Ha el akarsz adni egy (horror-) filmet, akkor az egyik legköltséghatékonyabb opció ilyenkor az, ha egyszerűen oda biggyeszted azt a rövid, ám velőd mondatot, hogy "A film megtörtént események alapján készült". Ezután már szinte bármit megtehetsz, hiszen a cselekmények legnagyobb részét úgyis "homály fedi", te pedig akármit kitalálhatsz.
Most lássunk két olyan filmet, ami helyzetükből adódóan ugyan nagy része fikció, de sajnos van valóság alapjuk.
Nyílt tengeren - Open water (2003)
Rendezte: Chris Kentis
A történet egyszerű és jobban belegondolva pont ettől nyomasztó: egy amerikai házaspár elmegy a trópusokra nyaralni, konkrétan búvárkodni. Igen ám, de a hajó véletlenül ott hagyja őket a nyílt tengeren, ahol mondanom se kell, nem sellők úszkálnak.
Van egy elég komoly dokumentarista jellege, de ettől lesz minden körülmény érthető. Sajnos érezni itt is a szerény költségvetést (fél guriga), ám ennek ellenére olyan feszültséget gerjeszt, amire a Cápa óta nem volt e téren példa. A film pont attól erős, hogy próbál minél reálisabb lenni: egyszerűen beletudjuk magunkat élni a helyzetbe és a legrosszabb, hogy mi is hasonlóképpen cselekednénk. Pontosabban semmit se tudnánk tenni. Hiszen itt csak két szerencsétlen ember van, körülöttük pedig a hatalmas Óceán. Emiatt nem is hiányoznak a "robotcápák" és egyéb speciális effektek. Maga a mélytengeri látvány érzékelteti velünk, hogy itt aztán nincs túl sok esély az életben maradásra. Azonban az operatőri munka meg kell hagyni, elég amatőr, mármint ami a színeket illeti, a vágásokkal nincs nagyobb bajom. Tudjátok, amolyan TV-film hatásra gondolok.
A színészek hitelesek, nem az a nyálas hollywoodi giccses pár van a szemünk előtt, hanem hétköznapi házasok, akiknek megvannak a maguk problémáik. A fickó nem egy Chuck Norris, aki egy szuszra eltudna úszni a helyes irányba és a nő sem az a "hárommondatos szilikonbaba". Voltaképpen a film második felétől egy kamaradrámát láthatjuk, két ember valóságos tortúráját.
Most viszont muszáj egy kis SPOILER-t beiktatnom:
A film egy igazi, tragikus eseményt mesél el, 1998-ban valóban íly módon tűnt el egy pár. Így mondanom se kell, hogy egyrészt a film fele fikció, másrészt pedig nem lesz happy end.
Egyébként a magyar DVD kiadás nagyon jó, érdemes beszerezni. Többek között olyan extrák vannak rajta mint egy dokumentumfilm a mai létező cápariasztókról, illetve egyéb olyan búváralap felszerelésekről, amiknek a nagy része érthetetlen módon nem volt a szereplőknél.
A zátony - The Reef (2010)
Rendezte: Andrew Tracuki
E film láttán az első kérdés, ami felmerült bennem, az az, hogy az ausztráloknak ennyire nincs filmötletük? A blogon ez a harmadik horror ebből az országból és mindegyik "megtörtént eseményeken" alapszik, lásd a Wolf Creek vagy a Dying breed történetét. De mindez nem lenne még annyira frusztráló, ha legalább nézhető produkciókat tudnának összehozni, mert előre szólok, ez sem az.
Most egy egész, ötfős társaság kerül bajba, kilométerekre a legközelebbi partról. A hajójuk egyszerűen megreked egy zátonynál, majd fel is borul. Aztán persze megjelennek a cápák. Itt gyorsan leszögezném, hogy azért kijár a maximális riszpekt, hogy végig, igazi, élő cápákat láthatunk, akik nem csak úszkálnak, hanem elég komolyan végtagokat csonkolnak és embert esznek. Természetesen ezek a felvételek már maszkmesteri trükkök alapján készültek.
A legnagyobb baj a filmmel az, hogy egyszerűen súlytalan. Nincs egy deka feszültség sem. Vér és csonkolás ugyan sokkal több van, mint a Nyílt tengerben, de ezek nagy része abból a szempontból neccesek, hogy önismétlőek: úsznak, egyiküket elkapja egy, úsznak tovább. Aztán megint, és kb. végig ez történik. A karakterek többsége antipatikus, nem tudunk velük azonosulni, itt a szerelmi szál tényleg giccs és hiteltelen. Ez persze köszönhető a pocsék színészeknek is. Mondanom se kell, a párbeszédek sem valami érdekesek.
Technikailag nincs sok kivetni valóm, bár a vágásokkal annyira nem vagyok kibékülve. A rendezés meg, mint olyan, közepes. Egyszóval eléggé unalmas, holott itt van a "vérfürdő", de ez manapság már kevés.
Nyílt tengeren: 7/10
Friss kommentek