Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.

Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.

A tűzgyújtó – Firestarter (1984)

Rendezte: Mark L. Lester

Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.

Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.

Értékelés: 7/10

Az ezüst pisztolygolyó(k) – Silver Bullet (1985)

Rendezte: Danial Attias

Írónk itt már nem csak a könyvet szolgáltatta, hanem már a forgatókönyvet is biztosította. Ugyan nem igazán kedvenceim a farkasemberek, de már a Borzalmak városa megmutatta, hogy King jól érzékkel nyúl klasszikus horror figurákhoz, így ebben sem kellett csalódnom. Sajnos azonban a könyvet még nem olvastam. A történet egy kisvárosról szól, ahol egy farkasember üti fel a fejét és embereket öldös. Nem éhségből, hanem élvezetből. Az ügyet pedig egy kerekesszékes kissrác (Corey Haim - Az elveszett fiúk) oldja meg a nagybátyja (az Oscar-díjra jelölt Gary Busey - Ragadozó 2) és a történetet mesélő nővérének (Megan Follows - Anne sorozat) segítségével együtt. Ha már itt tartunk: a narráció teljesen felesleges és zavaró. Bizonyára a könyvben is így van, de ott ez működőképes lehet, itt meg nem. Továbbá az is baj, hogy nem tudták a készítők eldönteni, hogy ifjúsági regény legyen, vagy vegytiszta horror. Ugyanis folyamatosan ez a két elem váltogatja egymást. Ez működik a grandiózus Gonosznál, ennél viszont egyszerűen morbid. Ettől eltekintve a film jól sikerült.

Érdekesség: Mint azt a mellékelt ábra is mutatja, a könyv eredetileg "Cycle of the Werewolf" néven jelent meg. Idehaza viszont "Ezüst pisztolygolyók" néven lehet megtalálni, ami érdekes, mert a film szerint csak egy darab golyóról van szó (igaz, a cím utalhat a gyerek csodajárgányára is). Vagy a könyvben ez másképp van?

Hogy még nagyobb legyen a zavar: anno a hazai DVD borítóján is többes számban van a cím, ám a szinkron alatt határozottan egyes számban mondja  a bácsi. WTF?!

Értékelés: 7/10

Macskaszem – Cat’s eye (1985)

Rendezte: Lewis Teague

A forgatókönyvet ezúttal is King írta, azonban most nem egy novelláját filmesítette meg. A rendező pedig rögtön a nyitó jelenetben megemlékezett legalább két művéről is (easter egg-eg). Kár, hogy az egyiket ő maga dirigálta, így ez inkább tűnik öntömjénezésnek. Ezúttal három össze nem függő történetet kapunk, egy macska szemén keresztül. Az elsőben egy szó szerint radikális dohányzásról leszoktató program részévé válik a 2 Oscar-díjra jelölt James Woods (John Carpenter: Vámpírok). A másodikban egy maffiózó veszi rá felesége szeretőjét (Robert Hays - Airplane 1-2), hogy másszon körbe egy felhőkarcolót, közben folyamatosan szívatja. Míg az első kettő realista volt (úgy-ahogy), addig a harmadik teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Ebben ugyanis derék macskánk főszerepet kap és megmenti egy kislány (ismételten Drew Barrymore) életét egy gonosz manótól, vagy mi a tökömtől. Sajnos ez az epizód nagyon lerontja a film eddigi Alkonyzónát megidéző hangulatát. Igaz, a cica benne nagyon aranyos, de bakker, horrorról beszélünk. Azért érdemes végig nézni.

Értékelés: 7/10

Maximális túlhajtás - Maximum Overdrive

Rendezte: Steven King

Igen, a Mester elérkezettnek látta az időt, hogy leforgassa élete első filmjét. Bár ne tette volna. Vagy talált volna ki jobb történetet. Itt ugyanis egy sugárzásnak köszönhetően a Földön megbolondulnak az elektromos kütyük és életre kelnek. Mi több, vérre szomjaznak. Engem már a Christine is kiakasztott, azonban ez már kész röhej (a Rubber az más kategória). Pedig ígéretesen kezdődik, az úthenger által széttrancsírozott gyerek jelenete mindent visz. Aztán sorban jönnek a baromságok, mint a Morse-jellel kommunikáló katonai dzsip… Egyébként a főszerephez sikerült megnyerni az akkor még ismert Emilio Estevez-t (A vadnyugat fiai 1-2), Martin Sheen kisfiát. Sőt, a zenét stílusosan maga az AC/DC szolgáltatta, mi több, a furgonjuk szerepel is a műben. Azonban ez mind kevés volt, a film óriást bukott, (10 millióból csak 7-et sikerült összekaparnia) Kingnek meg szerencsére egy életre elment a kedve a rendezéstől.

Értékelés: 3/10

A negyedik részről meg jobb, ha nem írok semmit, egyszer majd lesz és kész:)