Örömmel újságolhatom, hogy megvolt életem első sajtóvetítése, melynek keretében még kedd este megnézhettem a Piranha 3DD-t. Ezzel úgy érzem, hogy újabb mérföldkövet tett meg a blog. A meghívást magától a forgalmazótól, a Fórum Hungary Kft.-től kaptam, ezúton is köszönet érte! Külön öröm, hogy a Piranha 3D-vel ellentétben nincs fél éves csúszás a külhoni premierhez képest, és így a film nyári hangulatát is át lehet érezni.
De ennyi elég is a felvezetésből, lássuk, hogy mivel is van dolgunk!
Piranha 3DD (2012)
Rendezte: John Gulager
Az első részről még anno írtam egy 4 oldalas kritikát az azóta sajnos már megszűnt Blu-Ray Magazinnak, ami voltaképp egy könnyed csöcsös-véres horror volt, humorosan tálalva. Most viszont a Dög-trilógiát is jegyző Gulager mindenből rátett még egy lapáttal. Szó szerint tessék érteni: több vér, több 3D-s effekt, több gusztustalan poén és persze 150%-al több fedetlen csöcs. Jó nagy csöcsök teszem hozzá.
A történet megmaradt faék egyszerűségűnek, hiszen itt bármiféle bonyolítás csak rontana az élvezeteken. Ugyanakkor több ponton is kapcsolódik az előzményekhez, ami jó, mert legalább elkerüljük a szokásos "még hogy piranhák itt? ugyan már!" fárasztó köröket.
Szóval egy évvel járunk a "nagy mészárlás" után. A helyszín ezúttal egy a vérengzés közelében tanyázó, nyitásban lévő vizipark. A nem túl messze fekvő tóban persze megjelennek a címszereplő ragadozók, akik a film végére bejutnak a medencék közé és hatalmas lakomát csapnak. Szóval semmi extra, de tényleg. A tragédia bekövetkeztében ugyanúgy előkerül a kapzsi (és perverz) parktulajdonos, mint jóformán MINDEN EGYES piranha-filmben. Természetesen a veszélyre ismét felhívják a figyelmét, de ő szarik bele, aztán tessék... A többi szereplő szintén sablonos: megtalálható a ribanc, a ribanc ostoba barátnője, a beképzelt jóképű zsaru, a lúzer hősszerelmes és a felelősségteljes hőslányka. De hé, olyan nagy baj ez? Mármint, hogy se a forgatókönyv, se a karakterek kicsit sem egyediek?
Ez kérem egy vérbeli trash, annak minden jellemzőjével együtt. A film azt nyújtja, amit elvárnak tőle: sok-sok vért, rengeteg poént és irdatlan mennyiségű cicit. Kell-e egyáltalán ennél több? Na ugye.
Apropó, a gegek. Na azok aztán ütnek ezerrel! Egy nagyon szép ívet járnak be. Míg az elején inkább kínosak, vagy csak megmosolyogtatóak, addig a végére egy valóságos cunamit kapunk. Ugyan sok poén visszaköszön az első részből, illetve a rendező korábbi filmjeiből, de garantálom, hogy így is beviszik a gyomrost. Mondhatni olyan, mintha egy színvonalasabb Dög folytatást látna az ember, csak sokkal több vízzel. Gulager egyébként remek érzékkel nyúlt a műfaj parodizálásához. Fergeteges beállításokkal és zenei aláfestésekkel pakolta tele filmjét, remek görbe tükröt tartva a giccses drámai pillanatoknak, melyeket sokszor kínosnak érzünk egy-egy megaprodukció kapcsán (lásd Battle: Los Angeles). Ezek a momentumok egyszerűen zseniálisak. Igazából ez már sokkal inkább vígjáték, mint horror.
A másik nagy poénforrás pedig nem más, mint maga David Hasselhoff. A fickó kurva jól parodizálja ki saját magát. Remekül hozza a beképzelt, pinavadász sztár szerepét. Minden egyes jelenete maga a kincs, mindegyiken sírva röhög az ember. Baromi jó ötlet volt szerepeltetni. De a többi cameo se semmi: ismét megkapjuk az őrült biológust alakító Christopher Lloyd-ot (Vissza a jövőbe trilógia), a már kerekes székes Ving Rhames-t (Holtak hajnala remake), illetve grátisznak Gary Busey-t (Ragadozó 2, Úszó erőd). A főszereplők már kevésbé ismert arcok, de azért említsük meg őket, hiszen mindnek van a horror terén tapasztalata: Danielle Panabaker (A tébolyultak, Péntek 13 remake), David Koechner (Végső állomás 5, Kígyók a fedélzeten), Matt Bush (az új Halloween II) és Jean-Luc Bilodeau (Adsz vagy kapsz).
A cselekményvezetés alapvetően gyors, nagy fordulatszámon pörög. Igaz, az erőltetett szerelmi háromszög miatt néhol kissé leülepszik. Ez a momentum egyébként abszolút felesleges és erőltetett volt, ebbe vihettek volna azért némi csavart. Az operatőri munka kiváló, a vágások is rendben vannak. A "sokkolás" túl sok és egy idő után eléggé fárasztóak. Maga a harmadik dimenzió nem tett túl sokat a filmélményhez, bár el kell ismerni, hogy néhol kifejezetten hangulatosan hatott. Volt egy-két pillanat, amikor a tárgyak nem simán kiemelkedtek a vászonról, hanem a néző orra elé kerültek. Baromi látványos az ilyesmi. Sőt, amikor egy ízben magával a pirnahával tették ezt, én még hátra is hököltem. Azonban az nem következett be, amit a magam perverz módján vártam, vagyis egyszer se toltak olyan szinten dudákat a képembe, hogy szinte érezzem őket a pofazacskóim szélein. Nagy kár.
Könnyed kikapcsolódásnak tökéletes, és baromi jókat nevettem rajta. Nekem sokkal jobban tetszett a Piranha 3D-nél. Mondhatni értő kezekbe került a projekt. Nagyon mocskos, imádom!
Ja és érdemes megvárni a stáblista végét:)
Értékelés: 7/10
Magyar feliratos előzetes:
Friss kommentek