Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

Már a sztorin is érződik, hogy itt bizony voltak, khm, ihletszerzések: Wall-e (komolyan), Descent és a már említett Halálhajó. Meg volt még egy jelentős momentuma, ami manapság elég gyakran fordul elő, de ha ezt leírnám, az csúnyán spoiler lenne. Ebből a szemszögből nézve már nem is olyan egyedi darabbal állunk szemben. Igaz, legalább a cselekmény gördülékeny, néhol eléggé hatásvadász, de ez még belefér. A színészekkel nincs különösebben nagy baj, ugyanakkor nem is annyira meggyőzőek. Kivéve talán Dennis Quaid (Holnapután, Frequency, A cápa 3) , ami talán nem is annyira meglepő.

Véresnek elég véres (bár lehetett volna keményebb is, hehe), néhol még izgalmas is. Fordulatokban bővelkedik, szóval úgy különösképpen nincs is igazán baj ezzel a filmmel. Élvezhető darab, csak sajnos vannak benne elég nagy hülyeségek is. Például én nem értem, hogy a két túlélő miért harcol egymás ellen, amint találkoznak. Hiszen a szörnyeket elég könnyű kiszúrni, vagy ez csak a puszta önvédelmi mechanizmus? Magukkal a lényekkel sincs sok gond, bár nem hiába hasonlítottam a Descenthez a filmet, már csak a klausztrofóbiás hatás miatt is.

A rendezés lehetett volna jobb is, pedig ahogy elnézem, Alvartnak volt már tapasztalata, többek között a Védtelen gyermek is az ő nevéhez fűződik. Az operatőri munka is egész szép, de nekem néhol ez is túl sötét, igaz, itt legalább ez indokolt.

Voltaképpen ez nem egy rossz film, de moziban inkább ne nézzétek meg, hiszen nem igazán a látványra épül, meg amúgy is szerintem hamar ki fog jönni hazánkban lemezre, ami jobban megéri.

Értékelés: 7/10