Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!
1. Byzantium
Rendezte: Neil Jordan
Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!
A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői!
Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...
A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.
Azonban hiába a fennköltség, a költőiség, mégis kissé felszínesre sikeredett. Mármint nagyon sok részletet nem dolgoztak ki. A "testvériségről" voltaképpen nem tudtunk meg semmit se, ahogy az üldözőikről is jobb lett volna további részleteket megismernünk. További hiba, hogy a vérszívások nyomait sose tüntetik el és nekem ne mondja senki, hogy ennyi idő elteltével egy árva nyomozónak, újságírónak sem tűnt fel! Ehhez kapcsolódóan ötletes volt az az újítás, hogy szemfogak helyett a hüvelykujj megnyúlt körmével öltek. Ellenben mezei kényelemnek fogtam fel, hogy kizárták a napfény ártó hatását. Mert így már nem is olyan rossz a vámpírlét...
Persze minden apró kukacoskodásom ellenére azért maga a film egészen magával ragadó. Hangulatilag a svéd Engedj be!-hez tudnám hasonlítani, természetesen azért minőségileg azt a szintet nem éri el. Ó, egyébként ír-angol-amerikai koprodukciós alkotás.
2. Contracted
Rendezte: Eric England
Korábban már volt róla szó és azóta többen is kértétek tőlem, hogy írjak róla. Nem alaptalanul, ugyanis egy elég egyedi darabról beszélünk.
Igazi, klasszikus bio-horror, ami remekül viszi tovább a cronenbergi örökséget. A történet valóban annyi, amit már korábban is írtunk: egy leszbit egy buli után megerőszakolnak, majd megbetegedik, mondhatni el kezd szétesni.
Igazán hátborzongató és drámai, ahogy a szerencsétlen állapota napról napra egyre rosszabbá válik. Vérzés, bevérzett szemek, leeső körmök, hajhullás és miegymás. Ezzel párhuzamosan az élete is szétesik: oda a szerelme, a munkája és a hobbija is. Igazi dráma is lehetne, csak a legnagyobb baj magával a főszereplővel van: egyáltalán nem szimpatikus. Nem hallgat a tanácsokra, megy a feje után és sokszor kifejezetten bunkó is. Emiatt viszont nehéz együtt érezni vele. Innentől kezdve viszont miért aggódnánk érte?
A megtekintése közben meg végig arra gondoltam, hogy mit akar jelképezni a rothadás? Egyáltalán, jelképez valamit? Ha az utolsó pár percet vesszük (ami egyébként túl hirtelen lezáráshoz vezet), akkor ugyan rájövünk a "poénra", de tényleg csak ennyi lenne? Mert akkor ez az egész kissé súlytalan.
Mindenképpen érdemes megnézni, csak bosszantó, hogy többet is ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból. Vagy legalábbis mögöttes tartalommal megtölteni. Mindenesetre ebben látható a filmtörténelem egyik leggusztustalanabb szexjelenete, amit úgy sikerült elérni, hogy igazából nem mutatnak semmit se.
3. Go Goa Gone
Rendezte: Raj Nidimoru és Krishna D. K.
Az indiai filmgyártással kapcsolatban eddig tele voltam olyan előítéletekkel, mint pl. hogy ők mást se csinálnak, mint Asylum-kaliberű filmekbe raknak zenés-táncos betéteket. Ellenben ez a mű egész kellemes meglepetést okozott! Így Bollywoodra ezentúl érdemes lesz odafigyelni!
Annyira elüt a "tipikus" indiai filmektől, hogy más szereplőkkel akár amerikainak is lehetne titulálni. Eleve a két főszereplő amolyan Kalandférgek-pótlékok, azaz isznak, drogoznak és minden őrültségben benne vannak. Azonban a nyaralásuk most balul sül és egy zombikkal teli szigeten találják magukat.
A film vicces, de csak amolyan megmosolyogtatóan. Nincsenek térdcsapkodós gegek, pedig tényleg elég sok mindent bevetnek. A párbeszédek fergetegesek, ugyanakkor a debilitást néhol már kissé túlzásba viszik. Érdekes módon azonban annak dacára, hogy állandóan betépnek, nincsenek ebből adódó helyzetkomikumok. Mondhatni kihagyott ziccer.
Az viszont kifejezetten ötletes, hogy mivel a vírus egy új drognak köszönhető, így a zombulás állapota párhuzamba vonható a drogfüggők állapotával. Nagyon jó húzás lenne önmagában, ha a "megoldást" nem szintén drog jelentené... Amúgy meg felvetődött bennem, hogy mégis ki a tököm akarna önszántából egy orosz maffia által szervezett illegális bulin részt venni?
Technikailag is meglepően profi: vannak lassítások és látványos lövöldözések. A zenei aláfestés hangulatos, ami által elmerülhetünk egy kicsit az indiai underground zenei világban is. Összességében nem rossz, de azért nem egy korszakalkotó mű. Mert azért az egzotikumát leszámítva nem sok újat tud felmutatni. Olyan, mint a legtöbb humoros-zombi film. De semmiképpen sem rosszabb.
4. Lesson of the Evil / Aku no kyoten
Rendezte: Takashi Miike
Igen, őt is nagyon vártunk már. Ugyan 2012-es darabról van szó, de most had soroljam ide, hiszen Ázsiából (jelen esetben japánból) nagyon ritkán találkozunk aktuális horrorral.
Kell hozzá türelem. Ez az a fajta alkotás, aminél ha kihagysz öt percet, akkor cseszheted az egészet, mert minden részletre oda kell figyelni. Különösen nehéz követni az első fél órát, ami elsőre összefüggéstelen jelenetek egymásra fűzésének tűnik. Aztán persze kialakul egy érthetőbb, lineáris szál. Ami nevezetesen egy pszichopata tanárról szól. A többi szerintem sejthető.
Tényleg az a baj, hogy túl kell esni az első fél órán, hogy aztán hirtelen magával ragadjon az a bizonyos atmoszféra. Mert addig még csak jelek sincsenek arra, hogy most éppen horrort lát a néző. Aztán ami ezután következik, az nagyon nyomasztó és kissé beteges is. Az utolsó harmad meg egy mészárszék. Elképesztő méretű gyilkolássorozatot nyomnak le a torkunkon, amit nagyon nehéz megemészteni, annak ellenére, hogy klasszikus értelemben vett brutalitást nem tartalmaz.
A zenei aláfestést nagyon eltalálták, főleg a vezérmotívumot, Brecht Koldusoperájának Bicska Maxi dalát. A mai napig kiráz tőle a hideg, ha meghallom.
Nehezen befogadható darab, ahogyan kb. Miike minden munkája az. És bár korántsem tökéletes, mégis sikerült ismét egy igazán kemény, de jó filmet alkotnia.
5. The Seasoning House
Rendezte: Paul Hyett
Ezt is már régóta vártuk. Igazi, minőségi angol horror. Írom ezt úgy, hogy közben valahol a Balkánon játszódik,és minden karakter helyi születésű. Azért nem konkretizálom országra, mert a film sem teszi. Csak nem egy újabb példája a tipikus "kelet-európázásnak"?
A lényeg, hogy egy kényszer-prostituált ház napjait láthatjuk, minden mocskával együtt. Ahogy a nők ágyukhoz vannak kötözve és várják a "vendégeket", vagy ahogy némelyikük durván bántalmazza őket aktus közben. A foglyok tisztán tartásáról és bedrogoztatásukról egy siket-néma fiatal lány gondoskodik, aki szintén nem önakarátából lakik a házban. A főnöknek amolyan kis házi kedvence.
Kegyetlen film, ami nem csak kendőzetlenül mutatja be az ilyen létesítmények mindennapjait, hanem bepillantást enged a dél-szláv háborúba is, ami természetesen szintén nem valami felemelő. Szóval a lesújtó hangulatot sikerült eltalálni.
Csak hát itt is vannak problémák. Egyrészt maga a siket-néma lány fogyatékosságát kissé félvállról veszik. Nagyon sokszor tűnik úgy, mintha nem is lenne semmi baja. Nagyobb probléma, hogy nem igazán szenved ettől az állapottól, sosincs emiatt hátrányban. Ez utóbbi jelenség főleg az utolsó harmadban szembetűnő, amikor egy véres üldözés veszi kezdetét. Ettől függetlenül ez a jelenetsorozata maga módján igazán felemelő.
Azért teljesíti a kötelességét és simán le tud kötni arra a másfél órára. Ráadásul olyan témáról szól, amihez ritkán mernek nyúlni. Mert attól, hogy nem beszélünk róla, ez egy nagyon is létező jelenség.
6. You're Next
Rendezte: Adam Wingard
Ez az a film, ami már 2011-ben elkészült, be is mutatták két fesztiválon, aztán szépen elrakták egy kis időre, hogy idén valósággal berobbanjon. Nem túlzok, több külföldi toplistát is végig nézegettem, hogy miket érdemes még megnézni és a You're Next mindegyikben szerepelt. Nem véletlenül, ugyanis ez tényleg egy jól sikerült horror.
A történet rém egyszerű: vidéki nyaralóban egy jó nagy családot megtámadnak ismeretlenek. A maszkoknak és a hangulatnak hála akár egy tunningolt Hívatlanoknak is tűnhet, azonban itt a lelki terror helyett nagyobb hangsúlyt kap a vérengzés. Igazi adrenalin-bomba, irgalmatlan tempót diktál. Ez sajnos azzal együtt is jár, hogy nincs időnk jobban megismerni a karaktereket. Most kivételesen elbírtam volna viselni, ha nagyobb bepillantást nyerünk a család életébe és egymásuk közti viszonyaikba. Mert amit kapunk, az elég harmatos.
Mindezek ellenére nagyon hangulatos és nagyon brutális. Utóbbira a kedvenc példám a turmixgéppel történő agydarálás. Néhol valamiféle morbid Reszkessetek betörőkre emlékeztet, ezt az érzésemet egy konkrét jelenettel is megerősítették.
Igazi, klasszikus értelemben vett horror. Nincsen cifrázás, csak darálás. Egy slasher, egyszerre három maszkos gyilkossal. Nagy kár, hogy mindkét fordulat kitalálható. Bár tegyük hozzá, hogy csak ezeknek köszönhetően van értelme egyáltalán az egész filmnek.
Igaz, hogy több helyen is bele lehetne kötni, de itt megvolt az a nagybetűs HANGULAT, amit sajnos már ritkán tapasztalhatunk horror esetében. Vélhetően éppen ezért is pontozom felül egy kicsit jobban a kelleténél, de megérdemli.
Ja és igen, erről is írtunk már, sőt a box office eredményét is megtekintettük.
Friss kommentek