Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Sikerült egy másik porosodó rovatot is feltámasztani. Most mondjam azt, hogy sajnos? A kritikát csak akkor tessék elolvasni, ha már láttátok az első két részt!

[REC] 3: Génesis (2012)

Rendezte: Paco Plaza

A sorozat első részét szinte mindenki szerette. Képes volt olyat tenni, ami zombis filmnek már évtizedek óta nem sikerült: félelmet kelteni a nézőben. A folytatás sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, sőt, jobban találtam elődjénél. Hova tovább, engem egyáltalán nem zavart a "cseppfolyós démon fordulat" se. Így különösen nagy reményeket fűztem a harmadik epizódhoz, mert az előzetesek alapján ígéretesnek tűnt. Nem az. (Az első két részről a kritikát itt lehet elolvasni.)

Kezdjük azzal, hogy bármilyen jel is mutasson rá, ez kérem nem egy [REC] 3. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az. A film ugyanis szinte minden téren szakít elődjeivel. Az nem gond, ha ezúttal nem egy kézikamerás horrort kapunk. Legyen, azt már úgyis unjuk. Az se, ha a helyszín ezúttal nem ugyanaz a bérház, hanem egy esküvő. Legyen, sőt, ez még egy nagyon jó ötlet is. Na de hogy az atmoszférát, a sajátos hangulatot képtelenek visszaadni, az már nekem sok. Mielőtt jobban kifejteném, gyorsan fussuk át a teljesen egyszerű sztorit.

Ennek a vendégírásnak az a története, hogy a Facebook oldalunkon valaki "nyomasztó" filmet keresett, más valaki ezt ajánlotta, megint más valaki megírta. Értitek? :) Utóbbit varin-nak hívják és ezúton is köszönjük neki.

Megan is Missing (2011)

Rendezte: Micheal Goi

Mindig is szentül hittem benne, hogy egy jó filmhez nem kellenek dollármilliók, vagy zseniális technológia, csupán egy jó alapötlet. A Megan Is Missing című film alapötletét a kegyetlen valóság és a manapság egyre fenyegetőbb gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények adják. Sok felkavaró filmet láttam életemben, de a dobogó legfelsőbb fokát érdemelte ki ez a 85 percnyi depresszió.

A film két tizenéves jóbarát pár napját mutatja, akik egymásnak szöges ellentétei. Míg Megan egy rendkívül népszerű, amolyan mindenki kedvence lány, addig Amy egy visszafogott, jómódú családból származó 14 éves gyerek, aki szeretne kitörni a rendes szűzkislány szerepéből. Az első pár percben egy szép kis pofont kap a néző, hogy bizony hol is tart a mai fiatalság, és milyen is manapság egy tinibuli. Itt a rendező talán kicsit eltúlozta a dolgokat, ugyanis némi túlzással egy swingerparty hangulatát adta vissza a buli.

Manapság szinte csak kétféle vámpíros filmmel találkozni: vagy akcióra kihegyezettel (Underworld széria), vagy a tudjuk melyik nyálas borzalommal. Már nagyon rég lehetett az, amikor maguk a vérszívó lényekre építkező filmek félelmet tudtak generálni. Ugyan a most következő mű se tökéletes (nem csak ezen a téren), de legalább megnyugtatott, hogy igenis van harmadik út.

Halovány - Livide / Livid (2011)

Rendezte: Alexandre Rustillo és Julien Maury

A francia alkotópáros már bemutatkozott A betolakodóval, mellyel igen magasra tették a lécet, amit szinten tartani iszonyatosan nehéz, ezt ismerjük el. Sajnos ezt a képzeletbeli lécet most leverték.

Kapunk egy heterokrómiás fiatal lányt, akinek idős embereket kell majd házról házra gondoznia. Első napján találkozik a főnökével, aki lehetne egy tipikusan magyar közalkalmazott asszony is. Ezzel szerintem úgy nagyjából be is lőttem. Az utolsó háznál láthatunk egy vénségesen vén öregasszonyt, akit már csak kb. a lélek tart egyben, hiszen kvázi kómában fekszik. Viszont, állítólag tele van eldugott kincsekkel a hatalmas villája.

A lányka elmeséli ezt a pasijának, akinek a legeslegelső reakciója az, hogy "akkor raboljuk ki!". Itt felhívnám a kedves hölgy olvasók figyelmét arra, hogy ha a párotoknak hasonló lenne a gondolkodásmódja, akkor tessék kirúgni őket, mert ez nem normális. Mindenesetre hősnőnk belemegy a betörésbe és visznek magukkal még egy srácot, akinek a fejére rá is írhatták volna, hogy "statiszta szereplő, aki megy meghalni".

Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.

1. Az egyezség - The Pact

Rendezte: Nicholas McCarthy

A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.

Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben...  A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.

Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.

Mostanában szinte csak fikázás volt, ideje valami jót is bemutatni. Következzen egy vérbeli angol farkasemberes horror! Amire korábban már volt itt példa a Démoni harcosok képében. Egyébként a két filmen ugyanazok a producerek dolgoztak.

13 Hrs / Night Wolf (2010)

Rendezte: Jonathan Glendening

Sarah visszajön Amerikából, hogy egy kis időt együtt tölthessen családjával. A családi birtok természetesen egy eldugott erdőben van és egy valóságos kastély áll a közepén. Apuci a számlákkal szenved, anyuci meg egyszerűen lelépett valahova. A tesók meg a baráti körrel szívnak és buliznak. Teszem hozzá, hogy bevették a 13 éves kisöcsit is, ami igencsak büntetendő cselekmény.

Mindenesetre látszólag minden rendben van, sztorizgatnak, hülyéskednek. Igaz, az már ekkor levehető, hogy a csapatban ott lappanganak a korábbi sérelmek is, amik majd később a felszínre fognak törni. Ez a felvezetés eléggé unalmas és semmi jelet nem mutatna arra, hogy mi most egy horrort látunk. Nem tudom, hogy ez szándékos húzás volt, de annál nagyobbat ütött, amikor hirtelen felfedezik apuka kibelezett tetemét. Mondhatni elég gyorsan bedobnak minket a mélyvízbe, ami jól esik, főleg ilyen melegben (bocs a képzavarért).

Hamar kiderül, hogy valamiféle lény a hunyó, ami nem szarozik és hamar rájuk ront. Kínjukban a padlásra menekülnek. Persze itt sem időzhetnek időtlen időkig, úgy hogy egymás után jönnek a többé-kevésbé sikeres ötletekkel. Végül is sikerül rendőrt hívniuk, innentől fogva meg néha párhuzamosan láthatjuk az illetékes biztos urat, aki segítségül hív egy sintért (elvégre valami veszett állatról locsogtak a kölykök).

Következzen egy igazi csemege a vasfüggöny innenső oldaláról.

Vámpír négy keréken - Upír z Feratu (1982)

Rendezte: Juraj Herz

Már pusztán a származása miatt felkeltette az érdeklődésemet, na de hogy a főszereplő egy vérszívó autó... ezt bizony látnom kellett. Sajnos azonban bármennyire izgalmasnak is hangzik, eléggé jellegtelen egy alkotás lett a végeredmény.

Ennek legfőbb oka az égbe kiáltó baromságok tucatjai. Már a kezdés agyzsibbasztó: egy mentőautó betegért igyekszik, közben szemtanúi lesznek egy sportkocsi által okozott balesetnek. Konkrétan felborul egy paradicsomokat szállító teherautó. Az orvos kiszáll és mit csinál? Szól a mögöttük állóknak, hogy forduljanak meg, mert beteghez sietnek!!! A szerencsétlen teherautó sofőr meg nagy ívben le van szarva! Utána kiderül, hogy a balesetért felelős autóversenyző nő hívta ki őket, majd kicsivel később váratlanul meg is hal. A dokink meg noha most látta életében először, és csak egy percet beszélt vele, de máris nyomozni kezd a rejtélyes halála miatt! Motiváció zéró.

Nagyon nincs mit hozzáfűznöm. Kritikát már írtam róla és szerintem az egyik legparáztatósabb film. Most meg lehet nézni és el lehet dönteni, hogy igazam van-e.

Ezúttal Indavideóról van, nem tudom, hogy náluk mennyire vadásszák le a filmeket, éppen ezért tessék minél hamarabb túlesni rajta! Ja és érdemes DVD-n is beszerezni, mert ismét kiadták, olcsón.

Gondolkodtam, hogy a "Legidegesítőbb film EVÖR" címet adjam a posztnak, de szerintem ahhoz ez kevés. Mindenesetre tessék felkészülni egy borzasztó thrillerre!

Rosewood Lane (2011)

Rendezte: Victor Salva

A rendező horror témájú filmjei már eleve elrettenthetik az olvasókat, hiszen ő hányta ki magából a nevetséges Aki bújt, aki nem 1-2-t és a szintén gyengus Halálosztó bohócokat is. Azért nem kell gagyigyárosnak elkönyvelni, mert más műfajban kifejezetten igényes műveket tesz le az asztalra (lásd A békés harcos útja). De ami nem megy, azt nem kéne erőltetni.

A sztori nem is lehetne sablonosabb: egy rádiós pszichiáter nő beköltözik elhunyt apja házába, ami persze egy csendes kisvárosban található. Apuci alkoholista volt és kiskorában gyakran verte a lányát, ez persze felnőttkorban szorongásokhoz vezetett. (Amúgy miért van az, hogy a filmek szerint minden második pszichiáter/pszichológus kezelésre szorulna?) Hamar megismerkedik a környék újságkihordó fiújával, aki egy fekete szemű szociopata. Itt jegyezném meg, hogy a srácnak meg se kellett szólnia, már az első jeleneténél mérhetetlenül megutáltam. Ahogy állt az út közepén a bicajával, azzal a beképzelt faszfej tekintetével és tartotta fel a teherautót (amit nem tartottam reálisnak, itthon a sofőr kedves szavakkal már rég elküldte volna a szüleihez). Ez az ellenszenv meg a film végéig kitartott, mert mint az sejthető, a fiú elkezdi zaklatni a nőt. Hogy miért? Mert a gyerek egyszerűen gonosz, ennyi!

Örömmel újságolhatom, hogy megvolt életem első sajtóvetítése, melynek keretében még kedd este megnézhettem a Piranha 3DD-t. Ezzel úgy érzem, hogy újabb mérföldkövet tett meg a blog. A meghívást magától a forgalmazótól, a Fórum Hungary Kft.-től kaptam, ezúton is köszönet érte! Külön öröm, hogy a Piranha 3D-vel ellentétben nincs fél éves csúszás a külhoni premierhez képest, és így a film nyári hangulatát is át lehet érezni.

De ennyi elég is a felvezetésből, lássuk, hogy mivel is van dolgunk!

Piranha 3DD (2012)

Rendezte: John Gulager

Az első részről még anno írtam egy 4 oldalas kritikát az azóta sajnos már megszűnt Blu-Ray Magazinnak, ami voltaképp egy könnyed csöcsös-véres horror volt, humorosan tálalva. Most viszont a Dög-trilógiát is jegyző Gulager mindenből rátett még egy lapáttal. Szó szerint tessék érteni: több vér, több 3D-s effekt, több gusztustalan poén és persze 150%-al több fedetlen csöcs. Jó nagy csöcsök teszem hozzá.

A történet megmaradt faék egyszerűségűnek, hiszen itt bármiféle bonyolítás csak rontana az élvezeteken. Ugyanakkor több ponton is kapcsolódik az előzményekhez, ami jó, mert legalább elkerüljük a szokásos "még hogy piranhák itt? ugyan már!" fárasztó köröket.

Szóval egy évvel járunk a "nagy mészárlás" után. A helyszín ezúttal egy a vérengzés közelében tanyázó, nyitásban lévő vizipark. A nem túl messze fekvő tóban persze megjelennek a címszereplő ragadozók, akik a film végére bejutnak a medencék közé és hatalmas lakomát csapnak. Szóval semmi extra, de tényleg. A tragédia bekövetkeztében ugyanúgy előkerül a kapzsi (és perverz) parktulajdonos, mint jóformán MINDEN EGYES piranha-filmben. Természetesen a veszélyre ismét felhívják a figyelmét, de ő szarik bele, aztán tessék... A többi szereplő szintén sablonos: megtalálható a ribanc, a ribanc ostoba barátnője, a beképzelt jóképű zsaru, a lúzer hősszerelmes és a felelősségteljes hőslányka. De hé, olyan nagy baj ez? Mármint, hogy se a forgatókönyv, se a karakterek kicsit sem egyediek?

Ezer éve nem írtam mozis beszámolót, ennek oka egyszerűen az anyagiakban keresendőek, de most egy olyan műről van szó, amire muszáj volt rááldoznom. Nem is tudnám megmondani, hogy legutóbb melyik lehetett az a film, amit ekkora várakozás, hype és marketing vett  körül. Főleg itthon. Én bevallom nem is emlékszek olyanra, hogy egy filmet ennyire nyomattak volna a média minden egyes felületén. Arra se, hogy a megtekintése után ennyien írtak volna róla. De tényleg, alig lehet olyan filmes portált, blogot említeni, aki nem írt volna már róla kritikát. Így én se maradok ki a sorból.

Prometheus (2012)

Rendezte: Ridley Scott

Azt gondolom mindenki tudja, hogy ez egy amolyan Alien előzményfilm. Pontosabban a Nyolcadik utas: a Halál történései előtt játszódik jó harminc évvel, de direkt kapcsolat nem igazán van közte. Már csak azért sem, mert a várakozásokkal ellentétben (ha jól tudom) nem ugyanazon a bolygón játszódnak az események. A lényeg, hogy ugyanabba az univerzumba helyezhető.

A történet röviden -és viszonylag spoilermentesen- annyi, hogy egy lelkes tudós szerelmes pár néhány kőbe vésett alakra hivatkozva úgy gondolja, hogy az embert idegen lények teremtették. Szerencséjükre találnak befektetőket (igen, a Cég személyében), akik segítenek nekik eljutni egy bizonyos bolygóra, ami vélhetően az "emberiség bölcsője". A csoport tagjai még különböző tudósok és zsoldosok. A főszereplőkre még külön kitérek.

A csapat megérkezik egy látszólag sivár területre, majd szépen besétálnak egy barlangrendszerbe. Nem kell sok hozzá és találnak egy lefejezett űrlény holttestet. A film felszínessége már itt árulkodó, hiszen szemmel láthatóan a Föld még azóta se látott igazi UFÓ-t, így mondhatni már ez önmagában az évezred felfedezését kellene, hogy jelentse. Erre a csapat biológusa kvázi le se szarja, inkább elhúz a picsába! Ez most mégis mi?! A Viszont a többiek lelkesedése se nagyobb annál, mint amikor én beszerzek valami ritka DVD-t... Aztán persze ahogy az lenni szokott, előkerülnek a "gonosz" hátsószándékok, az intrikák, veszélyes paraziták, mutációk és rengeteg emberhalál. Amit el is vártunk.