Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.
Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...
[REC] (2007)
Rendezte: Jaume Balagueró és Paco Plaza
Mivel ez egy közismert és közkedvelt spanyol film, ráadásul már három éves, ezért megpróbálok rövid lenni.
Az első kb. 10-15 perc iszonyat unalmas, ezen nincs mit szépíteni. Oké, értem én hogy "hihetőbbé" és emberibbé válik a történet azzal, hogy látunk egy készülő TV-műsor elejét, amiben a tűzoltóságon téblábol a riporter hölgy és a cameraman, de ennyire azért nem kellett volna elnyújtani.
Aztán jön a vészhívás egy emeletes házhoz, amiben van egy problémás idős hölgy. Az ajtó betörésére pedig nem kommandósokat hívnak ilyenkor, hanem a lánglovagokat, bár szerintem akkor sem indokolt a böhöm nagy tűzoltóautó. Aztán a néniről kiderül, hogy agyilag zokni és szereti emberekbe mélyeszteni megmaradt fogait. Orvosi segítség pedig kellene, de valakik gyorsan karantén alá helyezték az egész épületet: se ki, se be. A probléma pedig csak annyi, hogy elindul egy elég súlyos fertőzés, na, mondjuk ki, kezdetét veszi a zombiterror. A lakók és egyéb "élők" számára pedig a helyzet kilátástalanná válik, de a nézők szerencséjére a műsor kamerája csak forog tovább.
Röviden ennyi, ássuk kicsit mélyebbre. Maga az alapötlet akkor is ütne, ha "rendes" kameraállásokból látnák a történéseket, de ezzel a realisztikus megoldással még hátborzongatóbbá válik az egész film atmoszférája. Ugyanakkor ennek a módszernek vannak egyéb hátulütői is. Elsősorban az, hogy egy idő után hiteltelenné válik az egész. Mert azt értem, hogy a kiscsaj szeretné mindenki tudomására hozni, hogy mi folyik itt, meg valamiféle kötelességtudat is szorult belé. Sőt szerintem leginkább ez egy mankó volt részükről, hogy ne őrüljenek bele a helyzetbe.
De! Sok olyan jelenet van, amit nem tudok hova tenni: ha pl. én futnék fel egy lépcsőn, mögöttem vérszomjas zombik, akkor az tuti, hogy nem terhelném le magam egy rohadt nagy kamerával. Nem, dobnám a legelsőre, hátha nyerek vele pár másodpercet. Vagy sokszor volt olyan, hogy az akció követve volt képileg, így nem jött át az a hatás, hogy az operatőr be van szarva rendesen. Persze tetszettek az olyan megoldások, hogy "most kapcsold ki", erre elsötétedik minden, és a következő képkockákban már egészen mást látunk.
A karakterek is tetszettek: jók voltak az ellentétek, a különbözőségük, tényleg elhittem, hogy akár ez egy létező kis lakóközösség lehet. Mondjuk nálunk jóval több nyugdíjas lenne. Azonban az interjúkat ismét feleslegesnek találtam, unalmasak voltak, nem éreztem semmi szükségét.
A gore frankó, és bár nem volt semmi látványosabb kibelezés, attól még nem panaszkodhatunk. A legfontosabbat azért a végére hagytam: ez volt az első alkalom, hogy egy zombi-filmen féltem. Mármint az utolsó kb. 10 percen, na azon konkrétan majd beszartam, nagyon eltalálták a készítők.
Karantén - Quarantine (2008)
Rendezte: John Erick Dowdle
Talán a 2006-os Psycho mellett a második legszánalmasabb remake. Illetve még az se, mert a szó feltételezne valami pluszt, valami más látószöget, de nem. Itt kérem szépen az amerikaiak egyszerűen lemásolták az egész filmet, úgy, ahogy van. Ezt tessék szó szerint venni.
Minden ugyanaz, csak a helyszín tengerentúli. Ugyanúgy kezdődik, egy tűzoltóságon, ahol szintén egy két fős TV stáb készít felvételeket. Aztán ugyanúgy bemennek egy bérházba, sőt még ugyanabban a pillanatban csapódik le a földre a halott, mintegy "meglepetésként"! A főszereplő hölgyet muszáj kiemelnem, mivel ő az a Jennifer Carpenter, aki a nagy sikerű Dexter-sorozatban láthatunk a főszereplő húgaként. Nem mondom, hogy jól áll neki, mindenesetre fura érzés vinnyogó picsaként látni. Mert igen, a karakterének a jelleme szegényebb, semmi erő, csak vinnyogás.
Azt azonban el kell ismerni, hogy nekünk egyszerű magyaroknak hihetőbben hangzik egy karantén felhúzása egy amerikai bérházra, majd a kimenekülni akarok lelövése, mint egy spanyolé. Mert ugye nekik ott van a CIA meg az FBI, meg ki tudja hány titkos szervezet, ezzel szemben a spanyol rendőrségtől ilyesmit nem néznék ki.
Az mondjuk tetszett, mint "újítás", hogy az operatőr a kameráját használva szétverte egy élőhalott fejét, majd a vért szépen letörölgette a lencséről. De nagyjából ennyi, még az afrikai kisebbségeket is átkonvertálták ázsiaivá, hogy az ottani közönség befogadja. A befejezés pedig sokkal gyengébb lett.
Összességében ez egy szánalmas produkció, mindenki messze kerülje el, mert akinek a [REC] nem tetszett, annak ez se fog. Akinek meg igen, az nagyot fog csalódni és ami durvább, unatkozni.
[REC]2 (2010)
Rendezte: Jaume Balagueró és Paco Plaza
A folytatások többsége már azon elbukik, hogy az alkotók maradnak-e a helyükön vagy nem. Szerencsére itt is maradt a rendezőpáros, ennek mi meg nagyon örülhetünk, hiszen ismét retteghetünk. Mellesleg idén ez már a harmadik premier-mozifilmem, még ha picit késtem is vele:) Megpróbálok minél kevesebbet spoilerezni, de szerintem ez lehetetlen vállalkozás lesz, úgy hogy aki a héten készül megnézni moziban, annak csak annyit, hogy érdemes megnézni, mert jó lett. Akik pedig ennél többre kíváncsiak, azok olvassanak tovább.
A helyszín természetesen ugyanaz a ház, az első rész után körülbelül csak 1-2 órával járunk. Ezúttal négy sisakkamerás kommandós útját követhetjük nyomon. Hogy minek a kamera? Mert elsősorban dokumentálni mennek, élükön egy doktorral. Meg kell mondanom, hogy ez egy remek megoldása annak, hogy hogy lehet ésszerűen megoldani a több látószög kérdését ál-dokumentarizmus esetén. Így el is kerülték azt a problémát, hogy nem hisszük el, hogy ezt az illető tényleg lefilmezte volna az adott szituációban.
El kell ismernem, hogy itt már röviddel a kezdés után beindult részemről a para, amit a későbbiekben csak fokoztak. Sajnos azonban elég hamar fény derült a vírus természetére, figyelem, dobpergés.... a vírus maga az Ördög! Igen, ezt tessék szó szerint venni. Ugyanis ezek a szegény fickók megszállottakká váltak a Sátán áltál! Nekem ez nem igazán jött be, de be kell ismernem, hogy ez legalább kibaszott egyedi. Ráadásul a készítők mindent szépen logikusan megmagyaráznak, bár azért a végén ebbe már szerintem ők is kicsit belezavarodtak.
A karakterek jók, bár értelemszerűen már nem annyira vegyes a társaság, igaz, szerencsénkre a résztvevők száma a későbbiekben megnövekszik. Na jó, a rosszalkodó kölykök kissé idegesítőek, ez még amolyan határeset. Szerencsére megszívják.
Az unalmas jelenetek száma jelentősen csökkent, ráadásul most több a meglepő fordulat is. Amúgy maga az egész film engem abszolút a Left 4 Dead-re emlékeztetett: főleg amikor olyan kameranézet volt, mint egy first-person shooter játékban. A paráztatásra rákapcsoltak rendesen, a végén megint sikerült rendesen befosatni engem.
Igazából többet nem nagyon tudok róla írni, hiszen hozza az elvárt színvonalat, sőt, még a keresztény miszticizmus-vonal ellenére is jobban tetszett, mint az előző epizód. Egyszerűen félelmetesebb volt számomra.
[REC]: 7/10
Karantén: 3/10
[REC] 2: 8/10
Apropó, ezzel persze nincs vége! Készül a [REC] 3, amit érdekes módon már akkor bejelentettek, amikor a mostanit még be se mutatták. Továbbá a Karanténnak is készül egy folytatás, de a készítők szerint most nem lesz másolás... hiszi a piszi.
Friss kommentek