Kivételesen nem a hazai forgalmazó volt tréfás kedvében, hanem az alábbi filmnek tényleg ez az eredeti címe. Mindig jó ötlet a tükörfordítás? Hiszen ezzel a címmel eladhatatlan egy horror, pláne, ha ehhez egy pocsék DVD borító is párosul. Szomorú, de még az se magyar találmány, hanem hazájában ez volt a hivatalos. Most komolyan, ennél jobban lehet eladhatatlanabb egy film? Ja igen, ha a főszereplő Bill Pullmann... De! A rendező Wes Craven!

A kígyó és a szivárvány - The Serpent and the Rainbow (1988)

Rendezte: Wes Craven

Vélhetően az első kérdésetek rögtön az, hogy "mit takar ez a cím?". Erre a választ pedig a vudu vallás adja meg. Nagyjából annyi, hogy hitük szerint a Mennyet a szivárvány, a Földet a kígyó jelképezi. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre az egész film a vudu körül forog, annak is az egyik legérdekesebb aspektusáról, a zombikról.

Aki látta már Lugosinak A fehér zombi c. művét (kötelező darab, khm), az tudhatja, hogy mit is értek jelen esetben "zombi" alatt. Nem a manapság divatos emberekre vadászó élőholtat, hanem a saját tudatával nem rendelkező embert, akit egy varázserővel bíró személy irányít. Ez a szenvedőnek olyasféle állapot, amikor tudatánál van, de a testének nem ura, még pislogni sem képes. Igen ám, de ez az állapot olyan tökéletes mélyen tartja az illetőt, hogy egyesek úgy vélik, hogy ezt lehetne az orvostudományban is hasznosítani. Igen, minden hájjal megkent amerikai gyógyszergyártók.

Így kiküldik emberüket (Bill Pullman - Útvesztőben, A függetlenség napja) Haitire, hogy hozzon magával mintaanyagot, ami alapján sokszorosíthatják és piacra dobhatják a terméket. Itt rögtön felötlik bennem egy érdekes kérdés, hogy mégis ki a halál akarna úgy szike alá feküdni, hogy végig a tudatánál van?! Én speciel inkább vállalnám a kockázatot a "hagyományos" altatással.

A Horror Mesterei visszatértek! Ismét felveszünk egy elveszettnek hitt fonalat. Jelen esetben nekem jutott a megtiszteltetés, hogy jobb színben tüntessek fel egy olyan részt, amelyet az olvasók többsége bottal sem piszkálna meg, nemhogy pozitívan nyilatkozna róla. Pedig higgyétek el, van ennél sokkal rosszabb is... De először következzen a történet dióhéjban:

Dreams in the Witch House

Walter egy eléggé idealizált végzős főiskolai hallgató: kiköltözik a világ végére egy lepukkant bérházba, hogy tanulhasson a vizsgáira, nyugodtan írhassa a szakdolgozatát, sőt még irgalmas szamaritánus szerepben is tetszeleghessen. Életét azonban igencsak megkeseríti a tajparaszt főbérlő, egy hibbant lakótárs, az angyali szomszéd, Frances valamint kisbabája, Danny és az időközben rendszeressé vált rémálmok, melyekről szép lassan kiderül: nem is annyira álmok...

Itt kiemelnék egy pozitív momentumot kedves uraim: csöcsök. Meg akad más is, ami lejjebb van. Tessék gyönyörködni, jobb változatokban nincs cenzúra. Hölgyeim, nekünk meg ott a Walter hátán megjelenő szabásminta, megvan az esti program!

Vissza a sztorihoz: mielőtt azt hinnénk, a helyzet menthetetlenül közelít a szellemek kedvenc társasjátéka felé (Paranormal Activity), felbukkan egy emberfejű patkány, aki nemes egyszerűséggel közli, hogy a ház ügyeletes boszijának szüksége van a mi derék főhősünkre, ha tetszik ha nem. A beígért fenyegetés (nevezzük nevén: jóslat) végül annak rendje és módja szerint be is teljesedik, hiába próbál ellene tenni Joe (alsó szomszéd). Akiről kiderül, hogy minden oka megvan az őt behálózó elmebajra. Tobzódunk a vérben, haldoklunk, aztán persze rájövünk, hogy semmi nem úgy van, ahogy eddig mindenki meg volt róla győződve, de késő bánat – emberfejű patkány.

George A. Romero nem egy művét veséztem már ki, így eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hogy azóta ki hogyan nyúlt zombijaihoz. Az eredmény felemás. Na de lássuk is!

1. Az élőhalottak éjszakája  - Night of the Living Dead (1990)

Rendezte: Tom Savini

Korábban valamiért sosem tértem ki rá, de Savini egy baromi nagy név a szakmán belül. Leginkább professzionális maszkmesteri munkájáról híres (pl. Péntek 13, Az erdei fantom, az eredeti Holtak hajnala és Holtak napja - ez utóbbi kettőnél inkább a gore-t kell csodálni ugye). Továbbá rengeteg sikeres horrorban vállalt kisebb szerepeket (pl. Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Maniac). Mint sejthető, Romero-val igen csak jóban voltak, így az sem meglepő, hogy a feldolgozásnak a forgatókönyvét is maga Romero körmölte.

A történeten nem sokat változtattak: egy csapat kétségbeesett ember elbarikádozza magát egy vidéki házban. Azonban a karaktereken és a befejezésen nagyon is. Egyrészt a nyafka és idegesítő Barbarából hallgatva az új idők szavára harcos amazon lett, amit megfejeltek egy komplett átöltöztetéssel. Míg az eddigi rasszista bunkó Cooperből egy igazi, vérbeli faszfejet varázsoltak. Kevés ennyire ellenszenves karaktert látni. A kemény feka szerencsére hű maradt elődjéhez, kit nem más formál meg, mint maga Tony Todd (Kampókéz), aki talán ennek a műnek "köszönheti" az örök skatulyát a horror világában.

Kissé merész húzás volt a lassú zombik megtartása Az élőhalottak visszatérnek után. Az meg külön elszomorító, hogy a mindenféle besorolást elkerülendő, külső nyomásra Savininek vissza kellett fognia magát. Igazán ironikus (és tragikus), hogy egy horror maszkmester egyetlen nagyjátékfilmje mennyire vérszegényre sikeredett... Ráadásul szerencsétlennek állandóan beleszóltak a rendezésébe is, csoda, ha a végeredmény ennyire lagymatag lett? Nyoma sincs az előd kézzel tapintható feszültségének. Üres, mint egy lufi. Ugyan vannak pozitívumai, mint a kezdés megrövidítése, de  maga a vezérfonal eléggé alul teljesít. Nem így a lezárás! A szemünk elé terülő "redneck-dzsembori" igazi öklös az ún. mai valóságnak, a kor emberének. Telitalálat, amit később Romero át is emelt a Holtak naplójába, igaz, sokkal szerényebben. Talán pusztán emiatt érdemes végignézni.

Mivel a legutóbbi vendégírással társított kritika bejött, ezért ismételjük meg. Ezúttal a már rutinosnak számító Jason13-al vesézzük ki Dario Argento Anya-Trilógiájának másik két darabját. Az első rész egyébként a Sóhajok volt.

Ezúttal én kezdem, de csak a kontinuitás miatt.

Inferno - Pokol (1980)

A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.

Nekem a film valahogy nem áll össze. Pedig kétszer is megnéztem (és most akartam harmadjára is, de nem volt hozzá erőm). A megértést tovább nehezítik az olyan körülmények, hogy random bedobnak olyan szereplőket, akik többet fel sem tűnnek. Mint a könyvtár pincéjében bujkáló (?!) alkimista, aki amint meglátja a szerencsétlen lányt a Könyvvel a kezében, elkezdi üldözni. Teszem hozzá, hogy szerencsétlen az előbb említett könyvtárból kölcsönözte ki, szóval nem tudom, hogy mégis miért kellett ezt ennyire mellre szívnia. Egyéb logikai lyukak is akadnak sajnos bőven.

Oké, tudom, már biztos sokan vártok "rendes" filmkritikákat, lesznek azok is, meg lehet nyugodni:) De egyelőre maradjunk annál az érdekességnél, hogy megint megkeresett egy külföldi kisfilmes, hogy írhatnék a műveiről. Végülis miért ne? Ezúttal ráadásul Ti is megtudjátok őket nézni.

Az urat Davide Melini-nek hívják (tisztára mint valami mágust) és olasz származású. Saját bevallása szerint már dolgozott magával Argento-val is a Könnyek anyja forgatásán, mint rendező asszisztens. Magára a filmre egyébként nem lennék büszke, majd lesz róla is szó. Mindenesetre elsősorban rövidfilmek készítésével foglalkozik. IMDb-n le lehet csekkolni.

Kezdjük is.

The Puzzle (2008)

Maga a film mindössze 5 (!) perces, így baromi nehéz bármit is írni róla. Érdemes megnézni, nyelvtudást sem igényel. Technikailag abszolút rendben van, a zenét nagyon eltalálták. Kár, hogy a végeredményt nézve nem igazán áll össze a kép (jaj, ez fárasztó volt, bocsi). Egyébként ezt egy nap alatt vették fel 300 eurós költségvetésből, amire a készítők nagyon büszkék. Nem akartam letörni a kedvét, azzal hogy mutattam be már izgalmasabb magyar műveket is, amik vélhetően fele annyiból készültek:) De sebaj.

Incident on and off a Mountain Road

Ellen autója lerobban a semmi közepén, egy elhagyott hegyi úton. A kísérteties helyen a lány élete veszélybe kerül, amikor találkozik a szörnyszerű férfival. A teremtmény az arra tévedt utazókra vadászik, hogy testükből hátborzongató műtárgyakat készítsen. Ellen azonban nem adja könnyen az életét. Halálos macska-egér játék veszi kezdetét.

Ezután üldözős jelenetek következnek az erdőben, majd visszatekintgetés a múltba. Ellenről kiderül, hogy van egy férje. Kezdetben úgy tűnik, hogy jó a házasság, de aztán kiderül, hogy a férje nem is olyan jó fej.

A végén persze a lány túléli, legyőzi a torz, nagydarab, embert. Azért tudja legyőzni, mert a férjétől túlélési leckéket (?!) adott neki.

A sorozat 2005-ben indult az amerikai Showtime csatornán (ők készítik a Dextert is). Tizenhárom részből áll a A horror mestereinek első évada Az alapkoncepció, hogy minden egyes epizódot mindig más, a horror műfajában (is) jártas rendező rendezze meg. A sorozat minden egyes epizódja egy külön történet, melyek 60 percesek.

Íme az író- rendezők, akik közreműködtek:

Tobe Hooper  (A texasi láncfűrészes mészárlás, Poltergeist), John Carpenter (Halloween, A Dolog), Dario Argento (Sóhajok, Inferno), Joe Dante (Üvöltés, Szörnyecskék), Stuart Gordon (Re-animátor, Castle Freak), Takashi Miike (Meghallgatás, Visitor-Q), Don Coscarelli (Agyrém széria), John Landis (Egy amerikai farkasember Londonban, Harapós nő), William Malone (Félelem.com, Ház a kísértet-hegyen remake), John McNaughton (Henry: egy sorozatgyilkos portréja), Larry Cohen (It's Alive, Mániákus zsaru trilógia) Lucky McKee (The Woman, Az erdő).

Darren Lynn Bousman, a Mother's Day és a 11-11-11 rendezője az utómunkálatoknál jár a The Devil's Carnival horrornál. Terrence Zdunich a Repo! - Genetikus opera társírója vetette papírra a forgatókönyvét, a főbb szerepekben pedig Briana Evigan, Alexa Vega, Sean Patrick Flanery, Paul Sorvino és Bill Moseley lesz látható. Elvileg a Repo!-hoz hasonló "énekelgetős" alkotásra van kilátás.

Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.

Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.

A tűzgyújtó – Firestarter (1984)

Rendezte: Mark L. Lester

Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.

Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.

Értékelés: 7/10

Ezzel a rovattal is régen foglalkoztam, pedig ez a téma sajnos mindig is aktuális lesz.

The Wicker Man (1973 Robin Hardy - 2006 Neil LaBute)

A magyar cím teljesen más mindkét verziónál. Kezdjük is az eredetivel, ami idehaza A vesszőből font ember címen ismert. Meg kell jegyezni, hogy a film eleve David Pinner "Ritual"  c. novellájának az adaptációja.

A történet szerint egy angol rendőrtisztet, Howie őrmestert (Edward Woodward) elhívnak egy kis skót szigetre, hogy kutasson fel egy eltűnt lányt, akiről természetesen fényképet is kap. A szigetről (Summerisle) tudni kell, hogy a lakói egy sajátos zárt közösségben élnek, fura szokások között, saját vallással. Ezekre csak apránként derül fény, kezdve azzal, hogy kezdetben senki se ismeri fel a kislányt, mintha nem is létezett volna. Aztán egymást követik a szokatlan dolgok: mindenki parázna dalokat énekel, amiből egyenesen következik egy olyan szabad szelleműség, ami nem csak megengedi a laza szexuális kapcsolatokat, de kimondottan támogatja is. De hamar fény derül hitük alappillérjeire is, ami egy eléggé természetközpontú vallást takar. Hisznek a reinkarnációban, továbbá abban is, hogy a természettől nem csak elvenni kell, hanem adni is. Ennek kapcsán fény derül olyan rituálékra is, ami megköveteli az emberáldozatot.