No kérem, két remake, 4 film, lehet majd a kommentben fújogni. A szokásomtól eltérően most egybe veszem a régit és az újat.
1. Sziklák szeme - The hills have eyes (1977 Wes Craven - 2006 Alexandre Aja)
Egyik rendezőt sem kell (remélhetőleg) senkinek sem bemutatnom. Mindenesetre Aja-ról annyit, hogy első filmjét, a Magasfeszültséget jómagam is dicsértem, azóta azonban szinte csak újragondolja mások munkáit (Tükrök, Piranha 3D).
Az alaptörténet röviden (azok kedvéért, akik egyiket se látták): a sivatagban egy kiránduló, lakókocsis nagycsalád lerobban, majd torz, helyi kannibálok támadnak rájuk. A történet ismerős lehet ebből a posztból, ahol a film ZS-verziója is fellelhető.
Ez a feldolgozása kicsit fura. A kezdése teljesen más, mondhatni egy alapozás a későbbi gore-ra, míg Craven finoman építi fel a cselekményeket. Azonban amint megjelenik a cím, onnantól kezdve szinte egy az egyben ugyanazt látjuk, persze 30 év eltéréssel (így pl. van mobiltelefon, aminek persze nincs térereje). Ez nekem először roppant zavaró volt, mert kérdeztem magam, mi abban a munka, ha ugyanazt megcsinálja, csak a "jelenbe" helyezve. De ezt úgy tessék elképzelni, hogy a karakterek csontra ugyanazok, még a kutyák is. Ugyanazok a karakterjellemek, bár ez majd a sztori előre haladtával jócskán megváltozik, ahogy minden más is. Először csak finom apróságok (egyik esetben látni az egyik kutyus halálát, másiknál már csak a tetemét), majd egy ponton teljes más képet fogunk kapni.
Már a támadók eredete is teljesen más: míg a '77-esben egy erőszakos bolond elrabolt feleségével hozott létre egy torz családot, addig Aja esetében itt a torzulásoknak nagyobbak, köszönhetően a radioaktivitásnak. Pontosabban a háttér történet kicsit bonyolultabb, de ez most úgysem fontos. Így viszont a kapcsolat is teljesen más az öreg benzinkutassal: a régebbi verzióban ő a nagypapa, aki szégyenli, hogy mit tett és a kirándulókat lebeszéli a kerülő útról. A modernben viszont egy amolyan "kéz, kezet mos "figura, aki a "vadászterületre" csalja a gyanútlan áldozatokat, ő meg elfogadja az ott lakók "ajándékait", amiket persze összelopkodnak. Továbbá anno tudtak beszélni, ráadásul nevük is volt, ami nekem kifejezetten tetszett, hogy bolygók neveit kapták. Most viszont csak artikulálatlanul hörögnek, leszámítva a vezért, de szerintem ő is csak azért tud verbálisan kommunikálni, hogy elmondhassa a háttértörténetet.
Azt mondanom se kell, hogy a francia újító előszeretettel alkalmaz gore-t, szóval el lehet képzelni, hogy itt is mire hegyezte ki a fő hangsúlyt. Na nem mintha a Craven szégyenlős lett volna, de a különbség liter művérekben mérendőek. Ehhez párosul az is, hogy a remake-ben lett egy kvázi főszereplő, aki szépen átalakult a pacifista tutyimutyiból egy gyilkológéppé, míg régen csak a gyerekével rohangált, ami életszerűbb is volt. Azonban a németjuhászokkal nem vagyok kibékülve: mindkét alkotásban precíz, kommandósokat megszégyenítő harci taktikával rendelkező állatok hatását keltik. Olyan szinten, amit még egy Jerry Lee-ből se néznék ki. Számomra pont ezek miatt váltak abszolút hiteltelenné. Még egy radioaktív torz kannibál családot is elképzelhetőbbnek tartok, mint egy ellenségét megtévesztő, hátulról támadó, osonó kutyát. Mindazonáltal hozzá kell tennem, hogy valós események alapján készült az eredeti forgatókönyv, de ezt manapság már ki tudja.
Igazából a kettő legjobb elemeit kellene egy filmbe vegyíteni, bár harmadszorra már baromi unalmas lenne az alapkoncepció. Azért az eredeti egy fokkal jobb, volt valami sejtelmesség benne, nem csak hentelés. Bár aki meg erre vágyik, annak valószínűleg a másik fog jobban bejönni. Mindenesetre technikailag, rendezésileg, színészileg egyikben sem találtam kivetni valót. Na jó, mindkettőnél kissé ripacsnak éreztem a kamaszlányt, de főleg az újragondolásnál.
u.i.: Készült egy folytatás is, de ahhoz már egyik rendezőnek se volt köze, még én sem láttam, aki látta, kérem írjon, hogy érdemes-e megnézni.
2. Fekete Karácsony - Black Christmas (1974 Bob Clark - 2006 Glen Morgen)
Itt a helyzet már sokkal egyértelmübb: a remake egy förtelem. Az elődje meg zseniális. Aki nem elégszik meg ennyivel, az olvasson tovább:)
A történet mindkét esetben hasonló: adott egy bérház, amiben főiskolás lányok laknak (még is csak jobb, mint egy koli), közeleg a karácsony és a többség ennek rendje szerint szépen haza is költözik. Azonban különös, perverz telefonhívások keserítik meg az utolsó napokban az ott maradtakat, míg egyszer csak el nem kezdenek tünedezni az ott lakók.
Előbb néhány szót alkotókról: Bob Clark neve nem biztos, hogy mindenkinek ismerős, azonban gyanítom, hogy a Forró Rágógumit sokatok látta. Igen, az első két rész is az ő műve, ezzel nem csak a slasher alapjait tette le karácsonyos alkotásával, hanem a szexuális tartalommal bíró tini-vígjátékokét is. Persze vannak más horrorjai is, de nem hiszem, hogy hazánkban annyira ismertek lennének (pl. Dead of Night). Kár, hogy mostanság olyanokhoz adja a nevét, mint a Szuperbabák 2... Mi lett veled ember? Morgennek pedig a másik filmje a Willard, amiben egy férfi patkányokat irányít a gondolataival, a többi ki is található (nem, nem mesefilm).
Szóval az eredetit sokan tekintik az első slashernek, szerintem ez féligazság, inkább maradjunk annyiban, hogy jó alapot adott Carpenter Halloweenjéhez. Akár hogy is tekintünk rá, ez a film működik. Gyilkolós horrorban, amikor tudjuk, hogy ember az elkövető (még ha túlvilági ereje is van), akkor szerintem nincs igazán olyan, hogy most meghűl bennünk a vér. Pláne azoknál, akik már egy jó pár hasonló műnél túlvannak. Itt viszont belém fagyott a sz*r is. Na nem ijedeztem, vagy hasonló, de ilyen feszültséget rég éreztem. Különösen a bizarr telefonhívások voltak rám hatással, azokat valami zseniálisan eltalálták.
Továbbá már ma
ga a bizonytalanság érzete is, hogy akit a végén elkaptak, ő volt-e valóban a tettes. A padlásról meg ne is tegyünk említést, ha legközelebb hintaszéket fogok látni, tuti, hogy erre a filmre fogok majd asszociálni leggyorsabban. Iszonyat hatásos itt kérem majdnem minden, pedig nem tesznek túl sokat. A helyszín nagyrésze ugyanaz a ház, az öldöklésekből nem sokat látni, mégis van benne valami, amitől kirázott a hideg. Persze a rendező már ekkor is megmutatta, hogy van ám humora is: a főbérlő asszonyság karaktere odabasz rendesen. Főleg az, hogy a lakás minden szegletébe rakott egy kis dugi piát. Egyedüli kivetni valóm, hogy van egy két jelenet, amit nyugodtan kivághattak volna. Azt meg a végképp nem értem, hogy a végén miért ment fel a lépcsőn a csaj, ha tudta, hogy ott a gyilkos...
Ezzel szemben a remake a közelébe se ér. Itt kapunk egy komplett, kissé zavaros és perverz előtörténetet. Pedig anno dicsértem a trailerét. Mondjuk vannak azért jó ötletek, pl. a mézeskalács sütése emberből, na az bejövös volt. Azonban itt már tényleg arra mentek a készítők, hogy mindenkit feltrancsírozzanak, lehetőleg minél látványosabban. Nincs feszültség, nincs kivárás. Ugyan van a végén egy fordulat, de az meg tök felesleges, mert ilyet láttunk már ezerszer. Igazából pont a lényegét, azt a hideg atmoszférát és félelmet nem tudták átrakni ebbe a verzióba. Így nem maradt más, csak a hentelés, amit ebben abszolút feleslegesnek éreztem.
Ráadásul a képi világa is túl színes, túl "csilivili". A színészek pedig ripacsok, egyikkel sem tudok együtt érezni. Az eredetiben legalább morális kérdések is felmerültek. Igazából ez egy gyalázat, csak úgy, mint az új Rémálom az Elm utcában.
Friss kommentek