Ismét egy olyan ínyencfalatot vadásztam le nektek, amely a hazai DVD-forgalmazókat és a tévécsatornákat is (vagy leadták valahol?) elkerülte, méltatlanul. Így fel is merülhet a kérdés, hogy akkor ki gyártotta le a szinkront hozzá, vélhetően anno kiadták VHS-en, de ebben nyugodtan ki lehet javítani.
Kritika már volt róla, csak ajánlani tudom. Főleg a horror-rajongóinak, ugyanis ez egy zseniális omázs.
Az utóbbi év horrorjai "megtanítottak" minket arra, hogy bizony Kelet-Európa borzasztóan veszélyes: Szlovákiában embereket rabolnak el és kínoznak halálra gazdagok, Szerbiában és Bulgáriában szervkereskedőktől kell tartani, Romániában a gyerekek ölhetnek meg merő játékból, Horvátországban őrült hegyi emberek garázdálkodnak, Ukrajnában gagyi szellemek rémisztgetnek, míg Ausztriában minden második férfi pedofil és gyerekeket zárnak a pincékbe - ez utóbbi mondjuk igaz is, muhaha. (Az mondjuk elég gáz, hogy ezeknek a turistariasztó alkotásoknak a fele francia...)
Most azonban két film is rávilágít arra, hogy bizony Lengyelország sem kerülheti el a "címkét", ráadásul úgy, hogy az egyiket maguk a lengyelek bizonyítják be. Hogy mi van kis hazánkkal? Nekünk van egy Sas Tamásunk és maradjunk is ennyiben, mert ezzel köröket vertünk minden közelben lévő nemzetre.
Rendezte: Grzegorz Kuczeriszka
"Lengyel horror? No, ezt látnom kell!" - hangzott el magamban a képzeletbeli párbeszéd, mert bizony ilyesmit ritkán lát az ember. Az első reakció persze az, hogy "nekünk mikor lesz már végre?", míg a végén már az, hogy "ezt a szart mi is meg tudtuk volna csinálni". Mert bizony ez a film egyszerűen rossz. Inkább ne is készüljön soha horror ebben az országban, mint hogy ilyen szeméttel szennyezzük a világot. Úgy hogy megkönnyebbülhetünk. De legalább próbálkoztak, azért ezt el lehet ismerni.
Csak sajnos a filmet nem profik készítették. Egyedül az operatőri munkán látszik a tapasztalat, amiért egyébként ugyanaz a Kuczeriszka a felelős, aki rendezte is az egész művet. Ilyenkor szokás mondani, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Mert attól, hogy már egy tucat filmnek a készítésénél vett részt az ember, még nem biztos, hogy rendezőnek is be fog válni. Ezt a felvetést a Pora mroku bizonyítja be legjobban, ugyanis tele van ordító bénázásokkal.
Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!
Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard
Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.
Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.
Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!
Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.
Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:
Nagyon ritkán fordul elő az, hogy egy széria minden egyes részét ugyanaz rendezi (Sikoly összes), az meg még ritkábban, hogy a forgatókönyveket is egy ember szállítja minden esetben. Jelen alanyunknál ez történt: mind a hármat William Lustig rendezte, aki már a Maniac-al beírta magát a horrortörténelem nagykönyvébe. Az író pedig mindig Larry Cohen volt, aki leginkább a kisbaba-horrorjairól ismert: ő írta és rendezte az It's Alive 1 és 3-at, továbbá a remake és Az ördög gyermeke c. film szkriptjét is. Lássuk, hogy mi lett kettejük munkájának a gyümölcse!
Mivel a filmek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így muszáj lesz spoileresnek lennem a második résztől. Csak szólok.
Igazi VHS-klasszikus, egy újabb emlék a fura gyermekkoromból. Már maga az ötlet zseniális volt, hiszen a rendőr, mint karakter az esetek többségében csak egyfajta fogyasztási cikként volt jelen a horrorokban, és van azóta is. Tudjátok, ha már túl kevés szereplő van életben, de még van húsz perc a filmből, akkor hirtelen megjelenik egy vagy két zsaru, csak hogy legyen még kit feltrancsírozni. De mi van akkor, ha magát a félelem tárgyát képezi a kék egyenruha? Hiszen hazájában mindig is azt a jelképet képviselte, aki megvéd a rossz emberektől, akiben meg lehet bízni. (Itthon ugye már ekkor is közutálatnak örvendtek, a "Kádár-kolbásszal mászkáló pribék" volt a "biztos úr" alternatív kifejezése, manapság meg... khm... inkább hagyjuk is.)
Jó, a korrupció már akkor se volt ismeretlen fogalom arrafelé, továbbá a '70-es évek hippi- és négerverései se múltak el nyomtalanul az emberek fejében. De mégis teljesen más a helyzet, amikor a rendőr szó szerint levadássza a civileket. A címszereplő egy bizonyos Matt Cordell nevű ex-zsaru (akit a totál ismeretlen Robert Z'Dar alakított mindháromszor), aki valaha a testület mintapéldányának számított. Aztán elkövette azt a hibát, hogy leakarta leplezni a város korrupciós ügyeit, aminek az lett a következménye, hogy koholt vádak alapján még őt ítélték el. Azt mondanom se kell, hogy hogy jár egy "kékvérű" egy olyan börtönben, aminek a lakóinak a nagy része neki köszönheti a rabságot. Így elég hamar betalálják a fürdőben, majd szépen szétvagdossák az arcát és még meg is ölik. Vagy mégsem? Mindenesetre újra az utcát rója, ám ezúttal nem hogy a védteleneket védené, hanem egyenesen lemészárolja őket!
Aki rendszeresen olvas minket, annak nyilvánvaló, hogy most éljük a found footage filmek reneszánszát, vagyis jóformán hetente adunk hírt egy-egy újabb ebben a stílusban készülő filmről. Ezeknek a 90%-a elakarja hitetni a nézővel, hogy a látottak igaziak, persze a többség esetében ez elég szánalmas (lásd: Apolló 18). Persze vannak pozitív példák is, de manapság ritkán látni valóban klasszikus értelemben vett ál-dokumentarista filmet. Legutóbb talán a Megan is Missing kapcsán beszélhettünk ilyesmiről, de azért ott is voltak necces részek. A következő alany ellenben egy méltánytalanul elfeledett mű, hiszen a hitelessége több, mint meggyőző.
Rendezte: John Erick Dowdle
Ez voltaképpen egy nagyon ügyesen összerakott ál-dokumentumfilm. Nincs oknyomozó riporter, akit láthatnánk, ahogy találkozik az interjúalanyokkal, csupán a száraz narrációját hallhatjuk, amitől csak még hitelesebbé teszi az összhatást.
A történet egy sorozatgyilkosról szól, akinek megtalálták a VHS kazettáit, rajtuk a szörnyű tetteivel. Igen, még az évezred elején járunk. A felvételek remekül visszahozzák az analóg kamerák képi világát. Ritkán látni ilyen éles kontrasztot, a legemlékezetesebb egyértelműen a Cannibal Holocausthoz köthető. Ennél fogva a képhibák, "csíkozások" nem hogy nem zavaróak, hanem remek atmoszféra teremtők is egyben.
A filmben megszólalnak különböző rendőrségi és egyéb szakértők, akik bizony bevallják, hogy sokáig tehetetlenek voltak a tettessel szemben, hiszen képes volt mindig profilt váltani. Vagyis elkövette azt a bravúrt, hogy nem tudták megmondani, hogy összesen hány gyilkosság köthető hozzá - ezidáig.
Tudom jól, hogy az olvasók többsége ki van éhezve egy jó kis beteg filmre, ezt az étvágyat szeretném most az alábbi művel valamelyest csillapítani. Erre pedig legyen garancia a szerb mivolta. Azt azonban előre bocsájtom, hogy közel sem olyan kemény, mint a kvázi "testvére".
Rendezte: Mladen Djordjevic
Lefejezés, szex, homoszex, zoofilia, öngyilkosság, heroin, snuff, hányás, arcra pisilés, erőszak, AIDS, mutáns tehén és emberi sorsok. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne a filmet jellemezni, de ez csak a látszat. Mert az aberrált felszín alatt valódi értékekre bukkanhatnak a türelmes és erős gyomrú nézők. Ezek pedig igaziak, nem pedig belemagyarázások, mint a Szerb film esetében.
A főszereplő egy amolyan meg nem értett művész, kinek álma, hogy nagy rendező lehessen. A kezdeti amatőr kisfilmek és reklámok után belevág a pornózásba. Azonban kijátssza főnökét, hogy saját álmait megvalósíthassa, létrehoz egy pornó színházat. Vagyis a nézők előtt élőben dugnak a színpadon. Amiben többek között egy AIDS-es meleg pár is kitesz magáért. Az előadás természetesen botrányba fullad, elvégre a tíz évvel ezelőtti Jugoszláv Szövetségi Köztársaságról beszélünk. Így a társulat vándorszínházzá alakul és körbejárják az eldugott hegyi falvakat, hogy "megreformálják a szerb népet". Meg persze a pénz is jól jönne. Mondanom se kell, hogy ennél merészebb ötletet nem is tudnék elképzelni. Ezt überelni talán csak egy feminista zsidó szakszervezet alapítása tudná Szaúd-Arábiában.
Bevallom már egy ideje porosodott a levelek között ez a gyöngyszem, amit Ralome nevű törzsolvasónk küldött be. Szándékosan vártam meg, hogy az övé lehessen a "kitüntető" 20. vendégírás a blogon. Ugyanis ő a szokásoktól eltérően egy elég rendhagyó TOP 10-es listát állított össze. Ezúton is köszönjük!
Mielőtt azonban bárki fellelkesedne, és mindenféle top-listákkal árasztanátok el, szögezzük le, hogy bár ezzel az írással semmi bajom nincs (sőt), de nem tartunk igényt több ilyen jellegű cikkre. Ennek okaira nem szeretnék bővebben kitérni. Természetesen "szokásos" kritikákat bátran küldhettek továbbra is!
Külön bravúr egyébként, hogy ezek közül én még egyet se láttam (ajjaj). Viszont már most vitatkoznék, mivel két klasszikus is kimaradt: a Péntek 13 V: Az újrakezdés és a Sleepaway Camp. Ez utóbbinak a vége a mai napig valóságos mindfuck.
UPDATE: Közben a szerző jelezte, hogy félreérthetően fogalmazott, ugyanis ez NEM egy toplista, csak 10 film, amit tetszés szerinti sorrendbe rakott. Mindegy, így marad, az ilyesmire úgyis többen kattintgattok:D (muhahaha)
De át is adom a szót:
Egy korábbi facebookos szavazásban igény mutatkozott csavaros befejezésű filmek bemutatására. Úgyhogy következzen egy slashergyűjtemény. A kiválasztásnál az egyetlen szempont a filmvégi nagy(nak szánt) fordulat volt. Mint látható, becsúszott jó pár gyengébb darab is, de legalább ti megúszhatjátok ezeket :-)
Mivel a műfajt és az erősen B-kategóriás horror filmeket az olvasók jelentős része ismeri, így mindenki tudja, hogy körülbelül mire számíthat. Többek közt ezért is sikerült rövidre néhány ismertető. Az értékelés természetesen nem a lezárásra, hanem az egész filmre vonatkozik. Aki valamelyik pontszámmal nem ért egyet, majd leírja kommentben :-) Ha már komment: ugye mondanom sem kell, hogy ne rontsuk el a többiek szórakozását (ezt én is kérem - purga). Azért annyit elárulok előre, hogy a Mortuary borítója félrevezető, szó sincs zombikról, minden 100%-ig "valós".
Kritika itt. Ez azon kevés nem pornó jellegű filmek egyike, ami X-besorolást kapott, vagyis szigorúan csak felnőtteknek szól. Ki nem találjátok hogy miért:) Egyébként senki ne képzeljen bele valamiféle torture porn-t, ahhoz ez a film túlságosan is intelligens.
Tudtommal még beszerezhető DVD-n.
Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:
Rendezte: Steve Barker
Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.
A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.
Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.
A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.
Rendezte: Herschell Gordon Lewis
Először is úgy érzem, hogy tisztáznunk kell a "splatter" kifejezést, mert bár minden "tisztességes" horror rajongó bizonyára tisztában van vele, ugyanakkor egy-egy alkalmi olvasó nem biztos, hogy képben van. Röviden: az olyan film, ami nyíltan a belezésre megy. Nem feltétlen torture porn, vagyis az áldozatokat nem mindig kínozzák meg, a hangsúly itt a gyomorforgató (vagy csak annak szánt) vérbő, trancsírozós jeleneteken van. Ami legtöbb esetben "halottakon" végeznek el. Úgy is mondhatnánk, hogy a gore-ban bővelkedő horror filmek gyűjtőneve. Melyek legtöbbször értelemszerűen rendkívül alacsony költségvetéssel dolgoznak, ahogyan az alábbi mű is.
A rendező egy másik splatter művéről, a The Wizard of Gore-ról már korábban esett szó. Míg ott voltak olyan véres képsorok, melyek mai szemmel nézve is megállják helyüket, ilyesmivel itt alig találkozni. Ez többek között köszönhető persze annak, hogy ez volt a legelső, nem volt miből kiindulni. De leginkább a pénz hiányának.
Ez utóbbi jelenség mélységesen látszik a film minden egyes szegmensén. Ez egy 100%-os ótvar hulladék. Azonban mielőtt ebbe jobban belemennénk, lássuk a sztorit. Nem lesz valami hosszú.
Friss kommentek