Igazából kicsit sántít a dolog, hiszen az alábbi művet már egy éve cipelik különböző fesztiválokra, tehát már 2011-ben kész volt. Ugyanakkor a hivatalos mozi bemutatója még nem történt meg (az február 3-án lesz az imdb szerint). Ám valami bizarr módon már megjelent DVD-n. Akár hogy is, szerintem tekintsük nyugodtan ideinek.
The Innkeepers (2011-2012)
Rendezte: Ti West
Ti West-et nem kell bemutatnom, hiszen már szó volt róla a The House of the Devil és a hazánkban közismertebb Kabinláz 2 kapcsán. Ugyan ezek szerintem elég gyengékre sikeredtek, azért lehetett látni, hogy van potenciál a rendezőben. A kérdés, hogy most sikerült végre valami kifejezetten jót alkotnia? Nos, nem igazán. El is mondom, hogy miért nem.
Először is már magával a dramaturgiai felépítéssel is gondok vannak: ugyanaz, mint a már említett The House of the Devil-ben, vagyis a film nagy része baromira unalmas, ellenben a vége már kifejezetten izgalmasra sikeredett. Ráadásul ugyanazokat az eszközöket veti be: kevés szereplő, félmagyarázatok, természetfeletti erők és egy béna főhősnő.
A történet baromira egyszerű, amit nem is bonyolítanak túl: adott egy régi hotel, ami a bezárás előtt áll és természetesen kísértetjárta. Hűha, ilyet már láthattunk egy sokkal jobb filmben, a Ragyogásban is. A két főszereplő az egyedüli két megmaradt dolgozó, Claire és Luke. Akikre nincs jobb szó, mint hogy lúzerek. De tényleg: a piti életükkel a hátuk mögött képesek mindenki mást konkrétan lenézni, kik többnyire már elértek valamit az életben. Legyen ez a legegyszerűbb dolog, mint hogy másnak legalább van családja, szerelme. Még annak a súlyát se képesek kellő alázattal viselni, hogy egy hét múlva megszűnik a munkahelyük. E helyett mi izgatja őket a legjobban? Hogy vannak-e paranormális jelenségek a munkahelyükön, egész konkrétan egy öngyilkos menyasszonnyal akarják felvenni a kapcsolatot. Aztán persze a végén ráfáznak, mert aki keres, az talál is.
Ami tetszett, az az hogy, a szellemek létezését, illetve az utánuk való kutakodást olyan lazán veszik, mintha nem lenne nagy ügy. Egyébként akármennyire is utálatosak, azért valamilyen szinten szerethetőek is, van egy gyermekded bájuk az tény, főleg a lánynak. A mellékszereplők igazából súlytalanok, pedig a médium-színésznőben lett volna bőven lehetőség, csak az ő karakterével elég mostohán bántak.
A legnagyobb baj azonban az, hogy kibebaszottul klisés. De tényleg. Szinte minden feszültséget kelteni akaró jelenetet már láthattuk valahol. Magától szóló zongora? Ez most komoly? Az elcserélt gyermek és a Másvilág után bárki megmeri tenni? Úgy látszik igen. Meg ódon pince sötét titokkal? Ugyan már. Gáz. Meg rendkívül hatásvadász is, nagyon, de nagyon olcsó ijesztgetésekkel. Roppant fárasztó egy film. Azt meg már külön nem értem, hogy miért kellett három fejezetre bontani, hiszen ennek semmi funkciója nincs! Ugyanúgy, lineárisan folytatódik a történet!
Azért a végére sikerül eltalálni a hangulatot, de azt is tönkre vágja egy-két apróság. A szellemek megjelenítése kész katasztrófa, mert ugyan nem látszik CGI-nak, mi több, megkockáztatom, hogy azok élő szereplők voltak, de attól még egyáltalán nem képesek az ijesztésre. Azért bevallom, volt a film közepén egy pont, amikor belém fagyott a szar is, de az is jobban nézett volna ki, ha kicsit elnyújtják.
A technikai kivitelezés többi részével nincs nagy gond, szép hideg képeket kapunk, és úgy-ahogy a hang is a helyén van. Azonban borzasztóan vontatott, klisés és a végén egy hatalmas hiányérzetem is támadt. Voltaképpen nagyon sok mindenre nem derült fény. Teljesen felesleges egy darab, de talán egyszer érdemes megnézni annak, akinek alacsony az ingerküszöbe és még nem látott vagy száz hasonló alkotást.
West ezúttal is megkapja a szokásos pontját:
Értékelés: 4/10
Ettől függetlenül nem vagyok elkeseredve, hiszen tavaly is az első az szintén gyengus volt, aztán az év végére egész jó filmek születtek.
Friss kommentek