Kivételesen nem a hazai forgalmazó volt tréfás kedvében, hanem az alábbi filmnek tényleg ez az eredeti címe. Mindig jó ötlet a tükörfordítás? Hiszen ezzel a címmel eladhatatlan egy horror, pláne, ha ehhez egy pocsék DVD borító is párosul. Szomorú, de még az se magyar találmány, hanem hazájában ez volt a hivatalos. Most komolyan, ennél jobban lehet eladhatatlanabb egy film? Ja igen, ha a főszereplő Bill Pullmann... De! A rendező Wes Craven!
A kígyó és a szivárvány - The Serpent and the Rainbow (1988)
Rendezte: Wes Craven
Vélhetően az első kérdésetek rögtön az, hogy "mit takar ez a cím?". Erre a választ pedig a vudu vallás adja meg. Nagyjából annyi, hogy hitük szerint a Mennyet a szivárvány, a Földet a kígyó jelképezi. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre az egész film a vudu körül forog, annak is az egyik legérdekesebb aspektusáról, a zombikról.
Aki látta már Lugosinak A fehér zombi c. művét (kötelező darab, khm), az tudhatja, hogy mit is értek jelen esetben "zombi" alatt. Nem a manapság divatos emberekre vadászó élőholtat, hanem a saját tudatával nem rendelkező embert, akit egy varázserővel bíró személy irányít. Ez a szenvedőnek olyasféle állapot, amikor tudatánál van, de a testének nem ura, még pislogni sem képes. Igen ám, de ez az állapot olyan tökéletes mélyen tartja az illetőt, hogy egyesek úgy vélik, hogy ezt lehetne az orvostudományban is hasznosítani. Igen, minden hájjal megkent amerikai gyógyszergyártók.
Így kiküldik emberüket (Bill Pullman - Útvesztőben, A függetlenség napja) Haitire, hogy hozzon magával mintaanyagot, ami alapján sokszorosíthatják és piacra dobhatják a terméket. Itt rögtön felötlik bennem egy érdekes kérdés, hogy mégis ki a halál akarna úgy szike alá feküdni, hogy végig a tudatánál van?! Én speciel inkább vállalnám a kockázatot a "hagyományos" altatással.
Walter egy eléggé idealizált végzős főiskolai hallgató: kiköltözik a világ végére egy lepukkant bérházba, hogy tanulhasson a vizsgáira, nyugodtan írhassa a szakdolgozatát, sőt még irgalmas szamaritánus szerepben is tetszeleghessen. Életét azonban igencsak megkeseríti a tajparaszt főbérlő, egy hibbant lakótárs, az angyali szomszéd, Frances valamint kisbabája, Danny és az időközben rendszeressé vált rémálmok, melyekről szép lassan kiderül: nem is annyira álmok...
Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13,
A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.
Ellen autója lerobban a semmi közepén, egy elhagyott hegyi úton. A kísérteties helyen a lány élete veszélybe kerül, amikor találkozik a szörnyszerű férfival. A teremtmény az arra tévedt utazókra vadászik, hogy testükből hátborzongató műtárgyakat készítsen. Ellen azonban nem adja könnyen az életét. Halálos macska-egér játék veszi kezdetét.
Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott -
A magyar cím teljesen más mindkét verziónál. Kezdjük is az eredetivel, ami idehaza A vesszőből font ember címen ismert. Meg kell jegyezni, hogy a film eleve David Pinner "Ritual" c. novellájának az adaptációja.
Friss kommentek