Kísérletképpen most úgy posztolok ki egy vendégkritikát, hogy hozzáfűzöm egy sajátomat. Fő a változatosság ugye. Ezúttal Lucio Fulci két filmjéről lesz szó, a rendszeres olvasók tudják, hogy nem igazán szimpatizálok a munkásságával, vagy legalábbis a személyi kultuszával. Az írás egy nagyon régi törzskommentelőnk, hErpEsz (újabban dr. hErpEsz) küldte be, ezúton is köszönjük! Kezdjük is talán az övével. Előre szólok, hogy eléggé spoileresre sikeredett (egy bekezdést utólagos engedelemmel ki is vágtam emiatt)!
The Sweet House of Horrors - La dolce casa degli orrori (1989)
Fulci művészete eddig is fényévnyi távolságban volt tőlem, de ehhez a borzalomhoz képest még egy zs++os óriáskroki vs szuperboa-típusú trágya is szuperprodukció! A sokkot Fulci 1989-es "A horror édes háza" című műve (?) okozta. Átkozom a napot, amikor időt pocsékoltam az életemből erre a szemétre.
Bevallom: a film végéig fel sem tűnt, hogy a rendező úr produkciójához van szerencsém, mert már maga a főcím is olyan unalmas és vontatott az idegtépő főcímzenével együtt, hogy elegánsan áttekertem. Már pedig a szóban forgó szörnyűséget Fulci nemcsak rendezte, hanem írta is. Aki jót akar magának, az SOHA-SOHA ne nézze meg, max az ellenségének mutassa meg, ha kínozni vagy vallatni akarja.
Adott egy romantikus olasz (?) kúria, és egy maszkos betörő. Konkrétan nem derül ki, hogy miért alakult így, úgyhogy feltételezem: ki akarja rabolni a házat. Lényeg a lényeg, hogy a betörő és a háziak időben és térben összefussanak, hogy aztán kibontakozhasson a cselekmény. Pechére hazajönnek burzsujék, akiket megöl: a fickónak egy oszlopnál ripityára töri a koponyáját a kötelező dulakodást követően, az asszonynak pedig valami klopfoló alkalmatossággal kiugrasztja a szemgolyóit és betöri a homlokát (majd autóbalesetnek rendezi meg).
A maszkok borzalmasak, a jelenetek és közelképek csapnivalóak és cseppet sem életszerűek. Kifejezetten gagyik! A vágások meg olyanok, mintha a vágó munka közben bealudt volna (és ezen egyáltalán nem csodálkoznék).
A mészárlás megtörténik, a bentlakásos iskolából importált pulyák hazatérnek, őket értelemszerűen nagynéniék fogadják örökbe és költöznek be a házba. A kölykök keseregnek a szüleik után, majd mindenféle jelentéktelen, infantilis jelenet után 2 lángocska kezdi látogatni őket, amik nyilván a visszajáró szüleik manifesztumai. Tánti utálja a házat, ezért addig macerálja az emberét, míg fogadnak egy antipatikus ingatlanügynököt az eladáshoz, de őt mindenféle balesetek érik a házban. A pulyák egy halloween-hez hasonló szellemes ünnepnapkor sikeresen megidézik szüleik szellemeit az ujjaikra eszkábált gyertyák és ügyefogyott kántálásuk segítségével (komolyan drukkoltam, hogy gyújtsák fel végre magukat vagy a házat és égjenek beeeeeeeeent!!!). Innentől boldog családi idillben piknikeznek szüleik és néhai kutyájuk szellemével, akiket persze rajtuk kívül senki nem lát, úgyhogy a gyámok arra kezdenek gyanakodni, hogy nem bírták feldolgozni a traumát és belebuggyantak a gyászba.
Tántiék végül hívnak egy médiumot, akinek nem sikerül kiűzni a szülőket a házból, illetve a pereputty sem tud elköltözni bizonyos röhejes természeti jelenségek miatt. Végül a médium az ingatlanügynökkel egyetemben le akarja dózerolni a kúriát, nagybácsi pedig hajlandó lenne eladni, de persze a kísértetek a bontást is megakadályozzák.
Remélem, eléggé sikerült mindenkit elrettentenem ettől a szeméttől. Ha nem, akkor elmondanám azt is, hogy a színészi "alakítások" borzalmasak, egy deka érzelmet sem bírnak átadni, egy másodpercre nem hittem el, hogy hivatásos színészek lennének és nem áll mögöttük a sortűz-bizottság, ami erre kényszeríti őket.
A forgatókönyv annyira gagyi, mintha egy óvodai nagycsoport dobálta volna össze, ugyanez igaz a dialógusokra. A szinkron valami rettenet (a fentiek fényében nem feltételezem, hogy az eredeti verzió nívósabb lenne), a kölykök vernyákolása a dobhártyám szaggatta és legszívesebben visszakézből kentem volna őket a falhoz valahányszor megszólaltak. Egyébként messze a kölykök a legtehetségtelenebbek, komolyan azon töprengtem, hogy milyen rendezői instrukciókat kaphattak, hogy érzelmek helyett csak grimaszokat tudtak magukra erőltetni.
Értékelés: 1/10
Most pedig én következek, egy fokkal jobban sikerült művel.
A temetőre épült ház - The House by the Cemetery / Quella villa accanto al cimitero (1981)
A sztori csak a szokásos: egy háromtagú család ideiglenesen egy sötét múltú házba költözik, hogy apu elvégezhesse a kutatómunkáját. Az persze senkit nem érdekel, hogy nem csak az épület mellett, de BENNE IS temető van, így a magyar cím szó szerint értendő. A kisfiút egy szellemlány zaklatja, pontosabban figyelmezteti, hogy ne menjenek oda, mert veszélyes. Erről hamar meg is bizonyosodunk, ugyanis néha-néha valaki mészárlásba kezd az épületben. Hogy kiket? A nyitójelenetben pl. egy az akkor még üres helyre betévedő "szerelmes" párt, aztán a cselekmények előrehaladtával voltaképpen mindenkit, aki nem a család tagja.
Igazából nem csapnivaló (főleg egy átlag Fulci filmhez viszonyítva), mert viszonylag pörgősen haladnak az események, nem vontatott. Végre. Ami viszont kiakasztott, az a rengeteg logikátlanság.
Egyik kedvencem, amikor a felfogadott babysitter egy hatalmas vértócsát takarít (előző este egy ingatlanost megölt a titokzatos lakó), majd megjelenik az anyuka és ez fel sem tűnik neki! Komolyan, ott térdel, súrolja a vért, az meg nyugodtan végignézi! De ekkor még azt hittem, hogy a kérdéses dada is benne van a dologban, de nem baszki, ő is simán meghal! Ez így mégis mennyire logikus?! Igaz, eleve azt se értettem, hogy mi a francért kell nekik gyerek felügyelő, amikor anyuci NEM IS DOLGOZIK! Igazából egy bevásárlástól eltekintve nem is derül ki, hogy mi a jó fenét csinál, ami olyan baromi fontos, hogy ne a gyerekére vigyázzon!
De itt a baromságot két kézzel szórják felénk, mert lehetne még sorolni! Kérdés: mit teszel, ha a fiad, reszketve azzal fogad, hogy valaki levágta a babysitter fejét a pincében?
- Kirohansz vele a házból és segítséget keresel
- Megkeresed a babysittert, közben tárcsázod a rendőrséget/férjedet
- Lemész a gyerekkel kéz a kézben a pincébe!
Na szerintetek mi történt? Úgy van, a harmadik variáció. Agyfasz komolyan. Ahogy a film vége is, nem is igazán értettem, de nem is igazán akartam érteni.
A maszkmesteri munka és a gore kellemesen véres, kissé gagyi, de annyira nem zavaró. Tipikus "fulcis".Ez elmondható minden egyéb technikai háttérmunkáról is. Annyiban színvonalasabb, hogy nincsenek felesleges töltelék vágóképek, és a zene is egész korrekt. Viszont Fulci itt sem tudta vissza fogni magát és rendületlenül nyomatja a közeliket a szempárokról. E nélkül nem is tudom, hogy mi lenne...
Egynek végül is elmegy, ha nincsenek nagy elvárásaink. Mert legalább unalmasnak nem nevezhető.
Friss kommentek