Nyakunkon az év vége, én pedig egy kis lemaradásban vagyok az idei termést illetően. Úgy hogy most kutyafuttában próbálom darálni az arra érdemeseket, elvégre mindenféle ócskasággal nem akarom fárasztani sem magamat, sem a nagyérdeműt. Sajnos ennek ellenére ebben az eresztésbe is bekerült egy borzadály, de a többi az egész fogyasztható.
1. A hívás - The Call
Rendezte: Brad Anderson
Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat.
És valóban eltér egy kicsit a megszokott nyomozgatós filmektől, mert itt a cselekmény főszála ugyanabban az idősíkban mozog: egy elrabolt lány segélyhívása a csomagtartóból. Tetszett, ahogy próbáltak neki telefonon keresztül segíteni, hogy mikkel próbálkozzon, hogy hogyan tájékozódjon és adjon jeleket. Sajnos azonban pusztán maga a tény, hogy ez megtörténhetett már magában foglalja azt, hogy a világ leghülyébb pszichopatájával van dolgunk. Mert mégis miféle retardált nem kutatja át az áldozatát, mielőtt betuszkolja egy csomagtartóba? És ha annyira zavarja a zaj, amit csap, akkor miért nem kötözte meg és tömte be a száját? És még sorolhatnánk...
Technikailag sincs éppen toppon: minek ennyi közeli? Ráadásul ilyen rémesen kivitelezett? A rendező sose volt a kedvencem, mert se A gépész, se a Session 9 és se a Vanishing on 7th Street nem tudott meggyőzni. Jó, még így is ez a legjobb, legösszeszedettebb munkája, de valahogy olyan üres. Tipikusan egyszer nézős, annak ellenére, hogy nincs az a jól ismert "vajon ki a tettes?"-féle egyszer használatos faktor sem. Semmilyen faktora sincs, ez a baj.
Halle Berry anno megérdemelten kapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjében nyújtott alakításáért, itt viszont nyomott egy laza rutint. Cserébe a frizurája borzalmas, aki kitalálta, azt kötelezném a viselésére is. Az meg külön baki, hogy az áldozatot alakító, már Oscar-díjra jelölt Abigail Breslin (Zombieland, Jelek, A család kicsi kincse) a film végén melltartóban flangál és izé... megmozgatta a fantáziámat, amivel remekül elterelték a figyelmemet minden másról.
2. Skinwalker Ranch
Rendezte: Devin McGinn
Ezt a filmet már többen ajánlották (köztük Varin kolléga is), én meg persze szkeptikusan álltam hozzá, hiszen egy found footage darabról beszélünk, amikre én ritkán izgulok rá. Ettől se pisiltem össze magam, de legalább nem vészes, egész vállalható.
A történet egy farmon eltűnt kisfiúról szól, akiről konkrét felvétel van, ahogyan egy energianyaláb (vagy mi) eltünteti valahová. Ez viszont annyira kézzel fogható dolog, hogy hogy nem remegett bele az egész világ?! Mindegy, egy tudós csapat azért csak rácuppant az ügyre és bekamerázták a helyet, hogy hátha látnak még valamit. Láttak. És ezt látjuk mi. ÉS EZ PERSZE MIND MEGTÖRTÉNT! Komolyan már, minek fárasztani minket ezzel a szöveggel 2013-ban?! Ehh... lépjünk is tovább.
Öröm, hogy a műfajtól kissé idegen módon már majdnem a film közepétől elkezdődnek az izgalmak, amik szerencsére nem merülnek ki az ajtónyitogatásban és homályos felvételekben. Nem, láthatunk VHS felvételt (muhahaha, értitek?), hatalmas fénykitöréseket, a gyermek elsuhanó szellemét (?) és még sok furcsaságot. Aztán sajnos az alkotók egy ponton túlbonyolítják a sztorit és nem tudni, hogy mit is akartak végül kihozni. Legalább három irányba elviszik a cselekményt és igazából nincs egyértelmű válasz arra, hogy mit is láttunk. Vagy hogy amit láttunk, minek kellene gondolnunk. És ez nem az a jól eső agyalós befejezés, hanem a MOST MI VAN?!-féle kínos felkiáltós.
Sajnos spoiler nélkül nehéz szavakba önteni a problémáimat, na majd a kommentek között kitárgyalhatjuk! Az viszont piros pont, hogy amikor valaki azt mondja, hogy "kapcsold ki a kamerát", AKKOR KI IS KAPCSOLJÁK! El se tudjátok hinni, hogy ez nekem személy szerint milyen megnyugtató volt!
3. Bad Milo!
Rendezte: Jacob Vaughan
Erre a borzalomra már korábban felhívtam rá a figyelmet, bár ne tettem volna. Alpári, kaka-pisis horror-vígjátéknak ígérkezett már akkor is, de az ilyenekkel nincs nagy bajom, ha tényleg vicces. De ez nem az, pedig a film arról szól, hogy egy 30 centis lény mászik ki-be egy férfi seggéből! Már művészet egy ilyen kaliberű sztorival unalmas és fárasztó produktumot létrehozni.
Most mégis mit írhatnék még róla? Ha egy vígjáték nem vicces, akkor nincs is miről beszélni, nem? Hova tudnám ezt még fokozni? A főszereplő béna. Nem tudok vele együtt érezni és nem is akarok. A mellékszereplők idegesítőek és sajnos nem a legrosszabbak halnak meg. A végén van egy frappáns csavar, ami miatt nincs szívem 1 pontot adni rá, mert amúgy megérdemelné. Ja és ha csukva van a szája, akkor a lény egész cuki. Had ne írjak már többet róla, higgyétek el, ez egy szar! Ha nem vagytok Ti, végig se szenvedem! Értékeljétek azzal, hogy elkerülitek! :)
4. Dark Circles
Rendezte: Paul Scoter
A végére hagytam a mezőny győztesét, a négy közül egyedül ezt tudnám nyugodt szívvel ajánlani, noha ez sem tökéletes (jaj, ahogy öregszem egyre cinikusabb faszfej leszek?).
Eleve azzal a szomorú klisével indítunk, hogy fiatal párocska új házba költözik... Meglepően nagyba, noha saját bevallásuk szerint annyira nem veti fel őket a pénz. A nő ugye nem dolgozik, a pasi meg zenész, de nem egy Ozzy kaliberű, aki megengedhetné magának azt a luxust, hogy csak néha ül le a zongorájához pötyögni. Igazából nem is értem, hogy ez hogy lehetséges, tán Amerikában tényleg megéri még csak a lemezeladásokra hagyatkozni? (Megsúgom nem.)
Na de a lényeg, hogy pont mellettük építkeznek, az újszülött kisbabájuk meg egyszerűen egy újszülött kisbaba, aki akkor sír fel, amikor csak akar és emiatt nem is lehet rá haragudni. Ennek következtében viszont a fiatalok nem tudnak aludni mert valamiért nem hallottak még sem az altatóról, sem a füldugóról (mármint persze váltott műszakban használhatnák). Így viszont borzasztóan kialvatlanok (innen a "Sötét karikák" cím is) és ettől hallucinálni kezdnek mindenféle borzalmakat, köztük egy szakadt, rémisztő nőt is. Vagy ez utóbbi nem is a képzelet műve?
Jó az alapkonfliktus, ahogyan a kimerültségtől a párocska először elhidegül egymástól, majd kifejezetten ellenségesen viselkednek egymással. Mindeközben időnként sikerült egészen hátborzongató atmoszférát teremteni. Nagy kár, hogy a szépen felépített narratíva nagyon hamar megreked egy ponton. A vége viszont egész meglepő, még ha a magyarázat egy kissé nyakatekert is. De amúgy nem rossz, simán nézhető.
Ja és After Dark alkotás, amiről szintén volt már szó.
Friss kommentek