Eheti epizódunkat felfoghatjuk úgy is, mint a halál megmásíthatatlan tényének leszögezését, mint egy klasszikus démonidézős horrort, vagy akár mint egy újabb epizódot a Horror Mestereiből. Sokatok a jobb részek között tartja számon, jómagam nem estem hasra tőle. Mindez azonban csak nézőpont kérdése, így át is adom nektek eheti boncalanyunkat, ami nem más, mint a:
Fair-haired Child
A cím egyszerű, mint a faék. Bár az első kis őserdős-múmiás-vuduzós jelenet kicsit bekever, azért ne dőljetek be neki! Nincs banya, nincs dzsungel, csak egy szőke hajú leányzó, aki hiába szebb az átlagos tinédzser horrorhősöknél (lásd Carrie), mégis magányos. Elvan a saját kis világában, nem pasizik, nem bulizik, és még a címszerep sem az övé. Jogos kérdés, hogy akkor ki a szőke hajú gyermek? A kritika végén kiderül.
Az első tíz perc úgy indul, mint bármelyik mezei tinédzserfilm: láthatjuk a kiközösített, nagyjából aszexualitás érzelmi szintű Tara (Lindsay Pulsipher) egy átlagos iskolai napját. Aki a napi megaláztatások végeztével a lehető legelhagyatottabb és legfélelmetesebb utat választva hazaindul az erdőn keresztül. Ahol aztán elüti egy semmiből előbukkanó teherautó, sőt, még el is rabolják. Lehetne még rosszabb számára ez a nap? Ó, hogyne! Egy fura nővérke (Lori Petty) még furább kérdésekkel bombázza őt, mint pl.: Meg van-e keresztelkedve? vagy Létesített-e már szexuális kapcsolatot? Ajjaj, itt valami bizony nem stimmel. És hogy mennyire nem, azt nemsokára a ház pincéjéből követhetjük nyomon.
Ugyanis kérem szépen nincs itt kórház, nincsenek orvosok vagy ápolók, csak egy szektás család és az ő otthonuk a semmi közepén. Miután Tara magához tért, elindul felfedezni a helyet, ami korántsem úgy néz ki, mint amit várnánk: pentagrammok, vér és gyertyák helyett hangszerek és „Óvakodj a szőke hajú gyermektől!” feliratok borítanak mindent. Na és ott az a fura srác, Johnny (Jesse Haddock), aki éppen próbálja felakasztani magát, és akiről később természetesnek vesszük, hogy néma. Bár többször is okot ad a gyanúra, elárulom, nem ő a címszereplőnk még mindig.
Időközben folyamatos flashback-ekkel bombáznak minket a múltból (ez a rész elég spoileres lesz, szóval akit még ezek után is érdekel az epizód, az ugorja át!): milyenek voltak a régi szép idők, amikor még a család közös hangversenyeket adott, mennyire szerették egyszem magzatukat, Johnny-t, aki végül az úszni nem tudó apja hibájából, na meg szülinapi ajándékának köszönhetően vízbe fulladt. Anyuka nem tud beletörődni a megváltoztathatatlanba (erkölcsi vonatkozás), és egy démon segítségét kéri, hogy hozza vissza gyermeküket a halottaiból. Ennek azonban óriási ára van: tizenkét gyermek életét követeli a mutatvány, helyesebben a démon, aki havonta jön az adagjáért, és cserébe egy év múlva visszahozza az életbe a fiút. És micsoda véletlen! Éppen most telik le az egy év, vagyis Tara az utolsó áldozat.
Eközben odalent Johnny hirtelen transzba esik, és közli, hogy érkezik... igen, a Szőke hajú gyermek! Aki maga a démon. Meglepődtetek mi? Amúgy egy kis érdekesség: a rendező állítólag Munch Sikoly című képéről mintázta ezt a lényt. Hát... így is lehet nézni. Továbbá olvastam olyat is, hogy ez a kifejezés önmagában egy olyan személyre is utalhat, akit tisztelet övez bizonyos képességei miatt. Ennek még alapja is lehet a filmben, hiszen csak ennek a démonnak van olyan hatalma, amivel visszahozhatja az életbe a holtakat.
Innentől meg abszolút átcsapunk egy mexikói szappanoperába: lesz itt intrika, hátbatámadás, megbánás, gyűlölet, lelkifurki, meg nem értett szerelem... Jobb, ha bekészítitek a százas zsepit, én mondom. Unatkozás közben jó dolgokat lehet belőle hajtogatni.
Remélem mondanom sem kell, hogy hiába minden igyekezet, győznek a gonosz szülők. Legalábbis teljes két percre. Innentől meg kapunk egy teljesen röhejes befejezést, ami a maga nemében vicces is lehetne... de nem az! Annyira egy tipikus tinivígjáték happy end lesz a vége, hogy undorító. A bűnösök elnyerik az őt megillető helyüket a Pokolban, a meg nem értett szerelmesek pedig együtt kezdenek új életet.
Legőszintébben milyen ez a rész? Semmilyen. Olyan... nem is igazán horror. Talán dráma. Vagy fantasztikus. Mindenesetre színészi alakításnak nyoma sincs benne. Mindenki életképtelen, szánalmas karakter, abszolút nem tudtam beleélni magam a helyzetükbe. Intő jel, hogy utánanézés nélkül halványlila gőzöm sem volt a rendező személyéről. Mondjuk, semmilyen kiemelkedő film nem társítható William Malone nevéhez: Ház a Kísértet-hegyen remake, Félelem.com, Paraszomnia. Számít az, ha nagyjából 7:1 arányban olvastam róla negatív és pozitív dolgokat? Bár az évad legrosszabb epizódja címért még mindig a Chocolate és a Deer Woman versenyez, de mi lenne, ha így az évad vége felé összeraknánk a toplistát? Hajrá olvasók!
Friss kommentek