Sajnos Varin kolléga nem tudta utolérni a sorozatot, viszont elkezdődött a hetedik évad, nekünk meg kutyakötelességünk naprakésznek lennünk. Szokás szerint spoileres epizódismertető lesz, szóval aki még itt nem tart, az ne is olvasson tovább, mert olyan dolgok történtek, hogy hajjaj. A széria egyik legizgalmasabb részéhez értünk.

A hatodik évad záróakkordja az egyik legnagyobb ún. "cliffhanger" volt, amit valaha láttam. <gy tűkön ülve vártam a folytatást, hiszen ott hagytuk abba, hogy Dextert "munka" közben rajtakapja a nővére. Mindenki tudhatta, hogy ezzel egy korszak lezárult, hiszen baromi nehéz (lehetetlen) ezt a szituációt kimagyarázni. Mert nem csak egy gyilkosságnak lehetett Debra szemtanúja, hanem egy profi, gyakorlott elkövető előkészületeinek. Hiszen ki más tekerné fóliába azt, akit meg akar ölni?

Eheti epizódunkat felfoghatjuk úgy is, mint a halál megmásíthatatlan tényének leszögezését, mint egy klasszikus démonidézős horrort, vagy akár mint egy újabb epizódot a Horror Mestereiből. Sokatok a jobb részek között tartja számon, jómagam nem estem hasra tőle. Mindez azonban csak nézőpont kérdése, így át is adom nektek eheti boncalanyunkat, ami nem más, mint a:

Fair-haired Child

A cím egyszerű, mint a faék. Bár az első kis őserdős-múmiás-vuduzós jelenet kicsit bekever, azért ne dőljetek be neki! Nincs banya, nincs dzsungel, csak egy szőke hajú leányzó, aki hiába szebb az átlagos tinédzser horrorhősöknél (lásd Carrie), mégis magányos. Elvan a saját kis világában, nem pasizik, nem bulizik, és még a címszerep sem az övé. Jogos kérdés, hogy akkor ki a szőke hajú gyermek? A kritika végén kiderül.

Az első tíz perc úgy indul, mint bármelyik mezei tinédzserfilm: láthatjuk a kiközösített, nagyjából aszexualitás érzelmi szintű Tara (Lindsay Pulsipher) egy átlagos iskolai napját. Aki a napi megaláztatások végeztével a lehető legelhagyatottabb és legfélelmetesebb utat választva hazaindul az erdőn keresztül. Ahol aztán elüti egy semmiből előbukkanó teherautó, sőt, még el is rabolják. Lehetne még rosszabb számára ez a nap? Ó, hogyne! Egy fura nővérke (Lori Petty) még furább kérdésekkel bombázza őt, mint pl.: Meg van-e keresztelkedve? vagy Létesített-e már szexuális kapcsolatot? Ajjaj, itt valami bizony nem stimmel. És hogy mennyire nem, azt nemsokára a ház pincéjéből követhetjük nyomon.

Itt is van a második évad, ami azért tovább fog tartani, és mindjárt egy kellemes kis történettel kezdünk.

Kathy (Demi Moore – Ghost, Félhomály, Zaklatás) titkárnőként dolgozik. Egy nap az ebédidejében elmegy egy jósnőhöz, aki fel is vázolja az igazságot; unalmas életébe egy gazdag férfitől vár felüdülést, de a szerelem nem játszik. Azt is elmondja, hogy a fiatal nő még ma elveszíti az állását, ugyanakkor rögtön talál is egy újat. Kathy nem igazán hiszi el a hallottakat, úgyhogy vissza is megy a munkahelyére. Ott azonban leseggfejezi a főnökét, (akit addig az egy percig, míg szerepel, nem más alakít, mint a Terminator 1-2-3. Silberman dokija, azaz Earl Boen) akiről azt hitte, hogy nincs bent, erre az közli vele, hogy ki van rúgva, mert még az ebédideje is lejárt már 20 perce. Ahogy az utcán kóborol, egy csapos, Al (Troy Evans – Halloween 5, A fűnyíró ember) munkát ajánl neki a bárjában. Talán a jósnő valóban látja a jövőt? Főhősnőnk el is szalad az orosz asszonyhoz, aki a kutyájával, Trockij-jal együtt már tárt karokkal várja. Elmondja a pénzéhes nőnek, hogy hamarosan megismerkedik egy "hatalmas" férfival, akivel össze kell házasodnia, de később a leendő férje nem kevés vagyont örököl valakitől, majd nem sokára meg is hal. Kathy-nek felcsillannak a szemei.

Miközben az új melóhelyén felszolgálóként dolgozik, egyszer csak meglát egy hihetetlenül kövér, kopaszodó, büdös leheletű, ocsmány fazont; Charlie Marno-t ( - a durván testessé maszkírozott - Jeffrey Tambor – Hellboy 1-2, Észvesztő, Másnaposok 1-2). Beugrik neki, amit jósnő mondott a nagy darab férfiről. A "jó kiállású" pasasnak már az első perctől kezdve nagyon bejön a lány, Kathy-t azonban, talán mondanom sem kell, a hideg rázza tőle. Ennek ellenére, mégis elkezd vele randizgatni, bízik a jóslatban.

Következzen a rövid első évad utolsó epizódja, mely egy idős házaspárról szól, és a nyugdíjas évek rejtelmeibe vezeti be a nézőt.

Jonas-t (M. Emmet Walsh – Rémecskék, Szárnyas fejvadász, Trónok harca) partival várja haza felesége, Anita, (a kétszeres Golden Globe jelölt Audra Lindley – A bestia, Hirtelen halál) ugyanis az idős férfit 47 évnyi munka után, amit a szerszámgyárban húzott le, nyugdíjba küldték. Jutalma pedig egy csodálatos aranyozott kalapács. Hát, igen. Megéri gürizni. Az öreg, miután belép az ajtón, rögtön meg is borul, mert rálép a felesége egyik macskájára. Fel is merül benne, hogy Anita miért nem dobja ki az állatkerti mennyiséget elérő háziállat falkát a francba, a játékaikkal együtt, amire folyton ráül, mint most is. De ez nem ilyen egyszerű, a feleségének ugyanis az állatok a barátai. Erre a házsártos öregember felmegy lefeküdni. Anita szomorúan közli a konyhában váró kutyákkal, macskákkal, madarakkal, hogy a mulatság sajna elmarad.

Másnap az idős párnak szembesülnie kell azzal, hogy nem is olyan egyszerű ez az együttélés dolog, ha mind a ketten otthon vannak egész nap. Kezdődik reggel a fürdőben, ahol Jonas szeret egyedül eltölteni néhány percet. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk ezzel ugyanígy. A közös fogmosás sem kényelmes. Aztán a reggeli sem különb, az ínycsiklandó sült marhaszelet ugyanis nem Jonas tányérján, hanem Skippy-kutya táljában landol, míg a férfi kap valami olcsó konzervet. Durván ki is akad, hogy azért melózott annyit, hogy az állatok felzabálják a pénzét? Érti ő, hogy Anitának kellett a társaság, míg ő dolgozott, de az állatsereg kiborítja. Nem segít ezen se az új hobbija, a kertészkedés, se a szomszéd Roy, (Martin Garner – Homályzóna – A film) aki a modellezést ajánlja neki.

Büszkén jelentem, hogy megérte az eddigi „szenvedés”, ugyanis elérkeztünk a sorozat egyik legjobb (ha nem a legjobb!) darabjához! Ha valakinek esetleg valamilyen elfogadhatatlan okból nem ugrana be eheti rendezőnk, John Carpenter személye, az sürgősen kapcsolja ki a gépet, nézze meg a Halloween-t (az eredeti, 1978-ast) miközben kukoricán térdel a sarokba fordított tv előtt, aztán jöjjön vissza, és olvassa tovább a kritikát! Következzen a:

Cigarette Burns

„A gonosz az gonosz. Számít hát valamit a név?”

Kezdjük azzal, amit eddig jóformán egyetlen résznél sem érezhettünk: ennek a műnek atmoszférája van. Nem is akármilyen! Bár mintha a rendező még mindig a Halloween világában élne, ugyanis már az első kimondott szó előtt felcsendül egy jellegzetes zongorafőcím, amely végigkíséri az egész epizódot (kivételesen nem maga Carpenter, hanem a fia volt az elkövető). Nekem személy szerint a hideg futkározott tőle a hátamon (jó értelemben), és ezután már elégedetten hátra is dőltem, hogy ilyen kezdés után rossz nem lehet. Akit esetleg érdekel, az itt meg is tudja hallgatni.

Továbbá szeretném megjegyezni, hogy az egész film egy úgymond tisztelgés a műfaj előtt, hiszen több olyan híres alkotásról is szó esik benne, mint mondjuk Dario Argento Profondo Rosso-ja, vagy Robert Fues klasszikusa, A förtelmes Dr. Phibes.

A sztori: egy apró mozi üzemeltetőjét, Kirby Sweetman-t (Norman Reedus - Pandorum, A hírnök 2, The Walking Dead) azzal bízza meg egy horrorfanatikus-gyűjtő (nem, nem purga), hogy kerítse elő neki egy több mint harminc éves, eltűntnek hitt film, a Hans Backovic által rendezett La Fin Absolue du Monde (Az abszolút világvége) utolsó, még fellelhető kópiáját. A gazdag öregúr, Bellinger (Udo Kier - Vér Drakulának, Sóhajok, A vámpír árnyéka, Halloween remake, Paranoia 1.0 stb.) teljesen megszállottja ennek az alkotásnak: rengeteg poszter, relikvia, sőt még egy különleges szereplő is a birtokában van.

Örömteli eseménnyel kezdődik az e heti epizód; friss házassággal, melyet azonnal követ is a nászút. Peggy (Amanda Plummer – Hasznos holmik, Angyalok háborúja, Ponyvaregény) és Charles (Stephen Shellen – A mostohaapa [1987]) boldogsága határtalan. Még annak ellenére is, hogy Peggy nénikéje, Edith kifejti nemtetszését Charles-nak, ugyanis meg van róla győződve, hogy a férfi csak a pénzéért veszi el szeretett unokahúgát. Charlie fiú azonban finoman elküldi a bizonyosba Edith nénit és már fel is zúg az autó motorja és zörögnek a konzervek a kocsi után.

Idővel besötétedik és vihar kél a nászút közben. Majd egy hatalmas kidőlt fa állja a járgány útját. Mivel túl nehéznek bizonyul az úttorlasz és még a slusszkulcsokat is sikerül elveszíteni, a házaspár a legközelebbi házhoz siet menedékért. Senki nem reagál a kopogásra és látszik is, a hatalmas ház kihalt. A virágcserép alatt a kulcsot is meglelik az ajtóhoz és Charles már át is vitte a küszöbön a menyasszonyt. Villany nincs, de van kandalló, ahová érdekes módon be is van készítve a fa és a papír, ami pár pillanattal később már meleget árasztva lobog is. Hamar kiderül, hogy a hölgyemén túl szemérmes ahhoz, hogy levegye a ruháit szárítás céljából, ami azért lehet, mert még szűz. Ugyanis a nászéjszakára tartogatta szüzességét, az imádott férfinak. Charlie azonban egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki ezt megérdemelné. Folyton beszól a szende lánynak, és idegeskedik. Aztán mikor letámadja a menyasszonyt, hogy megcsinálja a kanapén, Peggy felkiált, mert ő ágyban akarja elveszíteni és egyfolytában a tökéletes nászéjszakáról magyaráz. Semmi gond, az emeleten találnak is egy baldachinos ágyat. Körös-körül a szobában gyertyák, mintha csak rájuk várna.

Charles bevágódik az ágyba és várja Peggy-t, közben a felesége zsíros bankszámlájáról elmélkedik. Edith néni nem tévedett. E közben a lány szépen kirittyenti magát, mint egy rossz életű. Charlie fiúnak ki is kerekednek a szemei, nem okoz neki gondot, hogy fellángoljon benne a vágy és egy akkorát kefélnek, hogy még az óra üveglapja is bepókhálósodik a kéjes sikolyoktól. Miután végeztek, Peggy hihetetlen orvosi érzékről tesz tanúbizonyságot, ugyanis megállapítja, hogy ő bizony terhes lett. Wow. Úgyhogy tökéletesebb nem is lehetne az este.

Tudjátok, van ez a játék... Neeem, nem a Fűrész. Amit most veletek szeretnék játszani, sokkal inkább hasonlít a Cluedo-ra. Ugyanis gyilkosság történt, és ránk hárul a feladat, hogy megoldjuk az ügyet. Segítségünkre lesz ebben a Horror Mestereinek hetedik része, melynek címe nem más, mint:

Deer Woman

Tehát, mint azt már említettem, egy kamionosoknak fenntartott ivó parkolójában gyilkosság történt. Annak rendje és módja szerint megérkezik a hatóság, Holmes és Wattson helyett azonban Faraday (Brian Benben) és Reed (Anthony Griffith) nyomozókhoz van szerencsénk. Szerintem egyikőtök sem lepődik meg, ha elárulom, hogy főhősünket elhagyta a felesége, lefokozták, és társai a lehető legmesszebb szeretnék őt tudni a nyomozási helyszíntől. Pár perc után sejthetővé válik, hogy páááratlan szakértelemmel rendelkezik a nők terén, de valljuk be, nem ezért van itt. Vagy mégis? Ugyanis képbe kerül egy titokzatos indián nő, de róla majd később.

Miután Faraday-t visszazavarták az irodájába, hogy törődjön a saját dolgával (egy öleb által kivégzett illegálisan tartott kismajom esetével, hűha...), ő csak azért is visszapofátlankodik ebbe az ügybe, ugyanis szerinte ez állattámadásnak minősül. Sőt, hogy fokozzam a helyzet izgalmát, a férfit izgalmi állapotban tették el láb alól! Csak nem zoofil volt? Könnyen lehet, hogy a szarvasbika rajtakapta üzekedés közben a tehenével, és úgy állt rajta bosszút, hogy kitaposta a belét.

Az e heti történet, melyet a Kriptaőr jó szokásához híven jókedvűen felvezet, a szépségről szól. Szokták mondani, hogy a szépség mulandó. Sylvia, (Lea Thompson – Cápa 3, Vissza a jövőbe trilógia) a szabadúszó prosti nem foglalkozik ezzel. Egyenesen rabja saját bájának és fiatalságának. Folyton a tükröt bámulja, mint valami modern mostoha a Hófehérkéből. Barátnője stricije szemet is vet a lányra és ő nem osztja a szabadságról alkotott elvét. Durván "felajánlja", hogy megvédi őt–t. Persze, nem a jóindulat vezérli. Sylviának ez természetesen nem tetszik és elutasítja a férfit, de aztán rájön, hogy az utcán farkastörvények uralkodnak, ezért csábosan a sikátorba hívja a stricit. Ott azonban a szokásos helyett egy másik fegyver; egy forgótáras kerül elő és a férfira szegeződik. Megpróbál ellenállni, de a lány nem szórakozik, elsüti párszor a pisztolyt, majd a halott ékszereivel elfut a helyszínről.

A sok aranyat beviszi egy zálogházba, ahol nem kapna érte sok pénzt. A tulaj (Britt Leach – Silent Night, Deadly Night) azonban egy furcsa, de annál jövedelmezőbb ajánlattal áll elő. 10 ezer dollárért mintát vesz a lány arcáról – a „szépségéről” – amit négy hónapon belül kiválthat készpénzért, ha akar. Sylvia belemegy a dologba. Ám valami nincs rendben. Miután hősnőnk elmegy, a zálogos fura imákat mormol az arcminta felett érthetetlen nyelven, majd nyájasan beszélget egy koporsóban fekvő, menyasszonyruhában lévő hullával… Sylvia a soha nem látott mennyiségű pénzből rengeteg ruhát – mi mást? - vesz magának, miután átnézte a legfrissebb divatlapokat. És persze fodrász, pedikűr, minden, ami kell. Majd egy limuzinnal elviteti magát egy előkelő partira, hogy a kiszemelt pasit megszerezze. Fel is hívja magára a figyelmet, aztán, miután a liftbe csalta az áldozatot, az nem bír ellenállni tovább és a barátnőjét hátrahagyva össze is fonódik az érzéki lánnyal.

Meg akartalak lepni titeket valami magasztos erkölcsi kezdéssel, mert az epizód, amit e hétre hoztam, igencsak bővelkedik az efféle momentumokban. Ám akárminek is álltam neki, egyik sablonosabb lett, mint a másik. Meg jómagam sem vagyok egy valamiféle erkölcscsősz, szóval inkább beszéljenek a tények! Következzen az amerikai kormány rémálma:

Homecoming

Kezdjük rögtön a végén. Jól sejtitek, ez is azon filmek közé tartozik, amelyek a végkifejlettel kezdődnek. Szóval nem szeretném azt hallani, hogy spoilereztem Legalábbis nem ennél a résznél... (Muhaha)

Holdvilágos éjszakán döglött macska lóg a fán (igazából nem, csak jól hangzik), egy férfi és egy nő hangos visítás közben elütnek valakit, majd autójukkal az árokban kötnek ki. Segítséget várnak a közeledő katonai konvojtól, ehelyett azonban csak zombikat kapnak. A nő bevadul, előkapja a fegyverét, ordít, gyilkol, ezzel szemben a férfi közli, hogy ez az egész miatta van, majd különösebb szívfájdalom nélkül agyonlövi társát. Érte már nem kell izgulnunk a továbbiakban...

Négy hetet visszaugrunk az időben, abba a TV műsorba, ahol a fentebb említett páros Jane (Thea Gill – Találkozás az ismeretlennel, My Mother's Secret) és David (Jon Tenney) először találkoznak. Javában zajlik az elnökválasztási kampány, a show témája ehhez kapcsolódva a Közel-Kelettel folytatott háború, melyet a jelenlegi elnök nevéhez kötnek, és sok fiatal amerikai katona életét követelte már. Az egyik betelefonáló pont egy hősi halott édesanyja, aki arra keresi a választ, mire volt jó az áldozata? David elmeséli neki, hogy az ő bátyja Vietnamban halt meg, és ha lehetne egy kívánsága, azt szeretné, ha az összes elesett katona visszatérne. Jól jegyezzétek meg ezt a mondatot, később még fontos lesz!

Mai "vérfagyasztó" mesénk olyan valakiről szól, aki feltámad a halálból. Neeem, nem zombis cucc. A történet főhőse Ulric (Joe Pantoliano – Mátrix, Memento). Az ő "temetésével" kezdődik az epizód. Azonban ez nem szokványos temetés, hanem egy mutatvány. Emberünk ugyanis egy cirkuszban dolgozik, ahol ő a főattrakció. Ő Ulric, a Halhatatlan. A cirkuszigazgató (Robert Wuhl – Jó reggelt, Vietnam!, Batman – A denevérember) el is mondja nekünk és a másik közönségnek, hogy készüljünk a halálra és a feltámadásra. Ulric-ot ugyanis eltemetik egy koporsóban hat láb mélyre a föld alá, és tizenkét órán keresztül ki sem engedik. Addigra meg ugye nem marad sok levegő egy ilyen szűk helyen. Annak rendje és módja szerint a Halhatatlan bele is mászik a fadobozba. Gyújt egy gyertyát és bele is kezd a saját történetébe, hogy hogyan is tett szert a képességére.

Nem volt ő mindig tele zsetonnal. Sőt. Az utcán élt, kartondoboz "villákban" és mindig kínozta a macskajaj. Egy nap, felkeresi egy bizonyos  Dr. Manfred. Rengeteg pénzt ajánl fel neki, hogy részt vegyen egy kísérletben, ami a következő: a doki kioperálja egy macska agyának egy részét és beülteti hősünk koponyájába. Mindezt azért, mert az orvos rájött, hogy hiába pusztul el egyszer egy macska, nem hal meg, hanem pár órával később feltámad. És mindez megismétlődik kilencszer. A macskáknak kilenc élete van, ezt tartja a régi hiedelem is. A pénz csábító, emberünk belemegy a dologba. A következő vágás után Ulric meg is riad a műtétből, iszonyatos fejfájások közepette. De honnan tudhatják, hogy a kísérlet sikeres-e? Egyszerű. A doki megragad egy pisztolyt és gond nélkül kiloccsantja a páciens agyát. Pár pillanattal később megtörténik a csoda: Ulric magához tér. Hősünknek van még nyolc élete, melyekből a doki szerint hatalmast cash-t lehetne leakasztani. Sokkal többet, mint amit a műtétért kapott.