A legutóbbi Masters of Horror kritika meghozta a kedvem Argento-hoz, így pótoltam egy régóta esedékes hiányosságomat, ami nem más mint a:

Tenebre / Teneabre (1982)

Rendezte: Dario Argento

Peter Neal (az Oscar-díjra jelölt Anthony Franciosa) sikeres amerikai író, aki Rómába utazik népszerűsíteni a legújabb regényét, a Tenebre-t. Amint megérkezik, rögtön azzal fogadja a rendőrség, hogy egy lányt brutálisan megöltek és a szájába tömködték könyvének néhány oldalát. Természetesen nem gyanúsítják, de szemmel tartják, már csak a saját érdekében is, hiszen hamar kap egy fenyegető levelet és telefonhívást is. Egyből feltűnik, hogy a gyilkosnak nem tetszik Neal műve, ami egyébként szintén egy pszichopata sorozatgyilkosról szól. Ahogy pedig az lenni szokott, hősünk magánnyomozásba kezd.

Alapjában véve egy egész tisztességes gialloval van dolgunk. Noha ehhez képest egy picivel kevésbé brutális és cicikből is csak két párat kapunk. A teljes képet ráadásul némileg árnyalja a rengeteg zavaró tényező. A legtöbb tényleg csak apróság: az elején Neal miért nem képes öt méterrel arrébb vinni a táskáját a telefonhoz? Vagy miért hiszi el az áruház tulaja a szarkának, hogy a megadott a cím igazi-e? Meg most tényleg életszerű az, hogy fényes nappal, a lakótelep közepén egy hajléktalan meg akarjon erőszakolni egy nőt? Ez mind a film első 10-15 percében zajlik le, szóval eléggé le tudja hangolni a nézőt.

Következzen négy  olyan film, ami egy életre elveszi a kedvetek attól, hogy szórakozzatok a kamionosokkal. Ezekhez képest Bud Spencer labdába se rúghat.

1. Párbaj - Duel (1971)

Rendezte: Steven Spielberg

A népszerű és közismert rendező legelső nagyjátékfilmje, meglepő módon direkt tévére készült. Így az 1.33:1-as (4:3) képaránya egyből érthetővé válik. Sajnálatos, mert megérdemelné a 16:9-et. Ehhez képest viszont kifejezetten profi alkotásról beszélhetünk. Spielberg tehetsége már ekkor kitűnt.

A történet nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy mindennapos, bosszantó szituációt nagyít fel, nem is kicsit. Történetesen azt, hogy a sietős David (Dennis Weaver) megelőz egy ütött-kopott kamiont az országúton. A sofőrének ez nem tetszik, így az visszaelőz, viszont a komótos tempóját megtartja. Így hősünk ismét megelőzi. Na, ekkor kezdődnek a bajok.

Ugyanis a kamionosról kiderül, hogy egy csendes pszichopata, aki szabályosan üldözőbe veszi Davidet. Ezzel megkezdődik a Párbaj, ami nagyon hamar élet-halál kérdésévé válik. A film pedig voltaképpen erről szól. Nincsenek felesleges kanyarok, másfél órán keresztül ezt a feszültséggel teli ámokfutást láthatjuk. Így leírva nem tűnik túl izgalmasnak, pedig az.

Mostanság nem halmoztalak el titeket túl sok jó filmmel, most azonban egy igazi klasszikust kaptok!

Mit lehetne róla írni? Tobe Hooper ezzel robbant be a köztudatba. Sok rossz művéről volt már szó a blogon, így eljött az ideje a rehabilitációjának.

Kötelező darab!

Kéne már valami frappáns rovatnév annak, amikor rossz filmekről írok tömören, egy kupacba tálalva. Mert úgy tűnik, hogy a műfajban már egyre ritkábban találok gyöngyszemekre. Sokkal inkább felejthető, vagy nézhetetlen alkotásokba botlok bele. Akkor lássuk is!

1. Az ördög naplója - Devil's Diary (2007)

Rendezte: Farhad Mann

Kanadai tévéfilm. Még hétfő éjjel adta le az RTL Klub, én meg ott ragadtam. Annyira nem bántam meg, bár a baromi sok reklámszünet nélkül is ellettem volna.

Tipikus tini-horror, ez már a történetből is leszűrhető. Ursula a gimi "kitaszítottja", akit a "menők" folyamatosan megaláznak. Azonban egy napon rátalál Az ördög naplójára, aminek a lapjai üresek. Ő meg el kezd beleírni mindenféle rossz kívánságokat, amik hamar be is következnek. Vagyis a pom-pom csapat vezére eltöri a lábát, az izomagyú pasijának az arca csúnyán összeég stb. Jó dolgokat sajnos nem teljesít, így barátnőjének nem lesznek nagyobb cicijei. Szomorú.

Ahogy azt kell, hamar a könyv megszállottja lesz, azonban van olyan hülye és gyorsan le is bukik vele. Innentől kezdve pedig a napló -ha lehet- még rosszabb kezekbe kerül.

Alapjába véve nem lenne rossz, csak egyrészt nem túl egyedi. Az alaphelyzet engem a Bűvöletre emlékeztet, míg a megvalósítása a haláleseteknek meg egyértelműen a Végső állomás szériát idézik. Egy darabig. Aztán olyan ötlettelenségbe fullad ez a vonal is, amelynek a mélypontja az, amikor az egyik szereplőt egy életre kelt zsinór fojtja meg. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a bevésett kívánság "baleset" volt... A legviccesebb baki azonban az, amikor valamelyik azt szeretné, hogy ő legyen a legszebb, majd másnap rondábban néz ki, mint amilyen volt, mégis döglenek utána a pasik. Vérciki.

A szereplők siralmasan alakítanak, az általuk megformált karakterek meg szabályosan kivágott sablonok. A beleerőltetett két dilettáns pap pedig ebből a szempontból maga a mélypont. Azért film tempója egész feszes, szóval egyszer nézhető, már ha valaki fogékony a műfajra.

A rendezőről meg szerintem elég, ha csak annyit írok, hogy az utolsó mozifilmje A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja volt...

Mit kapunk, ha egy londoni Big Brother házat elér a semmiből felbukkanó zombihorda? Egy jó kis bélzabálós, horror-dráma-komédiát. Hogy mennyire komédia és mennyire dráma, azt mindenki döntse el maga. A Dead Set egy tényleg szeretnivaló 2008-as minisorozat.

Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.

1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)

Rendezte: Pil-Sung Yim

A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.

A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból,  tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.

Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.

Kivételesen nem a hazai forgalmazó volt tréfás kedvében, hanem az alábbi filmnek tényleg ez az eredeti címe. Mindig jó ötlet a tükörfordítás? Hiszen ezzel a címmel eladhatatlan egy horror, pláne, ha ehhez egy pocsék DVD borító is párosul. Szomorú, de még az se magyar találmány, hanem hazájában ez volt a hivatalos. Most komolyan, ennél jobban lehet eladhatatlanabb egy film? Ja igen, ha a főszereplő Bill Pullmann... De! A rendező Wes Craven!

A kígyó és a szivárvány - The Serpent and the Rainbow (1988)

Rendezte: Wes Craven

Vélhetően az első kérdésetek rögtön az, hogy "mit takar ez a cím?". Erre a választ pedig a vudu vallás adja meg. Nagyjából annyi, hogy hitük szerint a Mennyet a szivárvány, a Földet a kígyó jelképezi. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre az egész film a vudu körül forog, annak is az egyik legérdekesebb aspektusáról, a zombikról.

Aki látta már Lugosinak A fehér zombi c. művét (kötelező darab, khm), az tudhatja, hogy mit is értek jelen esetben "zombi" alatt. Nem a manapság divatos emberekre vadászó élőholtat, hanem a saját tudatával nem rendelkező embert, akit egy varázserővel bíró személy irányít. Ez a szenvedőnek olyasféle állapot, amikor tudatánál van, de a testének nem ura, még pislogni sem képes. Igen ám, de ez az állapot olyan tökéletes mélyen tartja az illetőt, hogy egyesek úgy vélik, hogy ezt lehetne az orvostudományban is hasznosítani. Igen, minden hájjal megkent amerikai gyógyszergyártók.

Így kiküldik emberüket (Bill Pullman - Útvesztőben, A függetlenség napja) Haitire, hogy hozzon magával mintaanyagot, ami alapján sokszorosíthatják és piacra dobhatják a terméket. Itt rögtön felötlik bennem egy érdekes kérdés, hogy mégis ki a halál akarna úgy szike alá feküdni, hogy végig a tudatánál van?! Én speciel inkább vállalnám a kockázatot a "hagyományos" altatással.

Nyár van, meleg van. A tenger meg veszélyes. Ennek alátámasztására jöjjön egy megtörtént eseményeken alapuló darab (A zátony) és egy abszolút komolytalan zséfilm (A kétfejű cápa).

Végre megint egy olyan filmről készült vendégírás, amit történetesen én is láttam. A leírtakkal nagyjából egyetértek, vélhetően én is ennyire pontoztam volna. A beküldő Near93, ezúton is köszönjük!

Ez az újragondolás 1997-ben készült, csak TV képernyőre, ami különösebb sikert nem aratott. Ám azt meg kell hagyni hogy tévéfilmhez képest kicsit színvonal feletti. Olyan, mint egy sima kis költségvetésű alkotás. A történetet mondhatjuk úgy is, hogy a Hófehérke VALÓS feldolgozása. Én ugyanis ilyennek képzelem el ezt a Grimm mesét. A sötét középkorban játszódik, a nemeseken kívül mindenki a nyomorban él, és mindent a Bibliára alapoznak. Mivel egy horrorisztikus feldolgozásról van szó, így néhány elemet kicsit elferdítettek. A főszereplő tulajdonképpen a haldokló anyjából vágják ki a hóviharban. Ez szerintem elég erős kezdés. Továbbá hogy komolyan lehessen venni, itt a főszereplőnek van rendes neve is, Lilli.

A történet ezek után halad a maga lassú ám érdekes tempójában. A kis Lilli (kb) 8 éves már, és szembesülnie kell azzal hogy jön egy új nő, (Claudia) aki az anyja helyébe akar lépni. Persze nem jönnek ki túl jól, mégis próbál a mostoha valami kapcsolatot kiépíteni. Idővel Lilli is felcseperedik, Claudia pedig (végre) teherbe esik, amit mindennél jobban vár. Egyik estélyen azonban megindul a szülése, amibe a kisgyerek belehal. Nah igen. Ez is egy elég erős elem a filmben, ám az már kicsit beteg hogy Claudia megkéri az öccsét, Gustav-ot hogy hozza vissza a gyereke holttestét, mert ő az övé... Nem mellesleg ekkor kezd el "hangokat" hallani a tükréből, ami arra kényszeríti hogy fordítsa vissza gyereke halálát.

Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.