint félelemkeltő.
Amekkora Szent Tehén, annyira megbocsájtanak neki minden hibát. Például a legkézenfekvőbbet, hogy Myers mégis hogy a fenébe tanult meg autót vezetni? Ráadásul olyan profi módon, hogy a követés művészetét is elsajátította! A doki erre csak annyit mond, hogy "biztos valaki tanítgatta"... skandallum! Sőt, még a hazafelé vezető útra is könnyedén rábukkant! Eleve hogy szökött meg? Mert erre se kapunk magyarázatot. Azért az ehhez kapcsoló bóklászó őrültek látványa tényleg hatásos.
A másik sarkalatos pont maga Myers jelleme. Semmit nem tudunk meg róla, és sokaknak ez még tetszik is! Mert hogy "az ismeretlen még félelmetesebb" - ez akkor lett volna igazán szép, ha a végén nem látjuk az arcát. Az nekem legalábbis marha illúzióromboló volt. Meg eleve, most csak fogadjuk el, hogy ő egy érzelemmentes gyilkológép? Ahogy az orvosa is megmondta? Igen? Akkor miért nem ölt kisgyereket? Pedig lehetősége lett volna rá, hiszen szabadon járnak-kelnek a kölykök... A másik vele kapcsolatos problémám, hogy túlságosan is profi, mintha rengeteg tapasztalata lett volna már, ami ugye lehetetlen. Ninjákat megszégyenítő módon settenkedik és mindig tudja, hogy ki merre van.
Elismerem, hogy ilyen kevés pénzből (300 ezer dollár) kihozták a maximumot. Meg, hogy a mai szemmel is élvezhető. A zene végig lenyűgöző, ehhez kétség sem fér (amit ugye maga Carpenter szerzett). De tele van olyan fehér foltokkal, ami mellett nem szabad szemet hunyni.
A másik "közmegegyezés", hogy Rob Zombie verzióját szinte kötelező utálni. Mert eredettörténetet merészelt adni Myersnak, a szemét! Van múltja, megismerjük a családját, a motivációját, az átváltozását, a maszkok jelentőségét - hogy merészelte ez a gazember! Fúúúúj!
Komolyan nem értem, hogy mit vannak ezen kiakadva. Végre kézzelfogható a "gonosz", nem egy túlmisztifikált terminátor. Mondjuk a "terminátor" jelző itt is jogos, olyan könnyen aprítja az embereket, mint nagymama a zöldséget a levesbe. Ez meg a másik "sarkalatos pont": túl sok a vér! Nebasszmár! Komolyan ez lenne a probléma egy horror film kapcsán?! Egyesek még a rengeteg tini-cickót is sokallják! Mi az isten van veletek?!
Külön érdem (ami mellett szintén szeretnek elmenni), hogy gyilkosunk nem vezet autót, hanem szépen lesétál az otthonáig! Mi több, a pszichológus karaktere is összetettebb lett (akit a zseniális Malcom McDowell alakít). Látszik rajta a vágy, hogy meggyógyítsa a srácot, sőt, barátjának is tekinti. Szemben a "régivel", aki nem gyógyítani akar, hanem elpusztítani az általa menthetetlennek vélt beteget.
Hovatovább nem csak hogy azt tudjuk meg, hogy hogyan szabadul ki az intézetből, hanem annak miértjére is fény derül. Ugyanis előtte mond le róla doktora, akire amolyan kvázi családtagként tekintet rá, egyfajta kapaszkodóra. Amikor ennek vége, logikus, hogy kishúgát akarja megkeresni. (A két főszereplő közötti kapcsolatra Carpenternél nem derül fény, csak a folytatásban.)
Sokkal gyorsabb tempójú, tud újat mutatni és megfelel a mai kor elvárásainak. Mindemellett maximálisan tiszteletben tartja az eredeti változatot is. Nem csak a zenét tartotta meg, hanem rengeteg emlékezetes beállítást is. Még olyan apróságokat is, hogy ugyanúgy feltűnik benne az 1951-es The Thing from Another World.
A színészekről meg már tényleg csak annyit, hogy mindegyikük ismertek a műfajon belül, sőt, a legtöbbjük már szerepelt Zombie első két filmjében, Az 1000 halott házában és annak folytatásában. Mindegyiket öröm nézni, igazi csemege egy "hozzáértőnek". Szóval már végképp nem tudom, hogy mi ez a közutálat a film iránt. (Udo Kier fájóan keveset szerepel, ha rosszkor pislant az ember, le is marad róla.)
Nem tökéletes még ez se, hiszen vannak indokolatlanságok, meggondolatlanságok (Trejo karakterének a kínhalála egy nagy WTF). Továbbá a végét ennek is elnyújtották rendesen, ráadásul a húgi itt roppant idegesítőre sikeredett. Nekem akkor is jobban tetszett, mint az eredeti. Vállalom.
Friss kommentek