Azt hiszem már nem kell nagyon felvezetnem az ilyen típusú posztokat. Csak annyit tennék hozzá, hogy mindegyik próbálja többnek mutatnia magát annál, ami.

And now ladies and gentlemen, enjoy the shit!

1. Lidércnyomás - Besökarna / The Visitors (1988)

Rendezte: Jack Ersgard

Kezdjük rögtön a legborzasztóbbal. Ha valaki az Engedj be! és a Babycall láttán abban a tévhitben élne, hogy Svédország ugyan ritkán termel horrort, de akkor üt, akkor annak ajánlom figyelmébe az alábbi darabot. Vagyis pont hogy nem. Ugyanis ebben a filmben semmi értékelhető nincsen.

A történet már akkoriban is baromi sablonos volt: egy család egy új házba költözik, amiről kiderül, hogy kísértetjárta. Először a tapéta nem akar ragadni, majd apuka furcsa jelenéseknek lesz tanúi. Mert ilyenkor természetszerűen csak az egyik családtag látja az eseményeket, amelyek hamar a rögeszméjévé válnak. Míg a másik rendszerint ezen kiakad. Aztán megjelenik egy hóbortos parajelenség kutató is, speciális műszerekkel.

Nem csak az a baj, hogy az egész egy kliséhalmaz. Ettől még nyugodtan betölthetné a funkcióját és ijesztgethetné a nézőt. De képtelen bármiféle atmoszféra teremtésre. Semmi se működik. Sokan az ilyen típusú filmeknél odavannak a minimalizmusért (magától nyikorgó ajtó, árnyak a falon, ilyesmik), ezt lehet jól csinálni (Az elcserélt gyermek) és lehet parasztvakítóan is (Paranormal Activity). Itt viszont a parafaktort annyira takarékra rakták, hogy az embernek még a mikroba rakott pattogatott kukorica hangjától jobban megemelkedik a pulzusa, mint a Lidércnyomás láttán. A végére tartogattak ugyan egy-két "merészebb" trükköt, de mire odáig eljut az ember, egyszerűen elalszik.

Tudom jól, hogy az olvasók többsége ki van éhezve egy jó kis beteg filmre, ezt az étvágyat szeretném most az alábbi művel valamelyest csillapítani. Erre pedig legyen garancia a szerb mivolta. Azt azonban előre bocsájtom, hogy közel sem olyan kemény, mint a kvázi "testvére".

The Life and Death of a Porno Gang / Zivot i smrt porno bande (2009)

Rendezte: Mladen Djordjevic

Lefejezés, szex, homoszex, zoofilia, öngyilkosság, heroin, snuff, hányás, arcra pisilés, erőszak, AIDS, mutáns tehén és emberi sorsok. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne a filmet jellemezni, de ez csak a látszat. Mert az aberrált felszín alatt valódi értékekre bukkanhatnak a türelmes és erős gyomrú nézők. Ezek pedig igaziak, nem pedig belemagyarázások, mint a Szerb film esetében.

A főszereplő egy amolyan meg nem értett művész, kinek álma, hogy nagy rendező lehessen. A kezdeti amatőr kisfilmek és reklámok után belevág a pornózásba. Azonban kijátssza főnökét, hogy saját álmait megvalósíthassa, létrehoz egy pornó színházat. Vagyis a nézők előtt élőben dugnak a színpadon. Amiben többek között egy AIDS-es meleg pár is kitesz magáért. Az előadás természetesen botrányba fullad, elvégre a tíz évvel ezelőtti Jugoszláv Szövetségi Köztársaságról beszélünk. Így a társulat vándorszínházzá alakul és körbejárják az eldugott hegyi falvakat, hogy "megreformálják a szerb népet". Meg persze a pénz is jól jönne. Mondanom se kell, hogy ennél merészebb ötletet nem is tudnék elképzelni. Ezt überelni talán csak egy feminista zsidó szakszervezet alapítása tudná Szaúd-Arábiában.

Bevallom már egy ideje porosodott a levelek között ez a gyöngyszem, amit Ralome nevű törzsolvasónk küldött be. Szándékosan vártam meg, hogy az övé lehessen a "kitüntető" 20. vendégírás a blogon. Ugyanis ő a szokásoktól eltérően egy elég rendhagyó TOP 10-es listát állított össze. Ezúton is köszönjük!

Mielőtt azonban bárki fellelkesedne, és mindenféle top-listákkal árasztanátok el, szögezzük le, hogy bár ezzel az írással semmi bajom nincs (sőt), de nem tartunk igényt több ilyen jellegű cikkre. Ennek okaira nem szeretnék bővebben kitérni. Természetesen "szokásos" kritikákat bátran küldhettek továbbra is!

Külön bravúr egyébként, hogy ezek közül én még egyet se láttam (ajjaj). Viszont már most vitatkoznék, mivel két klasszikus is kimaradt: a Péntek 13 V: Az újrakezdés és a Sleepaway Camp. Ez utóbbinak a vége a mai napig valóságos mindfuck.

UPDATE: Közben a szerző jelezte, hogy félreérthetően fogalmazott, ugyanis ez NEM egy toplista, csak 10 film, amit tetszés szerinti sorrendbe rakott. Mindegy, így marad, az ilyesmire úgyis többen kattintgattok:D (muhahaha)

De át is adom a szót:

Babák - Dolls / The Doll (1987)

Rendezte: Stuart Gordon

A rendezőt szerintem már mindenki jól ismeri a Lovecraft adaptációiból (Re-Animator, Castle Freak, From Beyond). Most következzen egy olyan műve, aminek ezúttal semmi köze nincs az íróhoz. Leszámítva talán az itt is fellelhető gótikus hangulatot.

Egy nem túl boldog család kocsikázik az eldugott úton, majd ahogyan az meg van írva - elakadnak. "Szerencséjükre" pont a közelben van egy régi, eldugott ház (valóságos kastély), amiben  egy kedves, idős pár lakik, akik a viharra való tekintettel befogadják őket éjszakára.

Mielőtt jobban belemennék, tisztázzuk a "család" állapotát, ahogy a film is rögtön szembesít vele. Ugyanis az a szomorú helyzet, hogy van az apuka, aki valamiért beleszeretett Szörnyella De Frászba. Ez a hasonlat abszolút helytálló, ugyanis a frizurát leszámítva egy az egyben ugyanaz a karakter, amit az old timer csak megerősít. Persze nem csak a külsőségekben hasonlít a rajzfilmfigurára, hanem a belső tulajdonságaiban is. Egyszerűen utálja a férfi kislányát. Ez a gyűlölet pedig valóságos mételyként hat apucira, ugyanis egy idő után már ő is csak egy koloncot lát a szerencsétlen gyerekben. Csoda-e, hogy szegényke fantáziája olyan mértékű, hogy a film elején elképzeli, ahogy az óriásira nőtt plüss macija szétszaggatja a szüleit?

Kritika itt. Ez azon kevés nem pornó jellegű filmek egyike, ami X-besorolást kapott, vagyis szigorúan csak felnőtteknek szól. Ki nem találjátok hogy miért:) Egyébként senki  ne képzeljen bele valamiféle torture porn-t, ahhoz ez a film túlságosan is intelligens.

Tudtommal még beszerezhető DVD-n.

Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.

From Beyond the Grave (1974)

Rendezte: Kevin Connor

A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.

A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.

Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.

Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:

1. Helyőrség: Fekete nap - Outpost II: Black Sun

Rendezte: Steve Barker

Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.

A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.

Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé  varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Blood Feast (1963)

Rendezte: Herschell Gordon Lewis

Először is úgy érzem, hogy tisztáznunk kell a "splatter" kifejezést, mert bár minden "tisztességes" horror rajongó bizonyára tisztában van vele, ugyanakkor egy-egy alkalmi olvasó nem biztos, hogy képben van. Röviden: az olyan film, ami nyíltan a belezésre megy. Nem feltétlen torture porn, vagyis az áldozatokat nem mindig kínozzák meg, a hangsúly itt a gyomorforgató (vagy csak annak szánt) vérbő, trancsírozós jeleneteken van. Ami legtöbb esetben "halottakon" végeznek el. Úgy is mondhatnánk, hogy a gore-ban bővelkedő horror filmek gyűjtőneve. Melyek legtöbbször értelemszerűen rendkívül alacsony költségvetéssel dolgoznak, ahogyan az alábbi mű is.

A rendező egy másik splatter művéről, a The Wizard of Gore-ról már korábban esett szó. Míg ott voltak olyan véres képsorok, melyek mai szemmel nézve is megállják helyüket, ilyesmivel itt alig találkozni. Ez többek között köszönhető persze annak, hogy ez volt a legelső, nem volt miből kiindulni. De leginkább a pénz hiányának.

Ez utóbbi jelenség mélységesen látszik a film minden egyes szegmensén. Ez egy 100%-os ótvar hulladék. Azonban mielőtt ebbe jobban belemennénk, lássuk a sztorit. Nem lesz valami hosszú.

A huszadik ingyen filmes bejegyzésnek valami olyasmit gondoltam, ami egyszerre ritkaság és közkedvelt is. Így jöjjön két mű, ami King novelláiból készült kisfilmeket tartalmaznak. Mert ugye az írót mindenki szereti, vagy legalábbis elismeri.

Íme a Macskaszem és a Történetek a sötét oldalról. Na jó, kissé csaltam, mert ez utóbbiban csak egy King-adaptáció van, a "Macska a Pokolból" című. Aminek a forgatókönyvét egyébként George A. Romero írta. De attól még ritkaság, hiszen nem adták (még) ki DVD-n és TV-ben se nagyon látni. Továbbá létezett egy azonos című horror-sorozat, ez annak amolyan "esszenciája". Majd egyszer azt is végig rágjuk.

A cím nem túlzás, mert ha van horror, amire az utóbbi időben mindenki felkapta a fejét, akkor az a The Cabin in The Woods. Őszintén szólva korrekt akartam lenne a forgalmazóval, hogy megvárom a hazai DVD megjelenést (szeptember 26. - 1990 Ft lesz!), de mivel már minden létező platformon kértek tőlem kritikát így végül letettem erről. Az se mellékes, hogy már szinte mindenki írt róla (eddig öt különböző kritikát olvastam), így mi se maradhatunk le túlságosan.

Éppen ezért én most kivételesen nem kritikát fogok közzé tenni, hanem egy elemzést. Ami azt jelenti, hogy durván SPOILERES leszek, mert nem látom annak értelmét, hogy én is beálljak a sorba és ugyanúgy kerülgetve a forró kását áradozzak a műről. Mert fogok. Ugyanis ez egy kibaszott jó film. Úgy hogy aki netalántán még nem látta volna, az essen gyorsan túl rajta (vagy várjon egy hónapot) és közösen tárgyaljuk ki. Higgyétek el megéri látatlanba megnézni, mert ez az alkotás valóságos szobrot állít a műfajnak.

Akkor kezdjük is.

Ház az erdő mélyén - The Cabin in the Woods (2011-2012)

Rendezte: Drew Goddard

A kezdés -és voltaképpen a film első fele- tipikus horror lenne, ha párhuzamosan nem látnánk egy földalatti, (vélhetően) szupertitkos bázist. Mert annál sablonosabbat el sem tudnék képzelni, hogy öt fiatal elmegy egy tóparti házba kirándulni. A karakterek szintén nem tartalmaznának túl sok egyediséget, ha pl. a kötelező "izomagy" nem ajánlana könyvet a Szovjetunió gazdasági történelméről. Aztán személyisége szép lassan átalakul, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy haverját le "okostojásozza". Ami ugye nem véletlen. Ahogy itt semmi sem az.