George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!
1. Az élőhalottak éjszakája - Night of the Living Dead (1990)
Rendezte: Tom Savini
Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.
A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.
Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.
2. Holtak hajnala - Dawn of the Dead (2004)
Rendezte: Zack Snyder
Ennek a feldolgozásnak már sokkal több, kézzel foghatóbb értelme volt. Míg a túlértékelt elődje baromi lapos és unalmas, addig ez egy jóval pörgősebb, akciódúsabb és ami a legfontosabb: élvezhetőbb. Ez kérem mozi.
Sikerült az alapkoncepciót -azaz egy csapat kétségbeesett ember benn reked egy plázában- megtartani, azonban mégis más, mégis valami új. Egyrészt itt sokkal több szereplő van, amivel máris könnyű kikerülni az unalomfaktort, már ha sok színes karaktert kapunk. Szerencsére ez így is van. Van itt terhes nő, magányos mesterlövész, kemény zsaru, öreg meleg, a kötelező ribi, a pénzes köcsög és még sorolhatnám. De ehhez még rengeteg pofás és véres akció is társul. Mondanom se kell, hullanak a (ezúttal már sprintelő) zombik rendesen. Egy percig se ül le a cselekmény. A kezdés pedig baromi hatásos lett: ahogy a főhősnő végig megy autójával a káoszon keresztül, maga a megtestesült rettegés. Most először tudtam átérezni, hogy ha egyszer eljön a zombiapokalipszis, akkor az ugyan ilyen hátborzongató és nyomasztó lenne. Nagyon eltalálták, riszpekt.
Az pedig külön öröm a horror-rajongóknak, hogy mennyi olyan cameo-t belepakoltak, amit csak mi érthetünk. Mint a már fentebb említett Tom Savini szereplése, vagy Ken Foree-é (a '78-as verzió egyik főszereplője), aki ráadásul megkapta az epikus "Ha nincsen több hely a pokolban, a holtak a földön járnak" mondatot.
Nagy kár, hogy a film ennek ellenére sem tökéletes. Egyrészt már itt megmutatkozott Snyder lassítás mániája, ami pl. a 300-ban pofás volt, itt majdnem olyan fárasztó, mint a borzalmas Álomháborúban. Másrészt meg hiába a tiszteletadás, sajnos pont az előd egyetlen értékelhető motívumát, a társadalomkritikát nem sikerült átültetni. Volt ugyan erre egy piciny utalás, de teljesen más a boltok között sétáló zombik látványa, mint az ajtó előtt tülekedőké. Az meg már mekkora baromság már, hogy a kutyákat nem eszik meg?
Akárhogy is, ez egy profin kivitelezett és abszolút élvezhető film. Ajánlom mindenkinek. A terhes csajszi szülése meg egyszerűen EPIC!
Amerikai-kanadai-japán-francia koprodukció.
3. Holtak napja - Day of the Dead (2008)
Rendezte: Steve Miner
Ez viszont egy ZS-kategóriás mocsok. Már az eredeti is gyenge és röhejes volt a tanulékony házi-zombival, de egyszer azért meg lehet nézni. Erre viszont kár időt pazarolni. Komolyan, ennek fényében jobban értékelem Romero művét. Külön fájó, hogy a rendező korában olyan horror műveket tett le az asztalra, mint a Péntek 13 II-III és a Warlock. Bár tény, hogy már a Halloween H20 is borzalmasra sikeredett...
Itt azonban elszabadul a pokol. Kezdjük azzal, hogy az eredeti történethez kb. 10 százaléknyi köze van! Beszarás. Akkor miért kellett ehhez megvenni a remake jogait? Van rá egy tippem... Akkor mit kapunk helyette? Csak egy szabvány fertőzést és rengeteg élőholtat. A film végén előkerülő "titkos földalatti katonai kísérleti bázissal". Semmi extra, ebből még lehetett volna valami nézhetőt kihozni, de nem sikerült. Egyszerűen azért, mert minden és mindenki hiteltelen. A főszereplő Mena Suvari pl. fogalmam sincs, hogy mit keresett itt az Amerikai szépség után, de itt mintha szart volna az egészbe (érthető) és játszani is elfelejtett volna. Mit is? Egy kemény katonát! Muhaha. Sminkkel és melírral baromi hiteles mondhatom. De a legröhejesebb húzás az a VEGETÁRIÁNUS ZOMBI kitalálása! Komolyan bazzmeg, ilyen nincs és mégis van!
Az effektek a béka segge alatt vannak, ahogy itt minden más is. Egyszerűen semmi se működik. Az egyetlen pozitívum a pörgés, így viszonylag nem szenvedünk vele sokat.
Apropó, kapocs most is van: míg az előzőben Ving Rhames (Ponyvaregény, Piranha 3D) főszerepet alakíthatott, itt csak egy cameo-ra futotta, de szerintem ezzel még ő járt a legjobban...
4. A tébolyultak - The Crazies (2010)
Rendezte: Breck Eisner
A végére pedig jöjjön egy kakukktojás, hiszen itt szigorúan véve nem zombikról van szó, hanem "szimpla" fertőzöttekről. Akik válogatás nélkül ölik embertársaikat. Csak éppen az élőholtakkal eltérően egy láblevágásba már elvéreznek. Továbbá azért is lóg ki a sorból, mert ennek az eredetijét még én se láttam, de akkor is itt a helye a listán a többiek között.
Tehát szigorúan véve most se kapunk eredeti történetet: álmos kisvárosban ez a fertőzés pusztít, majd jön a katonaság és rendet próbál tenni. Közben egy kisebb csapat összefog és ki akar jutni a veszélyzónából. Hát ez kérem baromi eredeti.
Ami azonban mégis megmenti a filmet a totális érdektelenségtől, az az igazi hidegvérűség. Ugyanis a betegségnek köszönhetően az ember kiöl magából minden emberséget. Így dudorászva gyújtja rá a házat a családjára, vagy vadássza le csoportosan, módszeresen a gyanútlan járókelőket. Egyébként ez utóbbit nem igazán tudtam hova tenni. Mégis miért tenne kivételt akármilyen szinten is a betegség? Miért van az, hogy valaki képes a beszédre, interakcióra, sőt a csoportos öldöklésre, míg a legtöbbjük némán és magányosan lófrál. Ez egy meglehetősen nagy dramaturgiai lyuk.
Mindenesetre pörgésből itt sincs hiány, ugyanakkor túl sok fordulatra itt sem számíthatunk. A maszkmesteri munka több, mint korrekt. A színészek és minden más technikai kivitelezés meg tűrhető. Mindenesetre én élveztem, kellemes kis kikapcsolódást tud nyújtani.
Amerikai és Egyesült Arab Emírségek (!) koprodukció.
Friss kommentek