Tudjátok, van ez a játék... Neeem, nem a Fűrész. Amit most veletek szeretnék játszani, sokkal inkább hasonlít a Cluedo-ra. Ugyanis gyilkosság történt, és ránk hárul a feladat, hogy megoldjuk az ügyet. Segítségünkre lesz ebben a Horror Mestereinek hetedik része, melynek címe nem más, mint:

Deer Woman

Tehát, mint azt már említettem, egy kamionosoknak fenntartott ivó parkolójában gyilkosság történt. Annak rendje és módja szerint megérkezik a hatóság, Holmes és Wattson helyett azonban Faraday (Brian Benben) és Reed (Anthony Griffith) nyomozókhoz van szerencsénk. Szerintem egyikőtök sem lepődik meg, ha elárulom, hogy főhősünket elhagyta a felesége, lefokozták, és társai a lehető legmesszebb szeretnék őt tudni a nyomozási helyszíntől. Pár perc után sejthetővé válik, hogy páááratlan szakértelemmel rendelkezik a nők terén, de valljuk be, nem ezért van itt. Vagy mégis? Ugyanis képbe kerül egy titokzatos indián nő, de róla majd később.

Miután Faraday-t visszazavarták az irodájába, hogy törődjön a saját dolgával (egy öleb által kivégzett illegálisan tartott kismajom esetével, hűha...), ő csak azért is visszapofátlankodik ebbe az ügybe, ugyanis szerinte ez állattámadásnak minősül. Sőt, hogy fokozzam a helyzet izgalmát, a férfit izgalmi állapotban tették el láb alól! Csak nem zoofil volt? Könnyen lehet, hogy a szarvasbika rajtakapta üzekedés közben a tehenével, és úgy állt rajta bosszút, hogy kitaposta a belét.

Meg akartalak lepni titeket valami magasztos erkölcsi kezdéssel, mert az epizód, amit e hétre hoztam, igencsak bővelkedik az efféle momentumokban. Ám akárminek is álltam neki, egyik sablonosabb lett, mint a másik. Meg jómagam sem vagyok egy valamiféle erkölcscsősz, szóval inkább beszéljenek a tények! Következzen az amerikai kormány rémálma:

Homecoming

Kezdjük rögtön a végén. Jól sejtitek, ez is azon filmek közé tartozik, amelyek a végkifejlettel kezdődnek. Szóval nem szeretném azt hallani, hogy spoilereztem Legalábbis nem ennél a résznél... (Muhaha)

Holdvilágos éjszakán döglött macska lóg a fán (igazából nem, csak jól hangzik), egy férfi és egy nő hangos visítás közben elütnek valakit, majd autójukkal az árokban kötnek ki. Segítséget várnak a közeledő katonai konvojtól, ehelyett azonban csak zombikat kapnak. A nő bevadul, előkapja a fegyverét, ordít, gyilkol, ezzel szemben a férfi közli, hogy ez az egész miatta van, majd különösebb szívfájdalom nélkül agyonlövi társát. Érte már nem kell izgulnunk a továbbiakban...

Négy hetet visszaugrunk az időben, abba a TV műsorba, ahol a fentebb említett páros Jane (Thea Gill – Találkozás az ismeretlennel, My Mother's Secret) és David (Jon Tenney) először találkoznak. Javában zajlik az elnökválasztási kampány, a show témája ehhez kapcsolódva a Közel-Kelettel folytatott háború, melyet a jelenlegi elnök nevéhez kötnek, és sok fiatal amerikai katona életét követelte már. Az egyik betelefonáló pont egy hősi halott édesanyja, aki arra keresi a választ, mire volt jó az áldozata? David elmeséli neki, hogy az ő bátyja Vietnamban halt meg, és ha lehetne egy kívánsága, azt szeretné, ha az összes elesett katona visszatérne. Jól jegyezzétek meg ezt a mondatot, később még fontos lesz!

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Mivel eddig ebben a rovatban jóformán csak jó filmekről írtam, talán sokaknak az a kényszerképzete lehet, hogy régen minden jobb volt. Pedig már negyven-ötven éve is készültek kifejezetten rossz alkotások. A most következő is az, külön pikantériája, hogy ezt a merényletet egy rendezőzseni követte el.

Vámpírok bolygója - Planet of the Vampires / Terrore nello spazio (1965)

Rendezte: Mario Bava

Igen, Mario Bava. Aki megteremtette a giallo-t, mint műfajt, és olyan finomságokat adott a népnek, mint a Hentesbárd vagy a La maschera del demonio. Kivételes érzéke volt az atmoszféra teremtéshez. Híres volt arról, hogy jóformán minden műfajban kipróbálta magát. Ezúttal egy sci-fi horrorban villogtatta meg tehetségét - vagy pont hogy nem.

Elég hamar belecsöppenünk a történet lényegi részébe: két űrhajó (hogy kutató, kereskedelmi vagy hadi, az nem derül ki) ismétlődő jelet fog egy idegen bolygóról. Úgy döntenek, hogy megnézik, mivel ez értelmes és fejlett élőlények jelenlétére utal. A landolást követően a legénység tagjai megőrülnek és egymásnak esnek. Míg az egyiknek a fedélzetén ezt mindenki átvészeli (egy koppanástól jobban lesznek), addig a másikon az emberek többsége meghal. Vagyis végeznek egymással.

Innentől kezdve azonban eléggé leülepszik a cselekmény. Mondhatni oda-vissza futkosnak a két hajó között, miközben egyesével elhaláloznak. Vagy mégsem? Ugyanis úgy tűnik, hogy egy kis feltámadásnak is lehetünk tanúi. Vagy másról van szó? Azt azonban muszáj elárulnom, hogy -a magyar és amerikai címmel ellentétben- egy deka (űr-)vámpír sincs a filmben. Ez csak az amerikai producereknek köszönhető (így lehetséges az MGM lógó is). Egyébként imdb-n meg lehet nézni, hogy még előtte hányfélén gondolkoztak. De miért? Miért csapták be a nézőket?

A híres rendező (aki a körünkben leginkább a zseniális Carrie adaptációja kapcsán ismert) öt év után újra rendez, méghozzá egy pszichoszexuális thrillert!

A történet látszólag nem tűnik túl nagy számnak: egy fiatal üzletasszony gyilkos bosszút fogad, miután a főnöke ellopja az ötletét. Ez egyébként a a 2010-es francia Szerelmi bűnök remake-je lesz. Ez a tény is aggodalomra adhat okot. Remélhetőleg nem a szokásos "amerikai módi" lesz, hogy snittről snittre lemásolják az eredetit. Az méltatlan lenne De Palmához. Mindenesetre az előzetes figyelemfelkeltő.

A főszerepekben Noomi Rapace (Prometheus, Babycall, Millenium-trilógia) és Rachel McAdams (Éjszakai járat, Éjfélkor Párizsban) lesz látható.

Ha már itt tartunk: jövőre érkezik a Carrie harmadik feldolgozása is, amit Kimberly Peirce (A fúk nem sírnak) rendez.

Chocolate

Kezdjük az elejéről: főhősünk egy tipikus amerikai überszerencsétlen férfi, Jamie (Henry Thomas – Halott madarak, Ragyogás minisorozat, Psycho 4, Kétségbeesés), aki egy kihallgatáson ülve meséli el történetét. Elhagyta a felesége, vitte magával a kisfiát, szóval olyan üres az élete, hogy... nagyon. Foglalkozás szempontjából viszont elég érdekes illető lehetne: mesterséges ízek kifejlesztésén fáradozik. De nem az. Mi a viharnak kellett ezt 5 percig boncolni, mikor sose jön elő többet a téma? Esetleg köze van ennek a címben szereplő csokihoz? NEM.

Miután túljut egy újabb dögunalmas munkanapon, Jamie hazamegy a dögunalmas lakásába, és rájön, hogy... csokoládét kíván? NEM. Arra jön rá, hogy ez bizony dögunalmas. Inkább lefekszik aludni, előtte még olvas egy kicsit (Stephen King Sivatagi rémálmát), majd csokoládé ízével álmodik. És erről a 25 másodperces (!!!) részről kapta az epizód a címét...

Innentől teljes őskáoszba fulladunk: kollégája utolsó koncertjén punk-rock helyett klasszikus zene ritmusa üti meg fülét. Majd miután jól megtémázott egy szupermarketben felszedett bigét, valamiféle transzba esik, és nőként éli meg, hogy egy férfi... hát... megtémázza. De ha ez még nem lenne önmagában elég, még maszturbál is... nőként! Sőt, még a pasiját is kinyírja! Azaz... ez a leírás önmagában nem pontos. Látja abban az elborult kis fejében, hogy az agytekervényeivel összekapcsolódott nőnemű lény megöli a fentebb említett hímpéldányt. Ezek után már tényleg találkoznia kell vele! Mert az még egy dolog, hogy mutogatja neki magát, meg magához nyúl a fejében... Na de egy gyilkosság... Hmm, frankón megkívánnánk utána az illetőt, nemde?

Nem olyan rég írtuk, hogy Oliver Stone fia egy erősen B-kategóriás kézikamerás horrort forgat. De nem ő az egyetlen rendező csemete, aki apuci nyomdokaiba lép. Íme két film, melyek várhatóan még idén érkeznek. Mindkét esetben büszkék lehetnek a szülők, legalábbis az ígéretes előzetesek alapján.

Chained

Jennifer Chambers Lynch filmje. Apja a kultikus rendező, David Lynch (Radírfej, Dűne, Útvesztőben). Nem ez lesz a legelső filmje, már bemutatkozott a Dobozba zárt szerelemmel, az Aberrált élvezetekkel, a Girls! Girls! Girls-szel és a Hisss-szel.

A történet egész érdekes: Bob (Vincent D'Onofrio - A sejt, Acéllövedék, Ed Wood) egy taxis sorozatgyilkos, aki magához vesz rabszolgának egy kisfiút, Timet. Ő felel voltaképpen mindenért, de egy vastag lánc megakadályozza a szökésben.

Szerepelni fog még benne Julia Ormond (Benjamin Button különös élete, Tudom ki ölt meg) is.

Egész sok posztert készítettek már hozzá:

És ha már így benne vagyunk a sűrűjében, nincs más hátra mint előre, és következzen eheti kiveséznivalónk, egy bájos (bajos) hölgy:

Jenifer

Figyelmeztetés: az epizód jellege néhol megkívánta tőlem az obszcén nyelvezetet, ezért virágosabb lelkű olvasóimtól előre is elnézést kérek!

A történet két rendkívül elfoglalt rendőrrel indul. Már épp beleunnának a légyfogásba, meg a tökeik vakarásába, amikor egyikük gyilkossági kísérletre lesz figyelmes: egy férfi hentesbárddal készül lefejezni egy hátulról csinosnak látszó hölgyet (Carrie Fleming – The Tooth Fairy), mert hogy neki elege van belőle. Zsarukánk (Steven Weber – Kétségbeesés, Ragyogás minisorozat,) jóhiszeműen lelövi a merénylőt, aki még halálában elárulja a hölgyike nevét, ami hinnétek vagy sem: Jenifer.

Kiszabadítása közben kezd gyanússá válni, hogy csak artikulálatlan morgások kiadására képes, ráadásul olyan rusnya szerencsétlen mint a busz eleje, és akkor még a szeméről nem is beszéltem! Épeszűbb ember egyből gyanút fog két éjfekete szem láttán (és ezt most tessék szó szerint érteni), sününk azonban hazaviszi őt magához. De csak miután jól megtömte az asszonyt és közben végig Jeniferre gondolt.

Kéne már valami frappáns rovatnév annak, amikor rossz filmekről írok tömören, egy kupacba tálalva. Mert úgy tűnik, hogy a műfajban már egyre ritkábban találok gyöngyszemekre. Sokkal inkább felejthető, vagy nézhetetlen alkotásokba botlok bele. Akkor lássuk is!

1. Az ördög naplója - Devil's Diary (2007)

Rendezte: Farhad Mann

Kanadai tévéfilm. Még hétfő éjjel adta le az RTL Klub, én meg ott ragadtam. Annyira nem bántam meg, bár a baromi sok reklámszünet nélkül is ellettem volna.

Tipikus tini-horror, ez már a történetből is leszűrhető. Ursula a gimi "kitaszítottja", akit a "menők" folyamatosan megaláznak. Azonban egy napon rátalál Az ördög naplójára, aminek a lapjai üresek. Ő meg el kezd beleírni mindenféle rossz kívánságokat, amik hamar be is következnek. Vagyis a pom-pom csapat vezére eltöri a lábát, az izomagyú pasijának az arca csúnyán összeég stb. Jó dolgokat sajnos nem teljesít, így barátnőjének nem lesznek nagyobb cicijei. Szomorú.

Ahogy azt kell, hamar a könyv megszállottja lesz, azonban van olyan hülye és gyorsan le is bukik vele. Innentől kezdve pedig a napló -ha lehet- még rosszabb kezekbe kerül.

Alapjába véve nem lenne rossz, csak egyrészt nem túl egyedi. Az alaphelyzet engem a Bűvöletre emlékeztet, míg a megvalósítása a haláleseteknek meg egyértelműen a Végső állomás szériát idézik. Egy darabig. Aztán olyan ötlettelenségbe fullad ez a vonal is, amelynek a mélypontja az, amikor az egyik szereplőt egy életre kelt zsinór fojtja meg. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a bevésett kívánság "baleset" volt... A legviccesebb baki azonban az, amikor valamelyik azt szeretné, hogy ő legyen a legszebb, majd másnap rondábban néz ki, mint amilyen volt, mégis döglenek utána a pasik. Vérciki.

A szereplők siralmasan alakítanak, az általuk megformált karakterek meg szabályosan kivágott sablonok. A beleerőltetett két dilettáns pap pedig ebből a szempontból maga a mélypont. Azért film tempója egész feszes, szóval egyszer nézhető, már ha valaki fogékony a műfajra.

A rendezőről meg szerintem elég, ha csak annyit írok, hogy az utolsó mozifilmje A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja volt...

Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.

1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)

Rendezte: Pil-Sung Yim

A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.

A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból,  tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.

Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.