Tényleg nem szándékos, de valahogy mindig sikerül nézhetetlen filmekbe bukkannom. A "friss" jelző pedig arra utal, hogy a legtöbbjük nem olyan rég készült, még a "legöregebb" is 2004-es.

Most kivételesen legyen valami koncepció is, és haladjunk időrendben visszafelé.

1. Az ördög benned lakozik - The Devil Inside (2012)

Rendezte: William Brent Bell

Ördögűzős, kézikamerás film. Hű de eredeti! Mintha tíz éve készült volna Az utolsó ördögűzés, kb. így állhattak hozzá a készítők... Azért valami különbségnek csak kell lennie! Igen, itt nem egy svindlert kapunk, hanem tudományos eszközökkel felvértezett, a Vatikán alól kibújó két ifjú papot. Meg egy lányt, aki anyja lelki üdvéért aggódik. Ugyanis őt már évek óta megszállta a Gonosz, most egy elmegyógyintézetben vegetál.

Háááát... határeset. Érdekes is, ahogy a pupilla tágulást nézik, meg a mondjuk a vérnyomáskülönbséget. Meg a magyarázkodás, hogy a Szentszék már nem megy ki minden futóbolondhoz ördögöt űzni (exőszájzbúk Ferike ugye). Így viszont kívül eshetnek (valamiért, az ok nem világos) a tényleges megszállottak is. Ezért van ez a két önkéntes, aki felveszi a harcot. Ezek a csatározások egész pofásak, annak ellenére, hogy semmi eredetit nem tudnak felmutatni, de tényleg. A baj, a köztes időt kitöltendő baromi unalmas részek. Amint nincs akció, a film hihetetlen mélyrepülésbe kezd. A csaj karaktere totál érdektelen és felesleges. Bőven elég lett volna a két ördögűzőről készíteni egy kvázi "riportfilmet".

A másik gond az, hogy nem csak, hogy ezerszer elsütött panelokból építkezik, hanem szemérmetlenül lop is. Túl azon, hogy az összes ezzel a témával foglalkozó filmből csipeget, még az olyan klasszikusokból is képes csenni, mint az Ómen 3 ominózus csecsemő keresztelése. Ráadásul rosszul. Mert ami ott hátborzongató és nyomasztó volt, az itt kifejezetten kínos.

Ahogy tegnap ígértem, most jöjjön egy durvább adag, szigorúan csakis saját felelősségre!

Kellemes időtöltést a vasárnapi ebédhez! :)

1. Cannibal Holocaust (1980)

Kritika itt.

Ez egy olyan alapmű, amit mindenkinek illik látnia, már ha "horrorfannak" tartja magát. Egyszerre zseniális és gusztustalan. Továbbá igen, az állatgyilkosságok igaziak.

Avagy adjuk a népnek minél betegebb filmeket online!

Az eddig bemutatott legdurvább darab a Begotten volt, ideje azt felülmúlni. Éppen ezért következzen három, nem kicsit polgárpukkasztó darab. Ezek még a szolidabbak (persze ez ízlés kérdése), holnapra durvábbakat fogtok kapni:)

1. Ken Park (2002)

Eléggé nyers és pornógráf. Szeretni fogjátok:) Vérre, ilyesmire azonban ne tessék számítani.

George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!

1. Az élőhalottak éjszakája  - Night of the Living Dead (1990)

Rendezte: Tom Savini

Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.

A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.

Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de  maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.

Mivel a legutóbbi vendégírással társított kritika bejött, ezért ismételjük meg. Ezúttal a már rutinosnak számító Jason13-al vesézzük ki Dario Argento Anya-Trilógiájának másik két darabját. Az első rész egyébként a Sóhajok volt.

Ezúttal én kezdem, de csak a kontinuitás miatt.

Inferno - Pokol (1980)

A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.

Nekem a film valahogy nem áll össze. Pedig kétszer is megnéztem (és most akartam harmadjára is, de nem volt hozzá erőm). A megértést tovább nehezítik az olyan körülmények, hogy random bedobnak olyan szereplőket, akik többet fel sem tűnnek. Mint a könyvtár pincéjében bujkáló (?!) alkimista, aki amint meglátja a szerencsétlen lányt a Könyvvel a kezében, elkezdi üldözni. Teszem hozzá, hogy szerencsétlen az előbb említett könyvtárból kölcsönözte ki, szóval nem tudom, hogy mégis miért kellett ezt ennyire mellre szívnia. Egyéb logikai lyukak is akadnak sajnos bőven.

...avagy a A Jeti bosszúja vs. A Jeti visszatér.

Tegnap szándékosan nem volt matiné a poszt dömping miatt, így legalább mára is jutott valami. Az alábbi két Oscar és Arany Pálma gyanús filmet még én se láttam, de a címek önmagukért beszélnek. Bevallom még annak se néztem utána, hogy van-e bármi összefüggés a két műremek között.

Enjoy!

Mangiati vivi! - Eaten Alive! (1980)

Rendezte: Umberto Lenzi

A rendező egy későbbi kannibálos filmjéről, a Cannibal Ferox-ról már volt szó Most lássuk, hogy ennek fényében az csupán egy gyenge újragondolás, vagy egy teljesen más műről beszélhetünk.

Azt hiszem, hogy ennyi kannibál-film megtekintésével a hátam mögött bátran kijelenthetem, hogy három alapvető történetet lehet megkülönböztetni: a felfedezős / kíváncsiskodósat, a katasztrófa túlélőset és a "keressük meg XY eltűnt személyeset. Ez utóbbira példa az Eaten Alive! is.

Szőke csajszit megkeresi a rendőrség, hogy eltűnt a nővére, aki kapcsolatban lehet egy ázsiai bennszülöttel, aki New York utcáin köpőcsövezte le a jónépet. Az összefüggés mögött egy Jonas (Jónás) nevű szektavezért kell sejteni. Remélem eddig minden világos:)

A helyszín most a Dél-Amerikai dzsungel helyett az Ausztráliával szomszédos Új-Guinea, de legyünk egészen őszinték: nem teljesen mindegy? Az európai ember úgysem tud különbséget tenni dzsungel és dzsungel között. Így abba sem tudnék belekötni, hogy élhetnek-e arrafelé ilyen meg olyan állatok. Mindenesetre a kis szöszke megérkezik egyedül (!), de mit ad Isten, rögtön találkozik egy vietnami dezertőrrel, aki egy kis készpénzért boldogan elkíséri a hölgyet a keresett faluba. Onnan viszont elzavarják őket, mivel a a keresett szektavezér a bandájával egy eldugott helyre költözött. Tudjátok: távol a gonosz civilizációtól, egyesülni a természettel, ilyesmik. Még természetes határvédelemről is gondoskodtak: ugyanis a környék csak úgy hemzseg a kannibáloktól.

Bevallom egy minimális szinten azért gyötört a lelkiismeret, amiért jól belerúgtam a megboldogult Navigátor Filmbe a borzalmas minőségű Fenyegetés kapcsán, éppen ezért most jöjjön egy pozitívabb példa. Maga a film is élvezhetőbb és a kiadvány is tisztességesebb.

Isten haragja - Frailty (2001)

Rendezte: Bill Paxton

Az Isten haragja felépítése az, amit én nem kimondottan szeretek: egy nagy történetmesélés. A törzsolvasóim már tudhatják, hogy ezzel máris "megkímélnek" minket egy esetleges fordulattól, ami azért elég illúzióromboló tud lenni. Itt pedig azt láthatjuk, ahogy egy pasas (Matthew McConaughey - Ha ölni kell, Az igazság ára) bemegy egyenesen az FBI-hoz, és elmeséli az ügyeletes tisztnek, hogy tudja ki az a sorozatgyilkos, aki után nyomoznak. Aki egyébként a fickó testvére.

A szabályos kis meséjéből pedig kiderül, hogy bizony a tesó tetteiért az apuka (Bill Paxton - A bolygó neve: Halál, Ragadozó 2) volt a felelős, hiszen még gyerekkorukban szólt neki maga Isten, hogy "figyu, van pár démon a közeledben, léci intézd már el őket helyettem." Kik természetesen emberi alakot öltenek, így nehéz őket megkülönböztetni a többiektől. Szerencsére az Úr jófej és egy egészen pontos listát ad a likvidálandó személyekről. Sőt, még "szent fegyvereket" is biztosít. Ezek egy kesztyű, egy vascső és egy "Otis" nevű fejsze (vagy balta, nem értek hozzá). Apuka meg nem tétlenkedik és büntet. Mindezekbe persze beleavatja a két fiát, sőt, még a segítségüket is kéri. Egész konkrétan segítenek sírt ásni, áldozatot tőrbe csalni. Még a kivégzést is végig nézetteti velük. Mielőtt bárki megkérdezné: anyuka rég halott, nem tud állást foglalni az ügyben. Az idősebb fiú természeten tisztában van a helyzet súlyosságával, de a családi kötelékek miatt nem mer lépni, így sodródik az árral. Ennek ellenére folyamatosan dacol.

Az a speciális helyzet állt elő, hogy megkeresett a Fatal Pictures producere, egy bizonyos Zach Green, hogy ugyan nézzem már meg legújabb kisfilmjüket és írjak róla egy kritikát, ha nem nagy kérés. Azonban én a filmet egy zárt, jelszóval védett linken keresztül nézhettem meg, és megígértem, hogy ezt nem adom ki. Így viszont fogalmam sincs, hogy Ti hogy fogjátok majd megnézni. Bár gondolom a többség elég ügyes az ilyesmiben:)

A Familiar egy olyan 20 perces darab, ami arról szól, hogy háromtagú családban a már kissé koros anyuka még szeretne időben teherbe esni. Apuka viszont nagyon nem szeretne még egy gyereket, épp elég baj, hogy huszonéves lánya még velük él. Viszont töke nincs ahhoz, hogy ezt megbeszélje szépen a nejével face to face, ezért afféle abortusz tablettákat adagol be szerencsétlen feleségének.

Mint az látható, a film első fele sokkal inkább megfelel egy szocio-drámának, mintsem horrornak. Míg egy ponton ez az egész ki nem fordul magából, és egy már-már Cronenberg szintű bio-horror nem tárul a szemünk elé. Hogy ez minek köszönhető, azt nem lőném le.

Ezúttal csak két kerülendő alkotásra hívnám fel a figyelmet. Nincs türelmem megvárni, amíg összegyűlik egy nagyobb adag trágya.

Husk (2011)

Rendezte: Brett Simmons

A blogon már nem egy After Dark Fest filmmel volt dolgunk, azonban ez egy különleges darab, mert ezt a szervezők hozták össze. Ami önmagában örvendetes dolog, hiszen rajongók készíthettek el egy horrort, hát ki ne vágyna erre? Nagy kár, hogy a lelkesedéshez nem párosult tehetség is.

A kukoricatábla valahogy önmagában horrorisztikus, hiszen az ember nem lát ki belőle és könnyen el is tévedhet. Pláne, ha figyelembe vesszük az olyan műveket is, mint az azóta több részt is megélt A kukorica gyermekeit is (na jó, ez talán nem a legjobb példa, de értitek). A helyszín ugyanolyan kukoricás, aminek a közepén van egy elhagyott házikó. Néhány fiatal egy autóbaleset következtében betéved, de a kijutás persze már nehezebb.

Ez egy amolyan szellem-sztori akar lenni, ahol a kísértetek manifesztálódnak, méghozzá madárijesztő formájában. Egyébként a madárijesztő, mint olyan, már önmagában egy félelmetes dolog, aminek a megítélésén még Az Óz, a csodák csodája se tud segíteni. Tehát a főszereplőink elkezdenek hullani, majd egy-egy hátborzongató jelenet kíséretében ilyen varjú-űzőket kreálnak magukból. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy szobában maszkot varrnak maguknak és szögeket vernek a saját ujjaikba. A film egyetlen pozitívumai ezek a jelenetek, amik tényleg képesek a frászt hozni az emberre. Sajnos a körítés már sablonos és unalmas. A háttértörténet meg bibliai, vagyis kb. olyan régire vezethető vissza.