Hiába no, ha kéritek (e-mail, Facebook, komment), akkor próbálok annak is eleget tenni. Ráadásul a kettő közül az egyikkel kapcsolatban megkaptam, hogy befért volna a toplistába is. És tényleg? Akkor megint beégtem? Rögtön kiderül!
Haunter
Rendezte: Vincenzo Natali
A Kocka és a Hibrid rendezőjének legújabb műve ezúttal mellőzi a sci-fit és inkább a divatos kísértetes irányzatot képviseli. Egy kis csavarral. Ugyanis a főszereplő egy 16 éves lány, akinek minden napja ugyanúgy telik, mármint szó szerint, tisztára, mint az Idétlen időkigben. Csak ez sokkal rosszabb, mert pl. a családi házat nem hagyhatja el és igazából nem tud semmit se variálni. Természetesen a családja mindenből semmit se érzékel. Így ebben a végtelen monotonitásban telnek a napjai, vagyis izé, pont, hogy nem telnek. Ennek az érzékeltetés egész jól sikerült és szerencsére túlzásba sem vitték.
A film nem csinál túl nagy titkot belőle, hogy bizony mindannyian halottak és csak szellemei önmaguknak. De ugye ezzel egyedül a lányka van tisztában és hiába magyarázná el a többieknek a helyzetet, másnapra úgyis elfelejtik. Vajon ez a purgatórium? Nem az.
Természetesen ez így önmagában elég unalmas lenne, így elég hamar felveszi (először) akaratlanul a kapcsolatot az élőkkel, akik ebben a fordított helyzetben viselkednek ijesztően. Vagyis tőlük kellene megijedni. Frappáns, de lássuk be: ez nem megy. Mégis, mi a francot lehet ártani egy halottnak? Miért izguljunk értük?
A Marsról forgatni sci-fit nem jó ómen, hiszen valamiért az ilyen produkciók rendre elbuknak a mozik jegypénztáránál. És amíg a Mars szelleme esetében ez érthető, addig A vörös bolygó vagy a Mars mentőakció tekintetében már nehéz kitalálni ennek az okát. Mindenesetre érthető, ha valamiért az utóbbi időben a filmesek nem mertek a szomszédos bolygónkról bármilyen jellegű produkciót forgatni. Igazából ezt sem kellett volna az angoloknak és íreknek, mert semmi maradandó nem lett belőle.
Az első részt minden hibája ellenére imádtam, most nem ecsetelném, hogy miért, hiszen 
Bármit is írjanak egyes fanyalgók, 2013 igenis a horror éve volt! Először is, egy jól ismert, iszonyat gáz franchise se végzett terrort a nézőkön. Vagyis elmúlt végre volt egy olyan év, amikor se Resident Evil-, se Underworld-, sőt még Paranormal Activity-film sem mérgezte a közízlést. Igazából már ennyi elég is lehetne, de ahogy végig néztem az idei kritikákat, szembesülnöm kellett azzal hogy az átlagot tekintve még sose pontoztam ennyire kimagaslóan magas átlaggal. Sőt, amióta írom az éves toplistákat, most fordul elő először, hogy nem kerül be egy 6/10-es alkotás sem, ellenben a győztes 10/10-es pontozású lett! Mi több, összesen 11 alkotás érdemelt 7 pontot (ez már nekem is furcsa egy kicsit), vagyis még ez sem volt garancia a toplistában való szerepléshez! (Érdekességképpen 9 pontos egyáltalán nem született.)
Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!
Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az 
Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat..jpg)
Sajnos Magyarországon kialakult egy olyan kényszerképzet, hogy ha valamit ingyen/ajándékba kapsz, akkor arról nem illik rosszat mondani. Persze nem is kell bunkózni, de én az őszínteséget mindig is többre tartottam a hazug mosolynál. A kritikáknál is gyakran előkerül a téma, hogy a "szemét zugfirkász" jobban értékelné az adott alkotást, ha nem ingyen, sajtóvetítésen nézte volna meg. Különben is, örüljön, hogy nem kellett érte fizetnie. Természetesen ez egy gyerekes hozzáállás, hiszen akkor nem is lenne értelme kritikákat írni. Mindenesetre nekem is most fájó csúnyákat írnom ezen alanyunkról, hiszen megtisztelő, hogy ilyen messziről küldték el hozzám. De akkor sem hazudhatok, még akkor se, ha a többség amúgy se nézné meg. Nem is éri meg, mert ez bánatomra nem sikerült túl jól.
Sokszor volt már szó gyilkos Mikulásokról, de ezúttal fordult a kocka: London utcáin egy őrült egyesével levadássza a piros jelmezes embereket. Ezzel szerintem már fel is ütöttem az egyik leggyengébb pontját a műnek. Mert jól sejtitek, az áldozatok között többnyire semmilyen kapcsolat nincs. Ezek a Télapók csak úgy random megjelennek a filmben, csakis azért, hogy változatos körülmények között meghaljanak. Karakterileg is jóformán a részeges váltja a paráznát. Akad köztük elvileg "rendes" is, de honnan is tudhatnánk bármit is róluk?
Sokszor volt már szó témába vágó horrorfilmekről, de csak nagyon kevés kapcsolódott szorosan hozzá. Még kevésbé találkozni olyanokkal, amelyek nem vitték el jellegéből adódóan a humor irányába. Erre talán a legjobb példa az eredeti 
Friss kommentek