Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:
1. Helyőrség: Fekete nap - Outpost II: Black Sun
Rendezte: Steve Barker
Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.
A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.
Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.
De ezek mind csak a kisebbik gondok, már-már szőrszálhasogatások. Az igazán negatív tényező, az maga a főszereplő, Lena karaktere. Ez a nő, annyira idegesítő, hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni. A bosszúszomja és a holokauszt miatti fájdalma teljesen súlytalanná válik azáltal, hogy egy értetlen, akaratos gyerekké válik. Olyan szinten, hogy amikor a végén már a világvégét vizionálják azzal, hogyha sürgősen nem teszik tönkre a német csodagépet, akkor is csak annyit tud kérdezni, hogy jó-jó, de hol van Klausener? ANYÁDBAN! Ráadásul neki valamiféle "akcióhősnőnek" kellene lennie, csak hogy nem csinál semmit, állandóan félre áll vagy elfut. Ennek következtében a lezárás több, mint kínos és sajnos egy szánalmas harmadik részt ígér.
Nagyon fárasztó film. A harcok az élőholtak (vagy mik) ellen ugyan véresek és látványosak, de érezni a színvonal visszaesését . A végén pedig megcsodálhatunk egy A jedi visszatér-be oltott Az elveszett Frigyláda fosztogatói vizuális torzszülöttet is.
A fizikust egyébként az a Richard Coyle alakítja, akivel élvezhető volt a Páran Párban c. sorozat. Talán a hiánya is közrejátszott abban, hogy csak négy évadig jutottak...
(Befőtt, tudom, hogy mit akarsz írni, kérlek fogd vissza magad!)
2. Stormhouse
Rendezte: Dan Turner
Maradjunk az angol katonai bunkeres, természetfölöttis alkotásoknál. Ugyan 2011-esnek van megjelölve, de ha hinni lehet az imdb-nek, akkor tavaly még senki se láthatta. Az már más kérdés, hogy a kedves adatbázis konkrétan KIHAGYTA a főszereplő nő nevét...
A film nem szarozik, rögtön közli velünk, hogy 2002-ben sikerült a hadseregnek elfognia egy természetfeletti lényt, akit fogva tartanak egy elektormágneses térben (hupsz, még egy hasonlóság). Berendelnek egy "médiumot", hogy lépjen már kapcsolatba vele, mert erre őket nem igazán képezték ki. Hősnőnk hamar rájön, hogy mire is kell nekik egy ilyen izé: kínvallatónak. Bazdmeg. Ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel bennem, de ezekbe nem szeretnék most belemenni, nyilván sejthető, hogy ez azért valahol egy durván nagy baromság. Mindazonáltal röhej, hogy mennyire elbagatellizálják a felfedezés jelentőségét.
Ennek ellenére a film mégse olyan vészes, mint amilyennek tűnhet. Egyrészt néhol képes feszültséget teremteni, főleg az elején, amikor a szellem még zárva van - mert az gondolom egyértelmű, hogy kiszabadul és pusztításba kezd. Tetszett a "bábozó" képessége, bár egy ponton ez is kissé röhejessé vált. A fel-fel csendülő gyermekdal is egészen hátborzongató megvilágítást kap. Nagy kár, hogy a szabadulását követően átment az egész film egy mezei "testmegszállós" ámokfutásba (kb. A gyilkos bennünk felpörgetve).
Sajnálatos módon a főszereplő itt is egy idegesítő picsa. Ezeket direkt válogatják így, vagy Angliában tényleg ilyenek a nők? A többiek meg abszolút sablonosak: kattant vezető rangban lévő katonák, nyegle tudósok és persze a kimért arcú politikus. Ja és egy szintén meghülyült terrorista.
A befejezés egyik fele röhej, a másik viszont kifejezetten jó poén, ami nekem tetszett is. Aki fogékony az ilyen művekre, az tehet vele egy próbát, de kihagyható.
3. Bizonyíték - Evidence
Rendezte: Howie Askins
Ez is hivatalosan tavalyi, de technikailag idei. A magyar címet nem tudom, hogy honnan vette az imdb, lehet hogy valamilyen formában eljön hozzánk? Vagy ez csak terv volt? Mindegy is. Spoileres leszek, de muszáj, mert így nem értenétek, hogy mitől nem lett ez nézhetetlen.
Tudom, hogy sokatok szereti a found footage filmeket, így lehet örülni, mert ez is az. Aminek a sztorija nem is lehetne egyszerűbb: négy fiatal elmegy egy erdőbe kempingezni, majd valamilyen bizarr teremtmények megtámadják őket. Ja és közben mindent filmre vesznek Azonban a legidegesítőbb ennek a totális indokolatlansága. Az egy dolog, ha valaki visz magával kamerát, hogy megörökítsen egy-egy pillanatot az ilyen bulikból. De ez már beteges. Ráadásul az önjelölt operatőr meg van róla győződve, hogy ezzel ő most dokumentumfilmet készít a -tessék megkapaszkodni- a teljesen no-name barátjáról! Ez igen! Nesze neked motiváció! Ennél erőltetettebbet ki se lehetett volna találni!
Az előző két mű kapcsán panaszkodtam a bosszantó főszereplőkre. Ezt most tessék megszorozni legalább háromezerrel és megkapjátok a kameramant. Aki egy retardált, értetlen fasz. Még a saját társai is állandóan lekiabálják a fejét, hogy kapcsolja már ki azt a szart, de ő ezt jóformán semmibe se veszi! Tudjátok, az a fajta, akinek hiába magyarázol, látod rajta, hogy egyszerűen NEM ÉRTI és ragaszkodik a saját igazához. Egyszerűen minden egyes megszólalásáért kijárna neki egy csicskalángos. Annyira, de annyira szétvertem volna azt a kibaszott fejét, hogy magamra se ismertem. Azt mondanom se kell, hogy amiket felvesz, az javarészt baromi unalmas.
Na de! A film második fele valóságos megváltás! Túl azon, hogy az a fasz lesz szíves elhalálozni, nem látunk mást, mint ideges, fejvesztett rohangálást. Aminek következtében ugyan a kép össze-visza rándul és akadozik, de még így is sokkal élvezhetőbb az eddigieknél. Hovatovább, míg eleinte ismeretlen gorilla szerű lényektől menekültek hőseink, addigra az utolsó 20 perc egy valóságos rémálommá válik: őrültek, zombik (?) és katonák. Engem leginkább a Half-Life 1-2-re emlékeztetett. Maga a megtestesült szürreálisba hajló, tömör káosz. Egy pokoli utazás. Csak ezért érdemes végig szenvedni, mert mire idáig eljutunk, fogunk, az tuti.
Kivitelezésről a műfajból eredően kár is beszélni, a hitelesség pedig nulla. A stáblista ötletes, arra sarkall, hogy végig nézd. Az meg külön bájos, hogy a színészeket ugyanúgy hívták, ahogy a karaktereket. Nem akarok rosszmájú lenni, de szerintem képtelenek voltak megjegyezni az álneveiket...
4. Nailbiter
Rendezte: Patrick Rea
Levezetésképpen pedig jöjjön a mezőny legerősebb darabja (ez is a vakok között a félszemű esete), az előzőhöz hasonlóan, Amerikából. Ezúttal is egy kissé spoileres leszek, ha nagyon meg akarsz lepődni, akkor nem olvasol tovább. Noha az igaz, hogy nem egy kihagyhatatlan filmélménytől fosztanád meg magad.
Azt kell, hogy mondjam, hogy maga a történet egész egyedi. Anyuka és három kislánya éppen menne ki apuka elé a reptérre, amikor is beleütköznek egy tornádóba. Hogy mentsék magukat, bezárkóznak a legközelebbi ház pincéjébe. Ahonnan aztán nem tudnak kijutni, mivel a lakók beszögelik a kijáratokat. Ez pedig még a kisebb baj, ugyanis mint kiderül, a házban valamiféle torzszülött, emberszerű, agresszív lények is élnek. Fogak helyett szögekkel a szájukban.
Egy ilyen jellegű csapat kapcsán az ember csak legyint, hogy "áá, úgyis mind túléli", így tettem én is. Mert ugyan a gyerekhalál nem meglepő manapság egy horrorban, de a marcangolásuk már igen. Itt pedig csúnyán megszívja a kedves kis család. Ez pedig végre valami új, valami, ami kizökkent a posványból. Like.
Persze a megváltást így sem hozza el. A kreatúrák múltjáról, keletkezéséről alig tudunk meg valamit. Még az a kevés is homályos. Ráadásul kissé nehezen indul be. A film eleje próbál a puszta bezártságra apellálni, ami nem sikerült túl hatásosra. képtelenek atmoszférát teremteni. A drámaiaknak szánt jelenetek meg inkább nevetségesek, mint szívszorítóak.
Mindemellett érezni az alacsony költségvetést, és míg például. a gagyi tornádó még nem is zavarna, de hogy a szörnyszülöttekről jóformán csak közeliket kapunk, na az már vérlázító. Az akciókat is nagyon ügyesen kendőzik. Kár érte, mert egy picivel magasabb büdzsével szerintem sokkal élvezhetőbbet is össze tudtak volna hozni. Talán egy próbát még így is megérhet.
Friss kommentek