A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.
Blood Feast (1963)
Rendezte: Herschell Gordon Lewis
Először is úgy érzem, hogy tisztáznunk kell a "splatter" kifejezést, mert bár minden "tisztességes" horror rajongó bizonyára tisztában van vele, ugyanakkor egy-egy alkalmi olvasó nem biztos, hogy képben van. Röviden: az olyan film, ami nyíltan a belezésre megy. Nem feltétlen torture porn, vagyis az áldozatokat nem mindig kínozzák meg, a hangsúly itt a gyomorforgató (vagy csak annak szánt) vérbő, trancsírozós jeleneteken van. Ami legtöbb esetben "halottakon" végeznek el. Úgy is mondhatnánk, hogy a gore-ban bővelkedő horror filmek gyűjtőneve. Melyek legtöbbször értelemszerűen rendkívül alacsony költségvetéssel dolgoznak, ahogyan az alábbi mű is.
A rendező egy másik splatter művéről, a The Wizard of Gore-ról már korábban esett szó. Míg ott voltak olyan véres képsorok, melyek mai szemmel nézve is megállják helyüket, ilyesmivel itt alig találkozni. Ez többek között köszönhető persze annak, hogy ez volt a legelső, nem volt miből kiindulni. De leginkább a pénz hiányának.
Ez utóbbi jelenség mélységesen látszik a film minden egyes szegmensén. Ez egy 100%-os ótvar hulladék. Azonban mielőtt ebbe jobban belemennénk, lássuk a sztorit. Nem lesz valami hosszú.
Adott egy ritkaságokkal kereskedő egyiptomi úr, aki fiatal nőket vadászik le, majd darabolja fel őket. Mindezt azért, hogy egy korhű vacsora keretében feltámassza Ishtar-t, a gonosz istennőt. Párhuzamosan követhetjük a "nyomozást is". Nagyjából ennyi. Persze egy exploitation mozi esetében nincsenek nagy elvárásaink, sőt, az egyiptomi mitológiával talán még túl is teljesített az elvártaktól.
A gagyiság sem zavarna, hiszen ez adhat egyfajta bájt is. Na de, ha minden egyes képkocáról süt az olcsóság, akkor ott már baj van. Nem is tudom hogy hol kezdjem. A színészek ritka, de tényleg ritka amatőrök. Hozzájuk képest A gyanú árnyékában igazi Oscar-díjas alakítások láthatóak! Az egyszerű, tőmondatos dialógusaikat a legtöbbjük szabályosan olvassa egy súgó tábláról! Szerencsétlen rendezőn látszik, hogy abból gazdálkodott, amiből tudott, így nem csoda, hogy a gyilkost alakító Mal Arnold-ot öregemberré kellett maszkíroznia. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy az ekkor még csak harminc éves színészt megpróbálták őszessé varázsolni. Ennek következtében végig kék hajjal parádézik... Pedig az ő alakítása még egészen kiemelkedőnek mondható (vakok közt a félszemű). Bár ettől függetlenül a karaktere sánta, mégis villámsebességgel mozog...
Megpróbálták ugyan alkalmazni a "minden karakter más hangot" kap technikát, de ezt is túlzásnak érzem, hiszen a gyilkos mindössze két, összetéveszthetetlen hangot kapott. Egyébként minden aláfestő zene olyan, mintha némafilmnek készültek volna. Egyszerűen gáz. Hangmérnököt ez a film nem látott, vagy csak utómunkára se volt keret, ugyanis minden zárt térben lévő párbeszéd visszhangzik! Egyszerűen beszarás.
Minden olyan jelenet fárasztó és érdektelen, amiben nincs vérengzés. Szerencsére ez utóbbiakból van bőven, elvégre ez itt a lényeg. Ezek többsége nem hogy élethű, hanem egyenesen nevetséges. Egyedül talán a nyelvkitépés az, ami még ér valamit. Az korrekt munka. A végén sajnos kihagytak ez borzasztó nagy ziccert, pedig attól csak jobb lett volna a végeredmény. Így viszont a lezárás igazi agyfasz.
A játékidő ugyan még 70 percet sem tesz ki, mégis halálra tudja untatni az embert. Persze anno baromi sikeres projektnek bizonyult, köszönhetően az újdonság varázsának és a meghökkentő jeleneteknek. Vagyis mindenki látni akarta, mert előtte ilyesmiben nem lehetett részük Így nem csoda, hogy a cirka 25 ezer dolláros büdzsé (egyesek szerint volt az 60 ezer is - nem látszik) végül 4 milliót hozott a konyhára.
Ez egy múzeumi darab. Érdekességképpen meg lehet nézni, de őszintén szólva nem ajánlom senkinek sem. Nincsenek benne pozitívumok. A 2 pontot is csak az elsőségéért kapja.
Érdekesség, hogy 2002-ben (vagyis 39 évvel később!) elkészült a folytatás is Blood Feast 2: All U Can Eat címen. Ami véleményem szerint egyéni rekord
Friss kommentek